DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt tényleg nem a vitát szeretném gerjeszteni, csak azt a problémát szeretném Kónya Imre számára is felvetni, hogy mit kezdjen a jogalkotó egy olyan törvényjavaslattal, amelyben egy kétharmados törvény szabályait ismétli meg az ügyrendi törvényben az elõterjesztõ. Az, hogy az elõterjesztõ az akkori hat parlamenti párt volt, az egy... - hogy mondjam... - alaki kérdés volt, egy kényszerlépés.
Ugyanígy nem tudunk mit kezdeni azzal - itt a módosító indítványok széles körérõl volt szó -, hogy az alkotmánybírák jogállását kívánja szabályozni egy ügyrendi törvény, amely tipikusan egy kétharmados törvény szabályozási tárgya kell hogy legyen az alkotmányból és az Alkotmánybíróságról szóló törvénybõl eredõen.
Ugyanígy a hatásköri delegáció kérdésével is igen nehéz mit kezdeni. Ha nem adjuk be az ez irányú módosító javaslatokat, akkor teljesen világos, hogy maga az ügyrend lesz alkotmányellenes. Na most az ügyrend alkotmányellenességének firtatását az Alkotmánybíróság fogja utána megítélni; ez egy érdekes és bonyolult problémakör, csak ezt szerettem volna vázolni itt, a tisztelt Ház elõtt.
Tehát úgy gondolom, itt a jogalkotó felelõssége is felerõsödik e tekintetben, hogy alaposan és szakmai alapon próbáljuk meg - mondom, nem kizárva senkit az egyeztetés körébõl - megoldani azokat a problémákat, amelyek ilyen amatõr és nem alkotmánybíróként való jogászkodás alapján is tetten érhetõk ebben az ügyrendi törvényben.
Tehát én szeretném, ha a probléma megoldását munkálnánk ki együtt; ezek nem jogelméleti vagy jogfilozófiai kérdések, hanem igenis, tetten érhetõen törvénybe ütközõ lépések. Köszönöm. (Szórványos taps.)