DR. GICZY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnézését kérem, hogy elõször nem az ön megnyilatkozásával foglalkozom, hanem szeretnék frissiben reagálni Eörsi Mátyás képviselõ úr megnyilatkozására... (Dr. Toller László: Nem lehet! - Dr. Torgyán József: Õ is reagált a miénkre!)...csak egy mondat erejéig. Õ is szóvá tette a Független Kisgazdapárt hozzászólását, tehát úgy gondolom, akkor én is szóvá tehetem a Szabad Demokraták Szövetségének hozzászólását. (Zaj.)
Úgy gondolom, Eörsi képviselõ úrnak be kell látnia azt, hogy a parlamentben, ahol a pluralizmus érvényesül, a pártok a pártpolitikai szempontok alapján szólnak hozzá. Nyilván õ is ezt tette, és ha õ - mint magyar úr - eldönthetett egy bizonyos kérdést, akkor a többi magyar úrnak is lehetõsége van, hogy esetleg más szempontból tekintsenek bizonyos kérdéseket. Másfelõl a pártok létét pontosan az indokolja, hogy mindegyik pártpolitikus - legalábbis föltételezhetõen - meg van gyõzõdve afelõl, hogy a saját pártja érdeke, programja egyúttal a nemzet érdekét és programját is kifejezheti. Ennek alapján ülünk itt, és ennek alapján kívánunk hozzászólni a miniszterelnök úr szavaihoz.
Elõször is megköszönöm miniszterelnök úrnak a tájékoztatót, és azt hiszem, számára nem mondok újat akkor, amikor fölhívom a figyelmet a tisztelt Házban arra, hogy a második világháborút követõen tulajdonképpen a kereszténydemokrácia európai terve fogalmazódott meg. Akkor még Európai Unióról nem beszéltek a kereszténydemokrata politikusok, de éppen Németország és Franciaország megbékélését tekintve valami elkezdõdött már akkor is, és valóban egy reménykeltõ folyamat elején állunk most napjainkban is.
Beteljesedik az, amit a kereszténydemokrata Robert Schuman mondott az Európai Gazdasági Közösség létrehozásának pillanatában, hogy Európát nem csupán az akkor szabad népek érdekében kell megteremtenünk - mondta -, hanem azért is, hogy oda befogadhassuk - õ így fogalmazott - "a keleti népeket", tehát Kelet-Európa népeit, amelyek fölszabadulva eddig elszenvedett elnyomatásukból, befogadásukat és erkölcsi támogatásukat kérik majd. Prófétai szavak ezek, amelyek valóban napjainkban teljesülnek. Azt gondolom, hogy amikor az Európai Unióról, az európai integrációról beszélünk, akkor valóban mindenki beláthatja a magyar parlamentben, hogy az új tagok csatlakozásával - a közép- és kelet-európai országok Európai Unióhoz való csatlakozásával - maga az Európai Unió története is egy új szakaszba kerül.
(15.50)
Tehát megfelelõképpen, e történelmi súlyának megfelelõen kell értékelnie mindenkinek ezt az eseményt vagy ezt a tervezett eseményt.
Ugyanakkor hadd hívjam föl miniszterelnök úr figyelmét arra is - bár nem biztos, hogy ez szükséges, de a mostani fölszólalásában erre nem tért ki, én mégis szükségszerûnek tartom -: magától értetõdõ, hogy az Európai Unió terve, elképzelése, a kibõvülésével kapcsolatos elképzelések nemcsak azért fontosak számunkra, mert bizonyos fajta gazdaságpolitikai eredményekben reménykedünk a fejlettebb országok közösségéhez történõ csatlakozással, hanem valamennyiünk számára nyilvánvalóan Európa nem Ázsiának egy túlnépesedett félszigetét jelenti - ahogy mondani szokták -, hanem egy különleges értékrendet, egy speciális, más kontinenssel, más kontinens hagyományaival, eszmetörténetével össze nem cserélhetõ értékrendet is jelöl. Ilyen értelemben - éppen a szabadságjogok, az emberfelfogás szempontjából - jele lehet újra az egész világ számára is a békének, a megbékélésnek és a társadalmi igazságosság kibontakozásának.
