LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mostani hozzászólásomban szeretnék arra utalni, hogy elõttem szóló képviselõtársam, Kádár Béla, feltehetõen arra gondolt mint gazdasági szakember, hogy a privatizációs lehetõségek egy expó megrendezése esetén esetleg fölértékelték volna azokat az objektumokat, értékeket, amiket ebben az országban lehet találni, és akkor talán nem kellett volna elég alacsony áron - hogy úgy mondjam - elkótyavetyélni az államnak a még meglévõ kis vagyonkáját, mint ahogy ez történt az elmúlt évben.
Aztán itt a hozzászólással kapcsolatban Kádár képviselõtársam arról is beszélt, hogy bizony, ha vállalkozóbarát lett volna ez a kormány, akkor figyelmet fordított volna arra, hogy mit jelentett volna a kisvállalkozóknak, mit jelentett volna a kisebb lehetõségekkel és kisebb tõkével mûködõ, de igen sok helyen megjelenõ turizmusban az értékesítési lehetõség, a gazdálkodás stabilitása, esetleg föllendítése. Tehát egy vállalkozásbarát kormánynak elsõdleges feladata lett volna, hogy az expót támogassa, és azt ne utasítsa el.
Nem beszélek a mûvészvilágról, nem beszélek az elõadómûvészekrõl, nem beszélek azokról a kulturális vállalkozásokról és reményekrõl, amelyeket ezek a kultúrában szereplõ színészek, mûvészek vártak az expótól, várták, hogy Magyarország megmutathassa magát a világnak.
Utoljára még azt szeretném megemlíteni, hogy Kádár képviselõtársamnak a magyar álomról mondott dolga az igenis komoly dolog. Az elsõ felszólalásomban is említettem: vissza kéne adni a magyaroknak az önbizalmát, az önbecsülését. Mert meg kell jegyeznem, hogy a millecentenárium 1100 éve Magyarország ünnepe, és nem Európa ünnepe elsõsorban, mert 1100 éve mi jöttünk ide, mi foglaltuk el ezt az országot. A millecentenáriumi ünnepségek nagy része pedig inkább Európát ünnepli, és nem minket magyarokat, akik ide bejöttünk a Kárpát- medencébe. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)