DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Hozzászólásomat egy rövid történeti visszatekintéssel kezdem.
Eddig számos erdõtörvény született; az elsõ szabályozás 1426-ban, Zsigmond király idejében rendeletben látott napvilágot. Kiemelkedõ volt Mária Terézia erdõk jelentõségét felismerõ tevékenysége is. Az elsõ magyar erdõtörvényt 1791-ben hozták. Az 1879-es XXXI-es törvénycikk a világon elsõként írta elõ az üzemterv szerinti gazdálkodás kötelezettségét. Hasonló mérföldkõ a magyar törvényalkotásban az 1923-as alföldfásítási törvény is. 1935-ben hozták az erdõkrõl és a természetvédelemrõl szóló, hatásában máig is érvényes erdõtörvényt. Az 1961-es VII. törvény az erdõkrõl és a vadgazdálkodásról együttesen intézkedik.
Úgy gondolom, hogy e történelmi hagyományokhoz méltó törvény megalkotása elõtt áll most az Országgyûlés. Ennek elõkészítésében igen nagy szerepe volt a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemnek. Az ott tartott szakmai fórumon nagyon sok szakértõ, oktató, kutató, gyakorló szakember, akadémikus részt vett. Megható volt hallgatni a véleményüket - sajnos többen elõször mondhatták el vagy csatolhatták véleményüket a jegyzõkönyvhöz -, hogy milyen féltõ szeretettel, aggodalommal beszéltek a hivatásukról és hivatásuk tárgyáról: az erdõrõl. De ugyanilyen nagy érdeklõdés kísérte az ott tartott, kihelyezett mezõgazdasági bizottsági ülést is; még a nagyterem is kicsinek bizonyult, olyan sok szakértõ, szakmai és egyéb érdekképviselet jelent meg ott azon az ülésen.
Az új törvényi szabályozást a rendszerváltást követõ tulajdonosi szerkezet átalakulása és az erdõk sokrétû haszna, szolgáltatása iránt mind markánsabban megjelenõ társadalmi igények indokolják. A birtok- és tulajdonosi szerkezet átalakulása folyamatban van, az e területen jelentkezõ, várható konfliktusok egy része még nem tárult fel, ezért törvényi kezelése nem is garantálható.
Ennek ellenére a legfontosabb szabályozást és állásfoglalást meg kell hozni, a legfontosabb alappillérek kialakíthatók. Úgy gondolom, a törvényi szabályozás egy kicsit megkésett és nagyon idõszerû. A tervezet a legfontosabb célokat egyértelmûen megfogalmazza, egységes keretbe foglalja, a részletekre azonban nem tér ki, hiszen ezeket majd rendeletekben, végrehajtási rendeletekben lehet szabályozni.
(18.20)
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy e hármas törvénycsomagból - amely magában foglalja a vadról, vadgazdálkodásról, vadvédelemrõl, vadászatról, valamint a természet védelmérõl szóló törvényeket - az erdõtörvénynek ez a tervezete a legkiérleltebb. Ugyanakkor talán hiányzik belõle az állatvédelemrõl és a halászatról szóló törvénytervezet.
E törvénytervezet alapszemléletével, legfõbb célkitûzéseivel egyetértek, egyes részletekben azonban árnyaltabb, körültekintõbb megfogalmazást láttam volna célszerûbbnek. Valószínûleg - az átmenet nehézségeitõl és a kockázataitól tartva - a törvénytervezetet elõkészítõk inkább a túlszabályozást, a biztonságot választották, ezért sok olyan, részletekre is kiterjedõ, az erdõgazdálkodót fölöslegesen korlátozó szabályozást javasolnak bevezetni, ami az európai gyakorlatnak ellentmond. E kérdések véleményem szerint - a tulajdonosi célok egyre markánsabb megfogalmazódása után - jó néhány pontban e törvény módosítását is ki fogják kényszeríteni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy néhány kérdésben kiegészítõ megjegyzéseket tegyek, és ezeket megfontolásra javasoljam.
