DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyûlés! A T/1967. számú, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényjavaslat csupán egy a törvények és jogi artikulusok hosszú sorában, amelyek a tisztességtelen magatartást hol paragrafusokban, hol versbe szedve ostorozták - ahogy Isépy Tamás képviselõtársunk már kifejtette - az idõk kezdetétõl napjainkig.
Többen is rámutattak arra, hogy ez a törvény szoros kapcsolatban áll az etikával, közelebbrõl a szakmai etikával, annak egyik, döntõen a gazdaságra, a kereskedelemre, iparra, szolgáltatásra vonatkozó vetületével, így el kell fogadnunk, hogy a piaci magatartás történelmileg változó társadalmi jelenség, és a szabályozást idõrõl idõre meg kell újítani. Ha a századunkban megfogalmazott négy versenytörvényt vizsgáljuk, látnunk kell, hogy miként változott a világ az 1923. évi V. törvénytõl, az azt módosító 1933. évi XVII. törvényen át, az 1985. évi január 1-jétõl hatályba lépett úgynevezett "vidám barakk"-törvényig, amely szabályozni kívánta ötvenkét év után a kialakult piaci viszonyoknak megfelelõen a helyzetet.
Mi volt elõtte ötven évig? Gazdasági válság, azt követõen fasizmus, második világháború és kommunizmus, ahol lényegében megszûntek a tisztességes piaci viszonyok, és versenykorlátozás sem lehetett, mert a Tervhivatalban döntöttek a termelésrõl, így nem lehetett versenykorlátozás sem, hisz nem volt verseny. Az 1933. évi XVII. törvényt megelõzõ néhány évig volt még jelentõsége a tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvénynek, sõt büntetõ szankciója is volt.
Vizsgálódásaim során elém került egy történelmi érdekesség az 1934. évi tõzsdei kurírból, amely az akkor korszerû új nagyáruház, a Corvin elleni pert jellemezte. Mivel ez nagyon tanulságos, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam, milyen szigorú és etikus volt az akkori bírói gyakorlat a tisztességtelen verseny jogszabályi értelmezésében.
1932. október 2-án, vasárnap, a vezetõ fõvárosi reggeli napilapokban a 13. oldalon hirdetés jelent meg a következõ szöveggel: "Meglepetés az ön számára október valamelyik délelõttjén 12 óráig". Szóról szóra idézem: "Összes bevásárlásait egészében a mi költségünkön végezheti. Ezen délelõttnek napját dr. Hedry Aladár királyi közjegyzõ úrnál letétbe helyeztük lepecsételt borítékban, és ezt követõen november 6-án a sajtóban fogjuk közzétenni. Õrizze meg tehát október havában délelõtti bevásárlásainak szelvényeit, mert ezen délelõtti bevásárlásainak egész összegét minden levonás nélkül kapja vissza a Corvin Áruházban, Blaha Lujza tér 1-3. alatt".
A hirdetés miatt a Corvin Áruház ellen pert indított Havas László pesti kereskedõ két ügyvédje, dr. Bihari Jenõ és dr. Beer János, akik a hirdetést vevõcsábításnak minõsítették, valamint az 1923. évi V. törvény 1. §-ában meghatározott tisztességtelen versenyzés miatt. A Corvin ügyvédje, dr. Heim István ezzel szemben azt bizonygatta, hogy a hirdetés kizárólag reklám, amely nem ütközik a jó erkölcsbe. A törvényszék az áruházat elmarasztalta, és pénzbírság terhével eltiltotta más ilyen jellegû hirdetések közzétételétõl, és kötelezte 250 aranypengõ perköltség megfizetésére. A Corvin Áruház fellebbezett a királyi ítélõtáblához, amely helyben hagyta a törvényszék ítéletét az alábbi indoklással: "Minden olyan reklámozás, mely a vevõk játékszenvedélyére van alapítva és azt a hajlandóságot használja ki, hogy az emberek ellenszolgáltatás nélkül szívesen jutnak elõnyökhöz, meg nem engedett versenyeszköznek minõsül".
A Corvin továbbra sem nyugszik bele a többszörös pervesztésbe. Felülvizsgálati kérelmet nyújt be a kúriához, ahol dr. Ternovszky Béla tanácselnök a magyar Szent Korona nevében megerõsíti az alsó fokú bíróságok ítéletét. Kimondja: "Az áruháznak ez a versenycselekménye a törvény 1. §-ának tilalmába ütközik, mert a vevõközönség játékszenvedélyének felkeltése útján törekszik üzleti forgalmát a többi versenytárs rovására növelni. Ezt az üzleti versenymódszert a tisztességes kereskedelmi forgalom nem fogadja el."
(17.40)
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A forgalom növelésének számos más módszerét is alkalmazzák ma már a vállalatok, amit saját maguk is károsnak, kórosnak, hisztériának, sõt mániának neveznek. Pedig a hisztéria és a mánia betegség - kérdezzék meg tisztelt képviselõtársaim a háziorvosuktól.
1985 januárjában hatályba lépett a tisztességtelen gazdasági tevékenységrõl szóló 1984. évi törvény; három fejezetben, 28 paragrafusban fogalmazta meg azokat a szabályokat, amelyek jogvédelmet kívánnak nyújtani a tisztességtelen magatartás ellen, a fogyasztók védelmében.
Az 1990. évi LXXXVI. törvény a tisztességes piacgazdaság kiépítésére törekedett nyolc fejezetben és 67 paragrafusban.
A most tárgyalt T/1967. számú törvényjavaslat már 14 fejezetben, 98 paragrafusban tárgyalja a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás problémáit.
A Független Kisgazdapárt a terjedelmes, bõbeszédûsége ellenére is hiányos törvényt, amely nem tartalmazza a feketegazdaság ellen való fellépést, a Versenyhivatal nagyobb aktivitását s a szakmai etika teljesebb érvényesülését, nem fogadja el. Reméljük, hogy ezek is benne lesznek a következõ törvénymódosításban, és reméljük, hogy azt majd képesek leszünk megszavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps. - Egy hang a jobb oldalon: Bravó!)