DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az Alkotmánybíróság - mint a közelmúltban Magyarországon bevezetett jogintézmény - megítélésem szerint az állampolgári jogbiztonság és jogegyenlõség egyik alappillére. Számunkra ez azért fontos, mert minden átmeneti politikai korszakban, minden bizonytalan szituációban fontos az, hogy minél több olyan biztosíték legyen a polgároknak, a jogalanyoknak, amely lehetõséget ad, amely garantálja - az új politikai rendszer körülményei közé történõ átmenet során - a békés és nyugodt, harmonikus változást, illetõleg amely garantálja az alkotmányban is rögzített alapvetõ emberi jogok diszkriminációmentes, tényleges érvényesülését.
Hazánk több alkotmányos intézménnyel próbálja garantálni a polgárok elõbb említett jogbiztonságát, és ezek között az én megítélésem szerint a jogtudósok tiszteletre méltó testületébõl megválasztott és a törvényben írt hatáskör gyakorlására felhatalmazott úgynevezett Alkotmánybíróság lényeges és más módon meg nem oldható, fontos garanciális feladatokat old meg, biztosítva mindannyiunk számára azt a tudatot, hogy hazánk polgárai nyugodt, szabad és egyenjogú állampolgárok legyenek.
Ami az Alkotmánybíróság elõbb vázolt feladatkörén túlmenõen, annak a gyakorlati lebonyolítását és biztosítását illeti, meggyõzõdésem, hogy ez a joganyag, amely most a Ház elõtt döntésre vár, már régen aktuális. 1990 óta feltétlenül szükség lett volna rá, éppen azért, hogy mindannyiunk joga, jogbiztonsága teljes módon érvényesülhessen.
Magából a javaslatból kitûnõen úgy érzem, hogy egy szemléletbeli változás lebonyolítására és végrehajtására határozta el magát a Ház. Ugyanis két alapvetõ irányzat közül azt tûzte ki végrehajtandónak és érvényesítendõnek, amely az Alkotmánybíróság hatáskörének kiterjesztését jelenti.
Hivatkozom arra, hogy ennek a joganyagnak a 21., 27., 29. és 33. pontja olyan elemekkel foglalkozik - például bizonyítás, a jogi képviselet vagy a hiánypótlás intézménye az alkotmánybírósági eljárásban -, amely mind értelemszerûen csak akkor válik aktuálissá, ha nem pusztán jogelméleti, a jogszabályok érvényességére vagy alkotmányszerûségének kimondására vonatkozó érvényû döntést vár az igénylõ - tehát aki az Alkotmánybírósághoz fordul jogai érvényesítése végett - az Alkotmánybíróságtól, hanem döntést olyan konkrét ügyekben, ahol szükségessé válhat bizonyítás vagy jogi képviselet.
Tudjuk, hogy van olyan jogelméleti irányzat, amely az Alkotmánybíróság hatáskörét kizárólag a jogszabályok alkotmányossága feletti, legmagasabb szintû bírói vagy jogtudósi feladatkör gyakorlására korlátozná. Ennek egyébként ellentmond a hatályos joganyag, tehát az 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a, amely lehetõvé teszi az úgynevezett alkotmányjogi panasz intézményének a gyakorlását, tehát igénybevételét a polgár részérõl, amikor is - valamely döntés, bírói döntés vagy az állam irányításával kapcsolatos bármely konkrét intézkedés sérelmére vagy vélt alkotmányjogi jellegû sérelmére alapítva - lehetõvé teszi tehát, hogy az Alkotmánybíróság döntését igényelje ez a fél.
(17.50)
Tudjuk azonban azt is, hogy annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság által az 1991. évben 57. számmal általuk meghozott döntés kifejezett lehetõséget biztosít az Alkotmánybíróság számára az ilyen jellegû beavatkozásokhoz, ennek ellenére van olyan jogelméleti irányzat, amely ezt szûkíteni, netán kizárni törekszik. Úgy gondolom, annak az igazsága méltó a tényleges gyakorlatba való átvitelre, amely ebbõl a törvényjavaslatból kitûnik: hogy ugyanis egyetlen polgár, egyetlen közhivatalnok és egyetlen bíró sem vindikálhatja magának eleve a sérthetetlenség és a tévedhetetlenség fikcióját. Ebben az esetben viszont kell lenni olyan szervnek, olyan bíróságnak - nevezetesen alkotmánybíróságnak -, amely egy meghatározott körön belül, tehát az alkotmányban rögzített joganyagok körén, illetõleg az 1976. évi 8. számú törvényerejû rendelettel a hazánk joganyagába beemelt nemzetközi joganyag keretén belül az alapvetõ emberi jogok tekintetében biztosít rendelkezési, illetõleg jogvédõi lehetõséget, hatáskört és illetõséget ennek a legmagasabb, köztiszteletben álló testületnek a számára.
A magam részérõl úgy gondolom, hogy a számtalan jogalkalmazási anomália, amelyet mind a polgár, mind a polgár képviseletében eljáró jogvégzett képviselõ - adott esetben ügyvéd - tapasztal, ez mind alátámasztja annak a szükségességét, hogy igenis megalapozott és idõszerû az Alkotmánybíróság ilyen jellegû hatáskörének kiterjesztése.
Egyébként magáról az Alkotmánybíróságról annyit szeretnék megjegyezni: nem pusztán a megelõlegezett bizalom, hanem az Alkotmánybíróság most már öt éve kifejtett tényleges tevékenysége bizonyítja azt, hogy ide, alkotmánybírói pozícióba olyan személyek kerültek, akik hivatásuk tudatában és megfelelõ módon végzik ezt a megtisztelõ feladatot.
Rá kívánok azonban mutatni egy hiányosságára ennek a joganyagnak, amelyet az igen tisztelt parlament most tárgyal. Az Alkotmánybírósághoz számtalan beadvány érkezik, és az indítványozó számára nem átlátható módon kerülnek döntéshozatali helyzetbe ezek az ügyek. Kérem, valamilyen módon meg kellene határozni egy sorrendet, akár az idõfaktor alapján, akár egyéb jellemzõ alapján, amely kötelezõvé teszi az Alkotmánybíróságnak, hogy bizonyos típusú ügyeket egymást követõen intézzen el, és nem egyes ügyeket kiemelve, fontosságuknak vagy látszatfontosságuknak a függvényében, és azokat elõbbre vagy hátrébb sorolva. Azt hiszem, az a polgár, aki egy alkotmányjogi panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz, elvárhatja ettõl a testülettõl, hogy az ügydarabok beérkezésének sorrendjében kapja meg õ a kért jogsegélyt ettõl a testülettõl; feltéve természetesen, ha olyan jellegû a panasza, amely a testület hatáskörébe tartozó ügyet indokol.
Ez a javaslat egyébként koherensen, éppen az elõterjesztõk szakmai alaposságából következõen, úgy fogja át az Alkotmánybíróság teljes mûködését, hogy megítélésem szerint különös, egyéb kiegészítésre nem szorul. Nagyon örülnék, ha az Alkotmánybírósággal mint jogintézménnyel kapcsolatosan és tényleges munkájának értékelésére nézve is, belátható idõn belül egy politikai vitanap keretében lehetõség nyílna - különös tekintettel a jogbiztonság mindennapi gyakorlatára és hogy ez milyen módon szolgálja az állampolgári jogbiztonságot - értékelni ezt az igen-igen fontos jogintézményt elvileg, és megvizsgálni eddigi tényleges gyakorlatát.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)