Az erdõ léte elsõrendû közérdek. Jóléti szolgáltatásainak élvezete minden állampolgárnak õsi jussa, elemi joga. Ezért az erdõ bárkinek csak közérdekbõl korlátozott tulajdona lehet, amellyel tulajdonosa csak a közérdeknek is megfelelõ, hatóságilag meghatározott módon gazdálkodhat. Állami tulajdonú erdõ esetén a közérdek szolgálata fokozottabban elvárható és egyszerûbben végrehajtható. Ezért az állami erdõtulajdon távlatilag nem csökkenhet, közérdekû szolgáltatásainak emelése e törvénnyel összhangban megvalósítandó közfeladat. Az állam tulajdonosként köteles az erdõvel szembeni igényeket magasabb szinten biztosítani, akár az erdõgazdálkodásban elérhetõ közvetlen gazdasági eredményének terhére is. Ezért indokolt az államnak mint tulajdonosnak a kötelezettségeit e törvényben szerepeltetni.
Ezt nem azért mondom, mintha a magántulajdonosok rosszabb gazdái lennének az erdõnek, de a jóléti, közérdekû szolgáltatások jobban elvárhatók az állami tulajdonban lévõ erdõktõl. E kötelezettségnek azonban csak akkor tud eleget tenni, ha a tulajdonában levõ erdõvagyon tartósan állami kezelésben marad, és e céloknak megfelelõ szervezeti struktúrában mûködik. Jelenleg erre nincs teljes mértékben garancia, hisz a jelenlegi szabályozás szerint a Pénzügyminisztérium szinte bármikor eladhatja ezeket. Biztosítani kell az állami erdõk forgalomképtelenségét annak érdekében, hogy a több célú erdõgazdálkodás egész társadalmat szolgáló tartalmas megvalósulása létrejöjjön. Ez alól csak különleges esetekben, társadalmi konszenzus mellett lehet felmentést adni olyan állami erdõtulajdonra, amely területileg nem meghatározó, és más, szintén magasabb szintû társadalmi érdekeket szolgáló célt kíván megvalósítani.
Az erdészeti hatóságnak az ország egész területére kiterjedõ felügyeletét úgy kell biztosítani, hogy az annak erõforrásait a leghatékonyabban hasznosítsa, a lényegi, szabályozási, ellenõrzési kérdésekre koncentráljon. Ezért az 5 ezer négyzetméter alatti erdõterületek esetében a törvény rendelkezései közül a telepítésre, a felújításra és a fakitermelésre vonatkozó elõírásokat tartjuk fontosnak.
Bevezetésre javaslom a szórványerdõk fogalmát; valamint a 6 hektárnál kisebb, más erdõterülettel természetben nem érintkezõ, nem összefüggõ erdõk esetén javaslom, ne legyen szükség az éves tervek készítésére, fakitermelési engedélyek kérésére. Ezeken a területeken az erdõgazdálkodó kevesebb kötöttség mellett, szabadabban gazdálkodhassék. A szigorúbb szabályozásra inkább a nagyobb erdõterületeken van szükség, amelyek ökológiailag értékesebbek. Erre mindenekfelett az erdészeti hatóság tehermentesítése miatt van szükség.
Ugyanezen célból javaslom, hogy az éves tervek esetében bejelentési kötelezettsége legyen az erdõgazdálkodónak, aminek módját, elmulasztásának szankcionálását alacsonyabb szintû jogszabályban lehet részletesen szabályozni. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy a bírságok összegét nem célszerû fix összegben meghatározni, hisz az az inflációval évek alatt, évrõl évre változhat - ezt célszerû lenne figyelembe venni, vagy esetleg a fa árához, a fa értékéhez kellene kötni.
Az erdõgazdálkodó gazdasági eredményének korlátozása erdõtervezésen és erdõfelügyeleteken keresztül csak abban az esetben indokolt, ha az a társadalmi igények érvényesülését akadályozza. Ezekben az esetekben azonban szükséges és helyénvaló az állami támogatás, kártalanítás. Ezt az elvet érvényesíteni kell a törvényben és az annak végrehajtását rendezõ rendeletekben, szabályzatokban.
