DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A T/1686. számú, az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslat 17. § (2) bekezdés f) pontja így szól: "a talaj vízháztartását szabályozó, a források vízbõségét és tisztaságát, víztározók és egyéb víznyerõhelyeken a víz tisztaságát biztosító vízvédelmi erdõ." Eddig az idézet a szóban forgó törvényjavaslatból. Ugyancsak a fenti törvényjavaslat 51. §-a rendelkezik az erdõk talajának védelmérõl. Az 51. § (1) bekezdése azt írja: "az erdõ talajának védelmét a káros folyamatok megelõzésére alkalmas erdõgazdálkodási tevékenységgel, valamint talajvédõ létesítményekkel kell biztosítani." A (2) bekezdés pedig ugyancsak az 51. §-on belül így szól: "az erdõ talajának védelmérõl az erdõgazdálkodó köteles gondoskodni."
Mindezekkel teljesen egyetértek; látom, hogy a törvényjavaslat elõterjesztõje tisztában van az erdõ talajvédelmi jelentõségével, valamint azzal, hogy a hegyoldalakon elhelyezkedõ erdõségek befolyásolják a völgyek területének vízgazdálkodását és ezen keresztül a mezõgazdaságát. Ezért örvendetes, hogy a fenti törvényjavaslat elõterjesztõje ekkora hangsúlyt helyez az erdõ talajvédelmi és vízgazdálkodási szerepére.
De engedjék meg, kérem, hogy most idézzek egy korábbi jogszabályból. Ez a jogszabály pedig nem más, mint az 1921. évi XXXIII. törvénycikk III. fejezet 292. cikke, amely nem más, mint a trianoni békediktátumot hirdetõ törvények vízügyi rendelkezésekre vonatkozó szakasza. Most ebbõl idézek: "A volt magyar királyságnak, a Duna medencéjét ide nem értve, az Olt medencéjét alkotó területeire vonatkozólag a 292. cikk alkalmazása céljából, valamint az alább felsorolt jogosítványok gyakorlása végett az említett területek felett állami fennhatóságot gyakorló államok közös érdekében állandó vízügyi-mûszaki bizottság állíttatik fel, amelyben mindegyik területileg érdekelt államnak lesz egy képviselõje.
(18.40)
Ez a bizottság kezdeményezi a 292. cikkben említett megállapodásoknak kötését, ellenõrzi és sürgõsség esetében biztosítja végrehajtásukat, fenntartja és javítja, különösen a fakiirtás és az újbóli fásítás tekintetében a vízügyi rendelkezések egységességét, valamint az azokra vonatkozó szolgálatot."
Érdemes elgondolkodni azon, hogy egykoron Magyarországnak még a trianoni békediktátum nyomasztó árnyékában is volt joga beleszólni abba, hogy az Északi- és Keleti-Kárpátok területén miként történjék a fakiirtás, valamint a fák újratelepítése. Éppen a fentiek miatt, kedves képviselõtársaim, mert még a trianoni békediktátumot hazánkra kényszerítõ nagyhatalmak is tudták, milyen talaj- és vízvédelmi, továbbá hidrológiai jelentõségük van az erdõknek, és még Magyarországtól sem volt megtagadható az a jog, hogy ezekben a kérdésekben megfelelõ beleszólási jog illesse meg, hiszen a magyar Alföld hidrológiai viszonyait, és ezen át az egész mezõgazdasága eredményességét éppen a Kárpátok erdeinek és avartakarójának minõsége határozta meg alapvetõen. Az avartakaró ugyanis az a szivacs - az alatta lévõ talajréteggel együtt -, amely raktározni tudja a lehulló csapadékot, és ezzel meg tudja akadályozni például az idén a Körösök vidékén kialakult kritikus árvízi helyzetet, illetve a hazánkat évtizedek óta sújtó, súlyos nyári aszályokat.
Nos, mindezeket azért mondtam el, mert érdemes lenne elgondolni azt, hogy az elõttünk fekvõ, az erdõkrõl szóló törvényjavaslat ne egészüljön-e ki egy olyan gondolattal, amely azt tartalmazza, hogy a mindenkori kormányzat köteles a Szent Korona utódállamaival az erdõgazdálkodási terveket - éppen a magyar Alföld hidrológiai viszonyainak érdekében - mindenkor egyeztetni.
Befejezésül engedjék meg, hogy idézzek néhány sort egy másik munkából:
"Trianon megalkotói közül senki sem gondolt arra, milyen alkati elváltozások állanak elõ szükségképp az ország mezõgazdasága terén. Magyarország erdõállománya 88 százalékát, fenyveseinek több mint 97 százalékát vesztette el a trianoni békediktátum következtében. Erdõségeink nemcsak épületfa- és tüzelõanyag-szükségleteinket elégítették ki, hanem döntõ jelentõségû hatásai voltak a magyar Alföld vízgazdaságára is. Ezért üzemgazdaságunk szabályszerû kezelésére a magyar állami szakfelügyelet - például Than Károly - Trianon elõtt rendkívüli gondot fordított. Az utódállamok, a békeszerzõdés idevonatkozó szerzõdéseit is figyelmen kívül hagyva, a fentebb idézett 292. és 293. cikkel a birtokunkba vett erdõségekben rablógazdálkodást folytattak már 75 éve, és ennek nálunk a megmaradt területeinken tavasszal gyakori árvízkár, nyáron pedig a szárazság lett a következménye." Az idézet gróf Teleki Pál, egykori földrajztudósunk, tragikus halállal holt magyar miniszterelnök egykori, a berlini egyetemen tartott elõadásából való.
Mélyen tisztelt képviselõtársaim, ebbõl is látszik és a hozzászólásokból is le lehet szûrni szinte minden magyar állampolgárnak az erdõ iránti elkötelezettségét. Különbözõ javaslatokat tesznek itt a Házban, elhangzanak javaslatok, a legtöbb azonban olyan, amely mindenképpen védi az erdõt. Napjainkban is ezért vannak ilyen sokrétû hozzászólások felterjesztve a tisztelt Háznak, mert a jelenlegi erdõállapotban katasztrofális méreteket öltött a pusztítás. Vannak egyes vidékek, amelyek elfogadhatatlanok a magyar nép szinte száz százaléka számára.
Irtják az erdeinket, irtják a fasorainkat, amelyek nemcsak természeti szépséget biztosítanak hazánknak, hanem a természetet védenék. Ezeket vandál kezek pusztítják. Hiába hozunk javaslatokat, ha megfelelõ hatályú törvényeket nem biztosítunk ezeknek a védelmére.
Én kérem a tisztelt Házat, hogy vitassuk meg rendesen ezt a törvényt, mert Magyarország tényleg legyen szebb, mint volt. Mindenképpen örülni kellene ennek, és arra törekedni, hogy ez a törvény rentábilis és tartós legyen, tényleg a természet és az erdõ védelmét szolgálja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)