UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Az utóbbi két felszólalás kapcsán szeretnék pár gondolatot elmondani. A vita több hete folyik, és volt alkalmam minden egyes felszólalás után válaszolni, és éltem ezzel a lehetõséggel.
Azt hiszem, a leghatározottabb vádak, a leghatározottabb mondatok most, a mai estén hangzottak el arra vonatkozóan, hogy ki is követett el törvénysértést és milyen törvényt is sértett meg. A hosszú-hosszú, három hete tartó vita és a hosszú hónapokig tartó vizsgálat során nem volt alanya annak, hogy ki sértette meg a számviteli törvényt, de az utóbbi két vitanapon már volt alanya. Az ellenzék soraiban ülõk a Budapest Bankot nevezik meg a számviteli törvény megsértõjének. Gondolom, mindannyian tudják, hogy a pénzintézeteket a Bankfelügyelet felügyeli, ezért nem nagyon érthetõ számomra, hogy az ellenzéki képviselõk körében miért nem merült fel a vizsgálat során, illetve most a határozati javaslathoz benyújtandó módosító indítványok között miért nem szerepel olyan javaslat, hogy a Bankfelügyelet vizsgálja meg a Budapest Bank '94. évi mérlegét.
A magyar jogrendben a Bankfelügyelet dolga a bankok felügyelete. Felmerült a jelentésben nem szereplõ két törvénynek a megsértése, vagyis a '94. évi költségvetési törvény, illetve a '91. évi, késõbbiekben többször módosított államháztartási törvény megsértése. Azt gondolom, hogy a bizottság egyrészt a késõbbiekben utánanézhet, másrészt örömmel fedezem fel, hogy új elemeket, a vizsgálat során nem megjelenõ elemeket hallhattunk itt a vitában. De emlékezetbõl majdnem biztosan tudom idézni, hogy a '94. évi költségvetési törvény a privatizációs bevételek azon összegét határozta meg, amelyet kamatfizetésre kell fordítani, és nem azt határozta meg, hogy a teljes bevétel mire fordítódjon.
(21.50)
Talán Varga képviselõ úr emlékszik az 1995. év végén itt, a parlamentben lezajló vitára, amikor külön kellett szabályozni a várható pluszbevételek sorsát, mert az addigi költségvetési törvényalkotásban ez a gyakorlat nem volt. A '94. évi törvény gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az elsõ 100 milliárd forintot kamattörlesztésre kell fordítani.
Talán emlékszik rá Varga képviselõ úr, hogy a '95. évi privatizációs bevételeknél, amelyek meghaladták a '94. évben hozott, '95. évre vonatkozó költségvetési, sõt még a '96. évre számított privatizációs bevételek teljes összegét is, külön van egy elég komoly tétel, amelyet az ÁPV Rt. a privatizációk költségeire, illetõleg a privatizáció során felmerülõ garanciákra, környezetvédelmi kiadásokra és másokra kell hogy költsön, tehát nem is szabályozhatja a költségvetési törvény a teljes privatizációs bevételt. Ez az utóbbi másfél évben körülbelül azt jelentette, hogy 350 milliárd forint ment tartozás-, illetve kamattörlesztésre, és körülbelül 100 milliárd forint az egyéb kiadásra.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy a bizottságnak a most felvetett és a vizsgálat során sorra nem kerülõ, nem jelentkezõ problémákat meg kell majd vizsgálnia. Meg kell néznünk alaposan a két költségvetési törvényt és az államháztartási törvényt. Természetesen, ha az államháztartási vagy a költségvetési törvényt bárki is megsértette volna, amit tényleg nehezen tudok elképzelni, akkor az ellenzéki képviselõk, gondolom, ezzel kapcsolatos módosító indítványokat fognak benyújtani.
Elhangzott egy olyan vád, egy olyan sejtetés, ami eddig nem nagyon hangzott el. Azt mondják, hogy azért nagy baj, hogy nincs az ügyiratoknak száma, mert még az is elõfordulhat, hogy utólag becsempészik ezeket az iratokat. Én elképzeltem azt a helyzetet, amikor az Értékpapír Felügyelet azért, mert a részvényeseket a Budapest Bank nem értesítette a törvény szerinti idõben arról, hogy a bank pénzügyi helyzete megváltozott, miután az Értékpapír Felügyelet megbünteti a Budapest Bankot, az rémülten elrohan a Pénzügyminisztériumhoz és megkéri õket, hogy utólag gyártsanak egy papírt, amelynek '94 a dátuma, nehogy ki kelljen fizetni azt az 1 millió vagy 20 ezer forint bírságot. Más helyzetet tudniillik nem tudok elképzelni, mert arról papírt gyártani, amirõl aztán a vizsgálóbizottság kijelenti, hogy egyébként nem végrehajtható, hanem korrigálni kellett és újabb szerzõdésekkel kellett a tényleges végrehajtást megoldani; tehát olyan papírokat gyártani, aminek a szükségességét legalábbis meg lehet kérdõjelezni, nem hiszem, hogy olyan államapparátus van, aki ilyet tenne, s aztán a fejére lehet olvasni, hogy még ügyiratszámot sem adott neki, mert utólag gyártotta azt, amire egyébként nincs is szükség.
Azt hiszem, hogy az egy érdekes momentum, hogy ha valaminek nincs iktatási száma, akkor talán még utólag is be lehet tenni a papírcsomagba, de olyan papírt készíteni, amibõl a papírt elhelyezõnek haszna biztosan nem származott, legfeljebb kára, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ilyet bárki is csinálna, hacsak nem szeretné minden áron az ellenzék érveinek és kritikájának a lehetõségét bõvíteni, de én azt gondolom, hogy kormánypárti oldalról vagy a kormány részérõl ilyen törekvés nincs.
A vitában nagyon sok állítás hangzott el, amire azt gondolom, hogy mind a két oldalnak és a bizottság összes tagjának módja volt reagálni, ezért köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)