A tervezet egyértelmûen meghatározza, mely tevékenységek esetében kíván a törvény támogatást adni. E támogatásoknak az erdõgazdasági ágazaton belül elsõsorban a magánerdõ-gazdálkodás beindítását és zavarmentes mûködését kell szolgálniuk. Elkerülhetetlen és indokolt a magánerdõ-gazdálkodás támogatása, mivel az erdõállománynak ez a része kedvezõtlenebb termõhelyi, erdõállomány- szerkezeti és birtokszerkezeti adottságokkal rendelkezik. Figyelembe kell venni azt is, hogy az állami erdõgazdálkodás az átmeneti helyzetben még saját forrásaiból finanszírozható, hozzá kell tennem: csak abban az esetben, ha az összes haszonvétel ott marad az erdõgazdaságoknál.
A megnyugtató rendezés külön erdészeti alapot igényel. A végleges megoldást hozó alapot úgy kell kialakítani, hogy alapvetõen állami költségvetési forrásokra támaszkodjék. Sajnos, ez elég nagy összeget, körülbelül 1,5-2 milliárd forintot igényelne, de ez bõven megtérülne a késõbbiek során.
A tervezet valamennyi védett területen természetvédelmi rendeltetést ír elõ, függetlenül a védelem céljától, s a természetvédelmi hatóságnak szakhatósági jogköre lenne erdészeti szakmai kérdésekben is. Ez sok kockázati elemet tartalmaz, hiszen a természetvédelmi hatóság már jó néhány hozzáértõ és erdészeti szakkérdésekben is tájékozott szakemberrel rendelkezik, többségében speciális célra képzett szakemberrel dolgozik: ornitológusok, hidrológusok, geológusok stb. Ezzel szemben az erdészeti képesítéssel rendelkezõ szakemberek képesek az erdõterületen elõforduló természetvédelmi kérdésekben társadalmi érdekeket képviselõ döntéseket hozni. Ez összefügg a képzés általános jellegével, de a történelmi hagyományokat tekintve is nagyon szoros a szakterületek közötti kapcsolat, például az 1879-es, az 1936-os erdõtörvényekben.
Ezért javaslom a fentiek alapján, hogy a 17. § (3) bekezdés b) pontját törölni kellene a 41. § (5) bekezdésébõl: "A védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi szakhatóság elõzetes hozzájárulásával" szakaszt törölni. Ugyanezt a szakaszt a 43. § (1) bekezdésébõl szintén törölni javaslom.
Az állami erdõk hatékony mûködésének meg kell találni azt a szervezeti keretet, amely a tulajdonost megjelenítõ és egységes keretû szervezeti és mûködési szerkezetet alakít ki, amely beleillik a piacgazdaság tartósan fennálló viszonyaiba.
A parlament már sok lényegi döntést hozott annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Az ÁPV Rt. alatt mûködteti az állami erdõk kezelésére létrehozott, 100 százalékos állami tulajdonban lévõ erdészeti részvénytársaságokat. Az állami erdõket a kincstári vagyonigazgatósághoz, a pénzügyminiszter alá rendelte. Tekintettel a speciális feladatra, az erdõtörvénynek rendelkeznie kell ezen erdõkrõl, és biztosítania kell a mûködés feltételeit. Rögzíteni kell azt, hogy e 100 százalékban állami tulajdonban levõ részvénytársaságok az állami erdõ vagyonkezelõi. A számukra adandó vagyonkezelõi jog minden erdei haszonvétel jogát kell hogy tartalmazza, így a vadgazdálkodást, vadászatot is. A gyakorlat egyértelmû tanulsága szerint, különösen a nagyvadgazdálkodást meghatározó területeken a kezelõ rendelkezik a magas szintû vadgazdálkodáshoz szükséges szervezettel, tapasztalattal, szakemberekkel, infrastruktúrával, kapcsolatokkal, és így biztosítható leginkább a gazdálkodással összehangolt vadgazdálkodás, valamint a tulajdonos állam számára a legmagasabb együttes hozam.
