DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Végül is könnyû a dolgom, hiszen a miniszterelnök úrnak minden szavával egyetértettem. Ugyanakkor az elõttem szóló kisgazda képviselõre, úgy érzem, nem is szükséges reagálni, mert nem emlékszem, hogy bármit mondott volna, ami egyáltalán párbeszédben állt volna azokkal a kérdésekkel, amelyeket miniszterelnök úr itt fölvetett.
Én magam is úgy ítélem meg, hogy Magyarország számára az európai integráció kérdése egy nemzeti ügy, amelyet nem lehet pártpolitikai csatározások tárgyává tenni. Parlamentben, a politikában nincsenek kis ügyek. Ezt mindannyian tudjuk. Minden ügy nagy ügy; de mégis úgy érzem, hogy vannak a nagy ügyhöz képest óriási ügyek, amelyek nem egy adott kormánynak vagy egy adott generációnak a jövõjét határozzák meg, hanem egy nemzetnek a sorsát hosszú távon, sok-sok generációra képesek meghatározni.
(15.40)
Úgy ítélem meg, hogy Magyarország integrációja egy ilyen ügy, és nagyon óvnám a parlamentet attól, hogy ezekben a kérdésekben holmi pártpolitikai vitákat farigcsáljon.
Miniszterelnök úr felszólalásában elmondott számos érvet, amely azt támasztotta alá, hogy Magyarországnak miért szükséges feltétlenül az Európai Unió és a NATO tagjává válnia. Ezekkel az okfejtésekkel egyetértek.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy kiegészítsem ezt az okfejtést egy újabb gondolatsorral. Nem vagyok híve a túlzott historizálásnak, ugyanakkor - ha végiggondolunk Közép-Európa történelmén - azt látjuk, hogy Közép-Európa országai soha nem tudták hosszú távon megõrizni függetlenségüket. Ezekre az országokra vagy a Nyugat, vagy a Kelet, de mindenképpen kiterjesztette a befolyási övezetét. Azt hiszem, hogy most, amikor megszabadultunk negyven- ötven év keleti befolyás alól, valóban függetlenek vagyunk. Úgy érzem, ha tanulunk a történelem példájából, akkor tudhatjuk azt is, hogy ez a kivívott függetlenségünk hosszú távon igen törékeny lehet. Ezért, ha igaz az a tétel, hogy Közép-Európának vagy a Kelet, vagy a Nyugat befolyási övezete alá kell tartoznia, azt hiszem, nem lehet kérdéses: Magyarországnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy akkor a Nyugat befolyási körébe tartozzon.
Ez nem jelent mást, tisztelt képviselõtársaim, mint azt, hogy Magyarország azokat az értékeket vallja, amelyeket a tõlünk nyugatra élõ országok vallanak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon olyan gazdasági körülmények és olyan életszínvonal valósítható meg, mint amely tõlünk nyugatra honol - és nem azok az értékek, nem azok a gazdasági körülmények, amelyek tõlünk keletre honosak.
Ezért úgy ítélem meg, sem az Európai Unió, sem a NATO, sem a Nyugat-Európai Unió, sem az OECD, semmilyen más nyugati integrációs szervezet vonatkozásában meg sem kérdõjelezhetõ komolyan az, hogy Magyarországnak a teljes jogú tagságra törekednie kell, és célszerû-e elnyernie a teljes jogú tagságot ezekben a szervezetekben. Úgy ítélem meg, hogy ennyivel tartozunk magunknak, és ennyivel tartozunk az utánunk jövõ generációknak, hogy Magyarország jövõjét ilyen módon is biztosítsuk.
