HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy megköszönjem a parlamenti pártok hozzászólóinak támogató megnyilatkozásait, valóban tanúsítva azt, hogy nemzeti, közös ügyrõl van szó.
Csak röviden, az elsõ: megfogalmazzuk-e igényeinket, elvárásainkat az Európa Unió felé? Igen - nemcsak szóban, a tárgyalások során, a társulási tanács ülésein és másutt, hanem írásban is. Jómagam adtam át a Cannes-i csúcstalálkozón, majd azt követõen a madridi csúcstalálkozón írásban valamennyi tagállamnak mindazokat az igényeket, amelyeket a Magyar Köztársaság kormánya támaszt a további tárgyalások, illetve a további együttmûködés iránt. Ha kívánják a tisztelt ellenzéki képviselõk, bármikor tájékoztathatjuk önöket konkrétan is arról, hogy milyen igényekkel lépünk fel.
A másik, amit aláhúzni szeretnék: emlegessük vagy ne emlegessük 2000-et. Ezt nem mi találtuk ki; ez annak a folyamatnak a terméke, ahogy az Európai Unió bõvíti a sorait. Hozzá szeretném tenni, hogy a 2000 az Európai Unió szervezete, az Európai Unió bizottsága és az egyes tagállamok részérõl mindinkább elfogadottabbá vált. Nincs arra garancia, hogy 2000-ben felvesznek, de esélyünk van rá. Ehhez azt is figyelembe kell venni: hogy ez az esély miként valósul meg, abban nagy szerepe van annak, hogy Magyarország, a magyar kormány, a magyar tárgyaló fél milyen határozottságot és következetességet mutat a tárgyalásokon. Tehát mi jó értelemben vett - hogy úgy mondjam - expanziót folytatunk minden területen - beleértve azt is, amit Szabó Iván és Kádár Béla is említett, joggal.
Ami a magyar-szlovák alapszerzõdést illeti: mindenképpen biztató fejleménynek tartom a mai eseményt. S hadd emlékeztessem Németh Zsoltot arra, hogy az alapszerzõdést a szlovákiai magyar pártok pozsonyi parlamentben helyet foglaló képviselõi is megszavazták, s ezt erõsítették meg, hagyták jóvá. A kiegészítõket, az értelmezõ függelékeket nem szavazták meg - tehát megszavazták és támogatták; ez nagyon fontos. Hozzá szeretném tenni: nem túlozzuk el ennek a jelentõségét, de végül is ez egy alapot ad ahhoz, hogy megvalósítsuk az alapszerzõdésben foglalt követelményeket - s ez a fontos. Ha bárkinek illúziója lenne, hogy máról holnapra változzék a helyzet, az ne foglalkozzon politikával, ez nem megy egyik napról a másikra.
Ami a gazdaságpolitikánkat illeti: önök is olvashatják, önök is beszélnek a külföldi partnereikkel arról, hogy mind az Európai Unió, mind a NATO nemcsak hogy egyetért a magyar kormány gazdaságpolitikájával, hanem támogatja is azt; s ez a támogatás konkrét formában is kifejezésre jut. Igen, sajnos, ebbe még mindig beletartoznak a restrikciók is. Jóllehet az egész gazdaságpolitikában - beleértve a hároméves gazdaságpolitikai programot - azért kiemelt helyet kap a növekedés feltételeinek megteremtése, illetve erõsítése - és talán ez a legfontosabb.
Legyenek szívesek figyelembe venni azt, ha egy kormány, amely csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, a NATO-hoz, nem találna támogatást a maga gazdaságpolitikájához, akkor nemcsak a csatlakozás válna illúzióvá, hanem egyéb szempontból is súlyos károk érnék az országot.
Végül még valamit: Torgyán József képviselõtársam felszólalása eltért a többi megszólalástól. Nem kívánok erre reagálni, mert már nincs olyan parlamenti vitanap, ahol ne foglalkozna akár az én, akár a Magyar Szocialista Párt képviselõinek a múltjával. Ez tulajdonképpen nem érdemelne szót, mert bennünket úgy választottak meg, hogy ismerték a múltunkat, erényeivel, hibáival együtt; így gyõztünk a '94-es parlamenti választásokon.
(16.30)
Hozzáteszem, képviselõ úr: Európa is elfogadja a mi múltunkat, nemcsak a magyar választópolgárok. (Moraj és derültség a jobb oldalon. - Közbekiáltások: Ajaj! Nem igaz!) Ezt mutatják azok a tárgyalások és elismerések, amelyek folytak, illetve amelyek iránt nagy figyelmet tanúsítanak a nyugati partnerek.
Én csak azt tanácsolom Torgyán József képviselõtársamnak, hogy õ is vállalja fel a múltját - teljes egészében! (Élénk derültség és taps a bal oldalon. - Közbekiáltások: Ajajaj! Nem meri!) Teljes egészében! S még valamit tanácsként: ne csak írjon, hanem olvasson is. Higgye el, én elolvastam a programját; szíves figyelmébe ajánlom a kormány gazdaságpolitikai programját és más dokumentumokat, mert amiket itt feszeget, azok mind le vannak írva.
Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. (Taps a bal oldalon.)