Ugyanakkor hadd említsem Wilfried Martensnek egy 1991-ben, Hágában elmondott beszédét. Õ sok szempontból - talán éppen a kereszténydemokrata politika vonatkozásában - Schuman követõjének tekinthetõ. Fölhívja a figyelmet arra is, hogy habár Közép- és Kelet-Európa térségeiben az országok intézményrendszerüket tekintve számos jelet mutatnak arra, hogy elindultak a demokrácia útján, de - talán éppen ezt az értékrendet figyelembe véve - számon kéri tõlünk azt is egyúttal, hogy az emberek gondolkodásában nem történt meg az az alapvetõ, gyökeres változás, amely az európai embert európaivá teszi. Ahogy nemzetközi konferenciákon is szokott szerepelni - kicsit olyan kétkedve - a megfogalmazás: európaiak nélkül nem lesz Európai Unió és nem lesz Európa.
Nagyon fontos lenne tehát az, hogy mi, amikor ehhez az Unióhoz csatlakozni akarunk - éppen a millecentenárium évében, éppen figyelembe véve azokat a nyugat-európai kereszténydemokrata politikusokat, akik ezt különösképpen hangsúlyozzák -, a saját nemzeti identitásunk megtartása mellett tegyük ezt. Hiszen ez az Unió is attól gazdag és attól lehet eredményes, hogyha a hozzá csatlakozó nemzetek mindegyike a saját maga, mással össze nem cserélhetõ karakterét és értékeit viszi bele ebbe a közösségbe.
Köztudomású, hogy kulturális értelemben, társadalmi értelemben is egy repedés jött létre 1945 megosztottsága révén Európában. Sajnos, ez elég hosszú ideig tartott ahhoz, hogy az emberi életfelfogás tekintetében mélyebb változások és szakadékok teremtõdjenek a keleti és a nyugati térség között. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetünkben rendkívül nagy tehertételt jelent természetszerûleg az a gazdasági különbözõség, ami egy nálunk jóval fejlettebb térséghez való integrálódásunkat jelentené.
Most megint el kell gondokoznunk számos kérdésen. Miniszterelnök úr is említette ezt a 159 oldalas követelményrendszert. Azt gondolom, jó lenne a közvéleménnyel megismertetni ezt, hogy tulajdonképpen mit kívánnak tõlünk, és valóban meg kellene nekünk is fogalmaznunk azt, hogy mik lennének a mi elvárásaink és kívánságaink ezek iránt az igen fejlett országok iránt. Úgy fogalmazott miniszterelnök úr, hogy akkor léphetünk fel igényekkel, ha teljesítjük a vállalásokat. Én azt gondolom, hogy ezt párhuzamosan is meg lehet tenni: fölléphetünk igényekkel, természetesen azzal a meggyõzõdéssel, hogy kívánjuk teljesíteni a vállalásainkat is, de reménykedünk abban, hogy Európa fejlettebb térsége mégiscsak szolidaritást érez Közép- és Kelet-Európa népeivel, és erre a szolidaritásra hivatkozva tulajdonképpen sokkal jobban kezdeményeznünk kellene az õ segítségüket.
Megint hadd hivatkozzak Martensre! Õ mondja: nem elsõsorban hitelekre van Magyarországnak szüksége ahhoz, hogy ez a csatlakozás megtörténjék, hanem arra, hogy a piacaikat megnyissák felénk. (Az elnök poharának megkocogtatásával figyelmezteti a felszólalót a rendelkezésére álló idõ leteltére.)
Még egy mondatot engedjen meg a CDU programjából fölolvasnom, elnök asszony, mert talán ebben a vonatkozásban is érdemes volna nekünk elgondolkodni! Õk maguk mondják, tehát a CDU, Németország kormánypártja mondja: az eladósodás különbözõ okai, struktúrái és nagyságrendje minden ország esetében rugalmas, egyedi megoldást tesz szükségessé. Talán ez a szempont sem volna elhanyagolható, amikor az Európai Unióról beszélünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)