Természetesen igen hosszú utat kell megtennünk addig, amíg beléphetünk ezekbe a szervezetekbe. Úgy ítélem meg, lényegében a rendszerváltás elsõ és a rendszerváltás második kormánya is igen sokat tett annak érdekében, hogy ezek a nemzeti álmok megvalósulhassanak. Igen fontosnak tartom, hogy ez a program folytatódjék, legyünk tisztában azzal, hogy azoknak az áldozatoknak, amelyeket most az ország lakosságának hoznia kell, van értelmük. Nagyon nehéz ezt mondani, hiszen az elmúlt idõszakban számtalan esetben csapták be az ország lakosságát, ígértek mindenfajta kedvezõ kimenetelt arra az esetre, ha a nehézségeket elviselik, és megértem, ha a lakosság nehezen hisz ma ezeknek az ígéreteknek. Mégis úgy ítélem meg, hogy Magyarország soha nem állt még olyan közel ahhoz, hogy ezeket az ígéreteket teljesíteni is tudja, mint most. Sokat kell tehát tennünk annak érdekében, hogy céljainkat megvalósítsuk. Úgy érzem, a kormány eddig vállalt és folytatott politikáján kívül még vannak egyéb kiaknázható lehetõségek.
Tudnunk kell: ha a tárgyalások megkezdõdnek, akkor eurodiplomaták igen nagy számát kell tudnunk kiállítani, akik nemcsak a csatlakozást fogják végigtárgyalni, hanem - ha belépünk ezekbe a szervezetekbe - épp olyan erõteljesen fogják tudni megvédeni Magyarország érdekeit a szervezeteken belül, mint ahogy azt a mai tagok megteszik. Számos esetben, a honvédség területén a civil kontroll erõsítésével, a honvédségen belüli mentalitás változtatásával - és egyéb dolgokkal, sorolhatnám a körülményeket - tudnánk még többet megtenni annak érdekében, hogy Magyarország esélyei az integrációra növekedjenek. Nagyon fontos ugyanakkor tudnunk azt is, hogy ezeket a feladatokat nemcsak az integráció érdekében kell megvalósítanunk, hanem azért is, mert meggyõzõdésem, hogy ezzel a magyar demokrácia és a magyar gazdasági jólét érdekében teszünk igen fontos lépéseket.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy ítélem meg, hogy lehet, sõt érdemes vitatni a kormány politikáját számos gazdasági és egyéb kérdés vonatkozásában. De nagyon óvnám a Házat attól, hogy azokban a kérdésekben is pártpolitikai vitákat folytassunk, amelyeket most a Ház napirend elõtt megvitat. Megint csak a historizálás eltúlzása nélkül szeretném képviselõtársaimat emlékeztetni arra, hogy hány, de hány alkalommal fordult elõ, hogy Magyarország sorsfordító történelmi pillanatokban elbukott azért, mert a legfõbb politikai erõk nem tudtak egyetérteni abban, hogy hogyan kell a válságból kikerülni. Gondolok itt az egészen régi idõkre, a tatárjárásra, amikor a magyar urak arról vitatkoztak, hogy ki legyen, aki a tatárokkal a harcot fölvegye. Az eredmény ismert: megegyezés hiányában a tatárok majdnem elsodorták ezt az országot a Kárpát-medencébõl. (Zaj.) Gondolhatok a török idõkre, amikor szintén a magyar uraknak fontosabb volt az, hogy az akkori király hatalmát kezdjék ki; a belpolitikai villongások miatt Magyarország ismételten, hosszú idõre igen tragikus helyzetbe került. Úgy ítélem meg, ha ezekben a kérdésekben - amelyek Magyarország nyugati integrációját illetik - a pártok az elõttünk álló feladatokat arra kívánják kihasználni, hogy a jelenleg kormányon lévõ erõket szapulják, és lehetõleg minden kérdésben vitát szítsanak, akkor ugyanúgy járunk el, mint ahogy számos történelmi kudarc során Magyarország sajnos nem állta ki a próbát. A magam részérõl ezt tartanám egy turáni átoknak, és nagyon jónak tartanám, ha mindannyian belátnánk: az elõttünk álló tét olyan hatalmas, hogy nagyon jó lenne, ha legalább ezekben az alapvetõ kérdésekben tényleg egyet tudnánk érteni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)