GYÕR SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Hozzászólásomat lerövidítve mondom csak el. Elõttem Balsay István kollégám elmondott már nagyon sok olyan kérdést, amelyet én is érinteni szerettem volna, és úgy hiszem, ezen a késõi órán teljesen értelmetlen lenne - és egyébként is teljesen értelmetlen lenne - bárminemû ismétlésbe bocsátkozni.
Szeretném leszögezni elõször is, hogy az erdõ környezetünk nélkülözhetetlen része. Ez egy nagyon jelentõs természeti erõforrás, a legösszetettebb és legmagasabb szervezettségû szárazföldi ökológiai rendszer. Többféle funkcióját az erdõtörvény ismerteti. Mindenfajta sorrend nélkül mondom csak: gazdasági, természetvédelmi és környezetvédelmi funkció, amely feltétlenül az erdõt a legmagasabb természeti erõforrássá avanzsírozza.
A törvényjavaslat céljával, amely a bevezetésben szerepel, teljes mértékben azonosulni lehet és kell.
(19.20)
Üdvözölni lehet a törvény tárgyalását; többéves igény van már rá. Az erdõ és az ott folyó tevékenység az egész társadalom érdekeit szolgálja, ugyanakkor igaz az a megállapítás, hogy az e tevékenységet végzõ erdészeti szakemberek, az erdõgazdálkodás nem kap megfelelõ megbecsülést sem anyagi, sem erkölcsi téren. Sokkal több anyagi eszközt kellene erre a gazdálkodási ágra fordítani. Ezek a szakemberek a természet- és a vadgazdálkodás munkáját is végzik, ugyanakkor munkájuk valamennyiünk érdekében és boldogulására történik.
Az elõttem szóló tisztelt képviselõtársaim kifejtették a törvény szükségességét, indokolták a különbözõ funkciók hatásait a környezetre. Ismételni nem akarok, csupán arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a jövõnk, az egészségünk megóvása végett olyan törvényt kell hozni, amely az országban található minden erdõre vonatkozik. Ma mintegy 100-120 ezer erdõtulajdonos a hazai erdõk 40 százalékát vette magánkézbe. Jól szervezett erdõbirtokossági társulásokkal, megfelelõ szakemberekkel ezen erdõk szakszerû mûvelését, erdõsítését biztosítani kell. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy ezek a társulások kezdeti anyagi gondokkal küzdenek, amelyek megoldásában segíteni kell õket.
Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy - pontosan az elõbbi 40 százalékra hivatkozva - nem lehet egyetérteni az olyan javaslattal, amely szerint például a hat hektár alatti területekre ne kelljen fakitermelési engedélyt kérni. Ennek beláthatatlan következményei lennének.
Ugyancsak nem lehet elfogadni - ezt az elõttem szóló Mayer Antal képviselõtársam is elmondta - az 1500 négyzetméteres minimális területnagyságot, hisz ez egy futballpályányi területet sem tesz ki, annak csupán mintegy egyharmada.
Az erdõ rendeltetésének négy fõ ismérve teljesen egyértelmû és fontos. Ezen belül két funkcióra kiemelten kívánok kitérni, elsõként a gazdasági funkcióra.
Mint minden természeti kincs, a faanyag is jelentõs bevételhez juttatja az erdõgazdálkodót, az államot. Fontosnak tartanám azonban, hogy a fakitermeléssel ne fejezõdjön be a tevékenység. Számos példa bizonyítja, ha az erdõgazdálkodók fafeldolgozással is foglalkoznak, akkor a készárut sokkal jobb árért tudják - külföldre is - eladni. Ennek a közvetlen anyagi haszon mellett foglalkoztatási elõnyei is vannak.
Egészség- és környezetvédelem: nagyon fontos, hogy a beerdõsült terület ne csökkenjen, inkább növekedjen, hogy a szén-dioxid-lekötés, az oxigéntermelés, vagyis az ország tüdeje egyre nagyobb lehessen. Pár héttel ezelõtt, április 12-én világhírû mûvészek jótékonysági mûsort adtak a New York-i Carnegie Hallban, amelynek célja a dél-amerikai esõerdõk megmentése, illetve a világ oxigéntermelésének döntõ hányadát jelentõ zöldterület fennmaradásának segítése.
Ha a világban ilyen törekvések vannak, akkor nekünk is kötelességünk, hogy egy jó törvényt alkossunk; a beterjesztett javaslat ilyen, éppen ezért szakmailag és érzelmileg is javaslom a támogatását a módosításokkal együtt.
Köszönöm a figyelmüket.