(18.30)
E részvénytársaságok piacgazdasági környezetben tevékenykednek, de a közcélok érdekében sokszor gazdasági érdekeikkel ellentétes feladatok ellátása is rájuk hárul. Ugyanakkor versenyeztetést is el tudok képzelni ezen a területen. Emiatt azonban nem következhet be e társaságok gazdasági ellehetetlenülése, ezért biztosítani kell a közcélok megvalósítása érdekében megoldott feladatok és gazdasági korlátozások okozta veszteségek kompenzálását.
Tisztelt Képviselõtársaim! Végezetül szólni kell a természet védelmérõl, a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatok és az általunk most tárgyalt erdõtörvény kapcsolatáról.
Igen örvendetes, hogy e törvények együtt kerülnek a tisztelt Ház elé. Az már kevésbé, hogy arra nem nagyon maradt idõ, hogy az e törvények közötti kapcsolódási pontokat áttekintsék, az egyes törvényekben tervezett intézkedések áthúzódó hatását elemezzék, tisztázzák. Bizonyára ezért fordulhatott elõ, hogy például a természetvédelmi törvénytervezet az erdõvel kapcsolatosan olyan korlátozásokat tartalmaz, amelyek nem segítik, hanem hátráltatják a természetvédelmi célok megvalósulását. A 33. § (5) bekezdésében említett tarvágás, illetve fokozatos felújítást követõ végvágás három-, illetve öthektáros maximálása lehet követendõ cél, de a jelenlegi erdõszerkezet, amely az elmúlt évszázad gazdálkodásának megfelelõen alakult ki, ennek azonnali megvalósítását egyszerûen nem teszi lehetõvé. Természetvédelmi szempontból a vágási kor esetleg további emelése indokolatlan, milliárdos áldozatot jelentene. Sok esetben hátráltatná is a természetvédelmi szempontból kívánatos erdõállapot kialakítását, az anyagi alapok elvonásán keresztül veszélyeztetné a nem védett, de hasonló természeti értéket képviselõ erdõk fenntartását.
A vadgazdálkodás, valamint a mezõ- és erdõgazdálkodás egységérõl már korábban is szóltam. Nem engedhetõ meg, hogy bármilyen szinten mesterségesen szétválasztódjanak ezen természetükbõl adódóan összetartozó tevékenységek. Hadd utaljak az önök elõtt lévõ erdõtörvényben is definiált erdei haszonvételekre. A fõ- és mellékhaszonvételek egysége nem újkeletû, már az 1879-es erdõtörvény is hasonlóan fogalmazta meg. Úgy vélem, ma sincs olyan ok, ami miatt el kellene térni ezen évszázados gyakorlattól.
Néhány apró észrevételt szeretnék még tenni. Az erdészeti létesítményekhez lehetne sorolni az erdei mesterséges tavakat és víztározókat is - ez a 10. § (1) bekezdésében van. Természetesen ennek megfelelõen kell módosítani a haszonvételeket is.
Védelem a tûz ellen: 53-54. §. Éppen napjainkban, amikor sajnos hatalmas erdõtüzek pusztítanak, nagyon szigorú szabályozással kell a megelõzést elõsegíteni. S itt még kiegészítést szeretnék tenni, hiszen veszélyforrást jelenthetnek a katonai lõgyakorlatok bizonyos területeken, valamint a munkagépek, erõgépek és közlekedési jármûvek is. Úgy gondolom, hogy az erdõnek mint nemzeti kincsünknek a védelme mindnyájunk kötelessége.
Tisztelt Országgyûlés! Javaslom az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslat elfogadását az általam is, valamint a már korábban benyújtott módosító javaslatok beépítésével, és úgy gondolom, akkor egy nagyon fontos, nagyon jó erdõtörvény megalkotása elõtt állunk. Ez fogja szolgálni az örökké megújuló erdõ javát, hisz az erdészek azt mondják: a fák ugyan megöregedhetnek, de az erdõ örökké megújuló marad.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)