Mayer Antal Tartalom Elõzõ Következõ

MAYER ANTAL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Amióta tudatos emberi tevékenység folyik a Földön, lényegét tekintve az az erdõvel mint bonyolult biológiai rendszerrel valamilyen összefüggésben van, illetve volt. Kezdetben maga az erdõ volt az élettér - gondoljunk csak vadászó, halászó õseinkre -, majd az erdõ lett - és sok helyütt még ma is - az új életterek kialakításának elszenvedõje, helyenként szinte az erdõ teljes eltûnéséig. Jelenleg pedig az erdõ az emberi faj életfeltételei elviselhetõ szinten tartásának legfõbb õrzõje lehet, ha mi is képesek leszünk megõrizni az erdõt. Ehhez a társadalmilag is igen komoly erõfeszítést igénylõ tevékenységhez - gondolom - jó alapul szolgálhat a törvénytervezet és az abban részletezett, szabályozott tennivalók.

A tudományosan fotoszintézisnek nevezett csodára, amely a Naprendszeren belül csak a mi bolygónkon mûködik, a szárazföldeken leghatékonyabban az erdõ képes. Az erdõ tudja megkötni és átalakítani egységnyi területen a legtöbb napenergiát, ezért az erdõn a leghatékonyabb a szervesanyag-termelés; ennek során itt szabadul fel a legtöbb oxigén, de az erdõ az idõjárási szélsõségek legjobb kiegyenlítõje, a szélsõségektõl mentes idõjárás õrzõje - és hosszan sorolhatnám, az elõttem ebben a témában szólók által elmondottakon túl is, az erdõ pozitívumait. Éppen ezért teljesen helyénvaló az elõterjesztõ véleménye, amely szerint az erdõ fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke. Ezért az erdõ bárkinek csak korlátozott használatú tulajdona lehet, amellyel csak a közérdekkel összhangban, törvényben meghatározott módon gazdálkodhat.

A hazai erdeink mind emberi tevékenység következtében jöttek létre, sok esetben hibás szakmai döntések nyomait is magukon viselve, de ezek ellenére is igaz, hogy az erdõk fenntartása is csak mesterséges úton lehetséges. Megjegyzem, vannak olyan vélemények és törekvések, miszerint nem kell erdõmûvelést folytatni, és majd lesznek újra természetes õserdõk. A szakmai vélemények ezzel mind ellentétesek. Ehhez viszont hosszú távú, tudatos és szakszerû tevékenység szükséges, amelynek jogi kereteit a törvényjavaslat megfelelõen biztosítja.

Nem egyértelmû viszont - és ezt profitorientált korunkban problémának érzem -, hogy a befektetés lassú megtérülésébõl milyen arányban vállaljon terhet a tulajdonos vagy erdõgazdálkodó, és milyen mértékben és módon a társadalom. Ennek az ellentmondásnak a feloldására a végrehajtási rendeletekben kell hogy sor kerüljön. Annál is inkább, mert az erdõtelepítés támogatása nem szívesség a társadalom nevében fellépõ államtól, hiszen ellenszolgáltatásként korlátozza a köz érdekében a tulajdonosi, gazdálkodói jogokat. A fenntartható erdõgazdálkodás államigazgatási és szakhatósági szervezeti, mûködési és feladatrendszere pontosan és jól elkülönítetten került a törvénytervezetben meghatározásra. Hosszú távon nézve viszont túlszabályozottnak és túlméretezettnek tûnik a hatósági beavatkozás az erdõgazdálkodásba. A jelenlegi anarchikus helyzet, amely nagyrészt az 1992. évi I. és II. kárpótlási törvény végrehajtásának köszönhetõ, feltétlen indokolja a túlszabályozást és a szabályszegõk megbüntetését.

Szõdi Imre képviselõ úr hozzászólásából tudjuk, hogy csak 1995-ben 150 ezer köbméter engedély nélküli fakitermelés történt hazánkban - a kérdéshez értõk közül többen ennél is magasabb számot becsülnek. Kétségtelenül törekszik az elõterjesztés az erdõgazdálkodási és vadgazdálkodási tevékenység különbözõ, sok esetben ellentétes érdekei közötti összhang jogszabályi feltételeit - például a körzeti erdõterv és a körzeti vadgazdálkodási terv kötelezõ készítésének elõírásával - biztosítani. De a két törvénytervezet összevetésébõl kétséget kizáróan a vad védelme prioritást kap az erdõ védelmével szemben. A vad kétségtelenül szerves része a természetnek, így az erdõnek is, de a közösségi haszna töredéke az erdõ társadalmi és ökológiai hasznához képest, így az erdõvel szembeni fokozott védelmét semmi sem indokolhatja.

