BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A millecentenárium alkalmából ugyan vannak az országban kisebb-nagyobb rendezvények, de ma már látványosan hiányzik az, amivel egy ország készült az ünnepre. A világkiállítás 100 ezer látogató, neves vendégek, kiállító országok és világcégek jelenlétében ezen a héten nyitotta volna meg a kapuit.
A lemondást a kormány azzal indokolta, idézem: "Csökkenteni kell a közkiadásokat." Ezzel szemben a tény az, hogy a lemondás óta eltelt idõben az expóhoz szükséges kiadásoknál sokszorosan többet adott ki a kormány, éspedig feleslegesen. Lássunk ezekbõl néhányat: a felpörgõ infláció, a kormány rossz politikája következtében az államadósság kamatterhekre tiszta többletkiadás folyó áron 300 milliárd forint; a privatiziáció másfél éves halogatása következtében finanszírozástechnikailag többletkiadás 20 milliárd forint; a kincstár bevezetésének egyéves késlekedése miatt 30 milliárd forint - hogy csak néhányat említsünk.
A kormány számai szerint az expó lemondásával folyó áron 43 milliárd forint lett volna megtakarítható. Ennek az összegnek a nyolcszorosa veszett el a költségvetésbõl ténylegesen az elmúlt két év alatt.
Egyébként a lemondás körüli vitában sokszor elhangzott, hogyha akarnak expót, a lakosság fizessen adót. Most lássuk az adókat. 1994 novemberében megemelt fogyasztási adó és áfa, amelyet 1996-ban újra 15 százalékkal emeltek, személyi jövedelemadó ez évi drasztikus emelése, a helyi adók, úgymint építményadó, telekadó, kommunális adó, iparûzési adó, gépkocsiadó 100-300 százalék közötti felemelése.
Expóadó? Ugyan kérem. Bár inkább arra fizettünk volna. A privatizációs bevételek egytizede, de ha tetszik, a kamatmegtakarításból befolyó pénzek is fedezték volna a világkiállításhoz szükséges úgynevezett többlet állami kötelezettségeket.
Két év alatt látványosan megdõlt a Horn-kormánynak az a hivatalos érve, hogy nincs pénz az expóra. Pedig az expó az egész országé volt. Mint az 1996- os expó volt fõbiztosa kijelenthetem, hogy a vezetésem alatt az expó tényleg az országé volt, nem szolgált pártpolitikai érdekeket. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Mégis a politika hiúsította meg. Ezt tudják az emberek.
Mirõl is szólt a világkiállítás? Témája a kommunikáció, az információ birodalmába vezetett, amivel befejezõdik és kezdõdik az évezred. Soha ilyen aktuális témája még világkiállításnak nem volt. S mirõl is szólt még a világkiállítás? Tartásról, büszkeségrõl, vállalkozókedvrõl, az expó maga volt a lendület, és 1994 õszén ez a lendület tört meg. Azóta sem sikerült semmivel visszahozni.
Ma már önök is, akik ellenezték az expót, kell hogy lássák, látniuk kell, hogy az expó több és jelentõsebb volt, mint néhány beruházás, amelyre szûkíteni akarták. Társadalmilag megerõsödõ, nemzeti létében büszke ország akart bemutatkozni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Az expó arról szólt, hogy Magyarországnak van a saját jövõjérõl egy kialakított képe. S az emberek, a kis- és középvállalkozók hittek abban, hogy a jövõjük a saját kezükben van.
Ezzel szemben ma a lakosság nagyobbik része abban hisz, hogy túl fogja élni a nehéz éveket. De a túlélés nem lehet nemzeti cél. Ez kevés hozomány az euroatlanti integrációhoz. 1996. május 11-én Lágymányoson, a Duna partján magasra emelkedhetett volna ötven ország zászlaja, köztük Magyarországé is, az Európai Unió zászlaja mellett. De elmaradt az a nemzeti program, amely méltó megemlékezés, de egyben új kiindulás lett volna az európai jelenlétünk 1100 éves évfordulóján. 1996-ban a világon sehol nem rendeznek expót, mert Magyarország, a házigazda lemondta. (Taps az ellenzék padsoraiban.)