DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy egy gondolatot hozzáfûzzek ahhoz, amit képviselõtársam elmondott, hiszen valahol megkérdõjelete azt, hogy szükség van-e egyáltalán a természetvédelmi hatóság közremûködésére az erdészeti tevékenységben. Nem szeretném, ha kételyek támadnának bennünk a tekintetben, hogy egyáltalán természetvédelmi érdekek érvényesítése ily módon történhet-e vagy sem.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy Magyarország erdeinek 20 százaléka védett, és az összes védett területünk 50 százaléka erdõ. A jogalkotó pontosan azért találta ki a hatósági mûködésnek azt a rendjét, miszerint van egy eljáró hatóság mindazokat az érdekeket érvényesítendõ, amelyek léteznek még, sõt gondolok arra, hogy az erdõfelügyelõségi eljárásban is természetes a természetvédelmi hatóság közremûködése, hiszen egyfajta kontrollszerepet játszik és tölt be, és a természetvédelmi érdekeket, mondhatnám, hogy az ökológiai érdekeket így érvényesíti.
Abban az esetben, ha elfogadnánk képviselõ úr azon indítványát, hogy ezeket a szakaszokat hagyjuk el a törvénybõl, úgy gondolom, csorbulnának ezek az érdekek, hiszen azokat a szervezeti közremûködési lehetõségeket negálnánk, amelyek ezeket az érdekeket biztosítják. Hozzáteszem azt is, hogy pontosan ebbõl az elvbõl s ebbõl az alapvetésbõl kiindulóan döntött úgy a kormány, hogy az erdõ védelmére, a természetvédelemre és a vadvédelemre vonatkozó törvényt együtt terjeszti be, hiszen úgy gondoljuk, hogy ezeknek egy koherens egységet kell alkotniuk.
Azt kérdezte képviselõ úr, hogy az állatvédelmi törvény miért nem került ebbe a sorba, és még sorolt néhány törvényt. Úgy gondolom, az állatvédelmi törvény inkább az állategészségügyhöz és ezekhez a jogszabályokhoz kapcsolódik, hiszen nem csak és kizárólag a vadon élõ állatokra vonatkozik, hanem a kedvtelésbõl tartott és a haszonállatokra is.
Köszönöm szépen. (Taps.)