DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az euroatlanti integrációs törekvések mellett a Független Kisgazdapárt kiáll, azt mindenben helyesnek tartja, és mindent el fog követni a maga részérõl is annak érdekében, hogy ezek a kormányzati törekvések mielõbb megvalósulhassanak. Ugyanakkor rá kell néhány komoly aggodalmunkra mutatni, amely az integrációs törekvések kapcsán felmerül.
Így mindenekelõtt engedje meg, miniszterelnök úr, hogy a tõlem megszokott nyíltsággal jelezzem: távolról sem gondolom, hogy ön a legalkalmasabb személy arra, hogy Magyarország integrációs törekvéseit megvalósítsa, hiszen, ha a memóriám nem csal, ön évtizedeken keresztül ennek pont az ellenkezõjét hirdette. (Zaj a bal oldalon.)
Mindjárt rá kell mutatnom arra is - annak megerõsítése mellett, hogy mi az euroatlanti integrációban érdekeltek vagyunk és arra valóban szükség van -, kár, hogy ez a felismerés a magyar kormányt illetõen nem párosult a magyar érdekek kellõ védelmének felismerésével, hiszen most már látni kellene azt, hogy a magyar érdekek védelmének további elhanyagolása lehetetlenné vált. Olyan feltételrendszer alakult ki a világban, amikor is a Jelcin elnök úr és az orosz birodalmi érdekek által hangoztatott ellenérvekkel szemben a magyar érdekeltséget sokkal határozottabban kell érvényesíteni. Oroszország esetében felhívom a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy egy ellenérdekelt felet kíván a miniszterelnök úr mindenáron bevonni a mi érdekeltségi körünkbe, ami eleve kudarcra vezetõ elképzelés. Hiszen hadd utaljak arra, hogy a miniszterelnök úr eddigi rendszeres tudakozódásai Jelcin elnök úrnál mind fordítva sültek el; az ugyanis, hogy ön egyáltalán Jelcin elnök úrhoz fordult ebben a kérdésben, az a szuverén Magyarország esetében az esélyek csökkenéséhez kellett hogy vezessen. Szomorú, hogy a miniszterelnök úr Jelcin elnök urat éppúgy félrehallotta, ahogy korábban félrehallotta Meciar elnök urat is, meg félrehallotta Balladur elnökjelölt urat is - tehát ez a Független Kisgazdapárt számára aggályt keltõ.
A miniszterelnök úr a mi megítélésünk szerint ebben a tárgykörben úgy viselkedett, mint egy eminens jódiák, aki hátra tett kézzel ül a padban, mutatván, hogy milyen jó, és ugyanakkor nem számolt azzal, hogy a mögötte ülõ padtársa, Szlovákia rendszeresen fejbe csapdossa, Románia - ne haragudjon a meghatározásért - tunikán billenti; és a bajt még csak fokozta miniszterelnök úrnak az az elvárása, hogy úgy gondolta, ezek után az euroatlanti tanító bácsi mindenképpen méltányolni fogja miniszterelnök úr igyekezetét, holott az nem az igyekezetet, hanem a tehetségtelenséget észlelte - ennek következtében egy jottányival sem jutottunk elõre.
Úgy gondoljuk, hogy önmagában a csatlakozási szándék kevés, mert kellene ismerni azokat a konkrét feltételeket, amelyekkel ez az integráció létrejöhet. A feltételeket illetõen arra mutat rá a Független Kisgazdapárt, hogy önmaguktól jó feltételek nem adódnak; látni kell, hogy a feltételek közül annyi lesz a jó, amennyit mi ki tudunk harcolni önmagunknak. Márpedig a feltételek között számos olyan rossz feltétel is lehet, ami Magyarország integrációs csatlakozását megnehezíti.
Hadd utaljak arra, hogy nyoma sincs például a magyar kormány politikájában a magyar ipar vagy a mezõgazdaság olyan irányú törekvései megfogalmazásának, amelyek egyértelmûvé tennék, hogy az integrációval az ipar milyen elõnyökhöz fog jutni, az iparnak mely területei fognak elõnyt élvezni, hol készül rá a magyar kormány a magyar iparnak az ilyen integrálódására, mit tett a mezõgazdasági integráció tekintetében, annak érdekében, hogy a mezõgazdasági alapállású Magyarország nagyon hosszú ideig mezõgazdasági érdekeltségû lesz, annak ellenére, hogy az ipari törekvéseknek kézenfekvõen erõsödni kell.
De ugyanakkor rá kell arra mutatnom, hogy önmagában annak a hangoztatása, hogy a mi jogharmonizációs törekvéseink milyen kitûnõek, semmiféle elõrevitelét az ügynek nem jelenti, mert látni kell, hogy az európai integrációban élen járnak a gazdag országok, és az európai integrációban nagyon jelentõsen érdekeltek a szegény országok. Miniszterelnök úr is hozott erre fel jó példákat, lehetne ezeket a példákat tovább folytatni. Magyarország azonban még mindig - ne haragudjon a megfogalmazásért -, a Horn-kormány mûködése ellenére is, valahol középen lehet, és ez a középen való elhelyezkedésünk egyben azt is jelenti, hogy ha nincsenek határozott céljaink, hogy az eurointegrációval mit akarunk elérni, akkor ezek a törekvések könnyen zátonyra futhatnak.
Mi úgy gondoljuk, hogy abból a ténybõl kell kiindulni, hogy Magyarország Európa mértani középpontjában elhelyezkedõ ország, ami egészen kiváló lehetõségeket ad a számunkra. Nem szabad a mezõgazdasági érdekeltségeinkrõl megfeledkezni, hiszen az ország lakosságának négyötöde a mezõgazdaságban érdekelt. És úgy gondoljuk, hogy az az álláspont sem fogadható el, amelyet ma reggel hallhattunk a Nap TV-ben, mintha valamiféle bérrabszolgaság majd egy önálló ipar kialakításához vezethetne el. Ezért tehát rendkívül fontos, hogy az integrációs törekvésekkel együtt a gazdasági törekvések is megjelenjenek.
Ebbõl a szempontból ajánlanám miniszterelnök úr figyelmébe ismételten a Független Kisgazdapárt alternatív gazdasági programját. (Derültség a bal oldalon.) Ha azt lapozgatja, abból megfelelõ, jó tippeket fog ahhoz találni, hogy mi érhetõ el az euroatlanti integrációs törekvéseink kapcsán.
Köszönöm a türelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)