Az ország erdõterületének több mint 40 százaléka magántulajdonba került 1992 óta.

(19.00)

Ez a tulajdonjog és a kezelõi tevékenység jelentõs mértékû elkülönüléséhez fog vezetni, ami természetes is.

Gondot okozhat és más jogszabályt is sérthet a tulajdonosok kollektív felelõsségének törvénybeni deklarálása, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonosok szándéka nélkül is elõfordulhat, hogy több személy tulajdonában lévõ erdõterület hosszabb-rövidebb ideig erdõgazdálkodó nélkül marad.

Az elõterjesztés az erdõgazdálkodás fogalmát nem igazán tudta definiálni. Nem kellõen részletezett az erdõ tulajdonosa és az erdõgazdálkodó közötti kapcsolat létrejötte és mikéntje. Meggyõzõdésem, hogy itt indokolt lett volna egy részletesebb, árnyaltabb és pontosabb szabályozás; ez esetben talán nem is került volna be a törvényjavaslat 13. § (4) bekezdésébe az elõbb kifogásolt kollektív felelõsség. Feltétlenül indokolt az erdõgazdálkodást egységes nemzetgazdasági ágazatnak tekinteni, fõhatósági szinten egy központból irányítani, már csak azért is, hogy elkerülhetõek legyenek a tárcaközi zavarok, netán surlódások.

A jelenleg beterjesztett törvénycsomag, ezen belül a természet védelmérõl szóló törvényjavaslat több esetben is elõidézhet tárcaközi véleménykülönbségeket. Például az erdõk védelmérõl szóló törvényjavaslat 17. §-a szerint a védett erdõkben az erdõgazdálkodási tevékenység korlátozására lehet szükség, míg a természet védelmérõl szóló törvényjavaslat a 33. § (8) bekezdésében és a bekezdéseken belül további alpontokban sorolja a korlátozásokat, melyeket az erdõgazdálkodó köteles végrehajtani a természetvédelem alatt álló erdõkben. Gondolom, hogy ez vagy az ehhez hasonló szabályozottsági különbségek a gyakorlatban a késõbbiekben zavarokat okozhatnak.

Az elõterjesztéshez benyújtott eddig több mint száz módosító javaslat nem kívánja alapvetõen megváltoztatni az elõterjesztés, a törvényjavaslat lényegét. Mégis néhány területen alaposabb változást tartanak indokoltnak. Kivétel nélkül minden javaslattevõnek az a véleménye, hogy az erdõterület törvénytervezetben javasolt 1500 négyzetméteres alsó határát növelni kell, akár 5000 négyzetméterre is. Magam is indokoltnak tartom a terület növelését, hiszen az erdõfelügyelõségeknek az erdõtervezésben olyan volumenû többletfeladatot jelentene az 1500 négyzetméteres területnagyságú erdõdefiníció, hogy az technikailag szinte kivitelezhetetlen lenne.

Érdemes még végiggondolni például az erdõfenntartási járulékra tett javaslatot, illetve a módosító javaslatok hatását, hiszen van olyan módosító javaslat, amely megfelezné a törvénytervezetben leírt fenntartási járulékot. Ennek hatása most nyilván kedvezõ lenne a kitermelt fa költségére, de hosszú távon szûkítené az erdõtelepítésre fordítható támogatás tömegét, mértékét. Gondolom, egyértelmû, hogy a hosszú távú hatás viszont sokkal károsabb lenne, mint a rövid távú elõny. Természetesen van - gondolom, pont ebbõl a következtetésbõl - olyan javaslattevõ is, aki az erdõfenntartási járulékot növelni kívánja, és természetszerû, hogy ennek pont az ellenkezõ hatása lenne: rövid távon növelné a fakitermelés költségeit, de hosszú távon növelné az erdõsítésre fordítható pénzügyi alapokat.

Az erdõrõl és az erdõk védelmérõl szóló törvényjavaslat a módosításokkal összességében hosszú távon is biztosíthatja azoknak a céloknak a megvalósulását, melyeket dr. Lakos László földmûvelésügyi miniszter úr a törvényjavaslat elõterjesztésekor felsorolt.

Meggyõzõdésem, hogy a részletes vitában sikerülhet a tisztelt Országgyûlésnek a gyakorlatban hosszú távon is jól mûködõ és az egész társadalom érdekeit szolgáló erdõtörvényt alkotnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage