KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy elöljáróban Berregi képviselõtársam vezérszónoklatára egy mondatban reagáljak. Valószínû, hogy a gazdasági bizottság módosító indítványait nem volt ideje kellõ mértékben áttanulmányozni, mert nagyon sok kérdésre megoldást kínál a módosító javaslat; amire egyébként a miniszter úr is és a bizottsági elõadó is utalt.
Valóban hosszú ideje húzódik a közraktári törvényjavaslat országgyûlési megtárgyalása, hiszen a kormány már tavaly õsszel benyújtotta a törvényjavaslatot. Sajnos annak idején, nem mérlegelve a szabályozni kívánt jogintézmény összetettségét, elfogadtuk azt, hogy a vitára a kivételes eljárás szabályai szerint kerüljön sor. Ebbõl aztán az következett, hogy a nagy horderejû módosító javaslatok kezelése a gazdasági bizottság számára jelentõs többletterhet jelentett. Ma már viszont az a döntõ, hogy a gazdasági bizottság aktív közremûködésével elõttünk fekszik egy olyan konzisztens törvényjavaslat, amely a jogértelmezési bizonytalanságok, a közraktárakra, azok ellenõrzésére vonatkozó jogszabályi hiányosságok megszüntetésével képes helyreállítani a megingott bizalmat, a közraktári jegy segítségével megnyugtató módon mozdíthatja elõ a termelõk részére a hitel megszerzését, gondoskodva a hitelnyújtók számára a megfelelõ biztosítékról.
Bizonyára sokak által ismert, hogy az 1875. évi XXXVII. törvény megalkotása óta a közraktározás jogintézményét alapvetõen a régi kereskedelmi törvény mai napig hatályban lévõ rendelkezései szabályozzák. Ez alapján mûködnak a mai nagy és kis közraktárak. Az élet azonban túlhaladta a különben meglehetõsen idõtálló szabályozást. Így elkerülhetetlenné vált a kereskedelmi törvény alapelveinek felhasználásával, az ott használt megoldási módozatok megtartásával a közraktárak mûködési feltételeinek újraszabályozása.
A közraktározás nem pusztán az áru raktárban történõ õrzését jelenti. Természetesen ezt is; de az egyszerû raktározástól megkülönbözteti az, hogy a közraktárnál megõrzésre letett áruért cserébe az áru tulajdonosa a közraktártól jegyet kap. A közraktári jegy egyrészrõl bizonyítja, hogy az áru a közraktárban van elhelyezve, s ennek bemutatása után az árut a közraktár a bemutatónak köteles kiadni. Másrészt a jegy forgatásával, azaz ugyanúgy, mint a váltónál, az átruházó nyilatkozatnak a közraktári jegy hátoldalára történõ feljegyzésével, az áru elmozdítása nélkül, az árut el lehet idegeníteni. És nem utólsósorban lehetõséget biztosít arra is, hogy az áru eladása nélkül kölcsönt vehessen fel az áru tulajdonosa, azzal, hogy a közraktári jegy egyik részét, a zálogjegyet a kölcsönt nyújtóra forgatja. Ezzel a kölcsönnyújtó zálogjogot nyert a kölcsön összegének erejéig a közraktárnál elhelyezett árun. Ha a kölcsönfelvevõ határidõre a kölcsön összegét nem fizeti vissza, a zálogjegy birtokosa kérheti a közraktárat, hogy az árut adja el, és a befolyt vételárból elégítse ki a hitelezõ igényét. Ha nem kapja meg valamilyen okból a teljes követelését - például alacsony volt az áru eladási ára, nagy volt a ki nem fizetett közraktári díj -, a meg nem fizetett összeg erejéig a zálogjegy birtokosa az õt megelõzõ zálogjegyforgatók ellen fordulhat visszkereseti joga alapján akkor, ha a zálogjegy forgatása szabályosan történt.
Mindebbõl látszik, hogy miért is elõnyös a hitelezõnek a közraktározás. Elõnyös, mert elõször: a követelés fedezetéül lekötött zálogtárgy a közraktárban õrzött áru, nem veszhet el, nem tûnhet el a hitelezõ elõl. Másodszor: gyorsan, a bírósági végrehajtás nehézségei nélkül, egy erre szakosodott szervezet segítségével történik a végrehajtás; tehát a hitelezõ a követeléséhez hamar hozzájut. Harmadszor: a zálogjegybirtokosnak nagyobb a lehetõsége követelésének teljes kielégítésére, mint egy egyszerû zálogjogkikötésnél. Hiszen: egyszer a zálogtárgy biztosítja a követelés fedezetét, másodszor pedig, ha a zálogtárgy értékesítésébõl befolyt összeg nem fedezi a követelést, az utolsó zálogjegybirtokost megelõzõ zálogjegyforgatók személyükben is kötelesek a különbözet tekintetében helytállni a tartozásért.
(A jegyzõi széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
A közraktári jegy intézménye tehát egyesíti a zálogjog és a váltó elõnyeit, a tartozásért a dologgal is felelõs az adós, s ugyanakkor a zálogjegyet forgatók személyes felelõssége is fennáll a zálogtárgyból ki nem elégített követelés erejéig.
Miért jó a közraktározás az áru tulajdonosának? Leginkább azért, mert nincs rákényszerítve likviditási problémái miatt arra, hogy alacsony áron értékesítse áruját, kivárhatja, míg felmennek az árak, ugyanakkor a gyors és problémamentes kölcsön beszerzésével finanszírozhatja a további munkát.
(10.50)
Ez elsõsorban a mezõgazdaságban, illetve a szakaszos termelésû, illetve szakaszos értékesítésû termékeknél fontos. Ma tehát egy olyan törvény elfogadásáról dönthet az Országgyûlés, amely több piaci szereplõnek is elõnyös, elõsegítheti a tõzsdei kereskedelem fellendülését, illetve egyáltalán a piac bõvülését.
A szocialista képviselõcsoport a javaslat formálása során szükségesnek ítélte, hogy a szabályozás alapos legyen, hogy a törvény hozzásegítsen az egységes gyakorlat kialakulásához azért is, hogy lehetõleg ne kelljen a bírósági - sokszor többfelé ágazó - gyakorlathoz fordulniuk a gazdasági élet szereplõinek jogértelmezési kérdésekben. Erre ugyanis a gazdaságban nincs idõ.
Nagyon fontos a közraktár fogalmának megfontolt körülírása. A napi gyakorlatban elõfordultak olyan esetek, amikor még csak nem is gazdálkodó szervezet, hanem szövetség bocsátott ki közraktári jegyet. Nem lehetséges tehát az, hogy bárki, közraktári engedéllyel nem rendelkezõ, kijelentse magáról, hogy õ közraktár, közraktári jegyet állítson ki, s az a forgalomba kerüljön. Ennek elsõsorban azért kell gátat vetni, mert a reményeink szerint meginduló tõzsdei mûveleteknél a közraktári jegyet kiállítóra vonatkozó megfelelõ információk beszerezése nehézségekbe ütközhetne, tehát a jegy értéke is kétségessé válhatna.
A közraktárnak olyan intézménynek kell lennie, amelyben bízni lehet, bízni abban, hogy megfelelõen megõrzi, kiszolgáltatja az árut, illetve anyagilag helytáll a kiszolgáltatni kért áru értékének erejéig. Éppen ezért mondja ki a törvény, hogy a közraktár csak részvénytársasági formában tevékenykedhet, és csak akkor kezdheti meg a közraktári tevékenységét, ha az engedélyt erre vonatkozóan megkapta.
Lényeges és kényes közraktári tevékenységi elemnek tartjuk a közraktári jegy kibocsátását. Miután a közraktári jegy értékpapír, ezért a kibocsátásához szigorú ellenõrzés tartozik. Összehasonlítva a váltó intézményével, a közraktári jegynél a váltó lényegi eleme - azaz a személyes felelõsség - csak a zálogjegyforgatóknál, és ott is csak a visszkereseti jog esetén, az áru értékével nem fedezett követelés erejéig kerül felszínre, egyébként pedig kizárólag az áru értéke, illetve a közraktár megbízhatósága a fontos.
A közraktárak ellenõrzését is lényegesnek ítéljük azért, mert a letevõ birtokából ugyan kikerül az áru, de a zálogjogosult birtokába nem kerül be: egy harmadik személynél van, s ennek a harmadik személynek - nevezetesen a közraktárnak - kell mindkét fél bizalmát bírnia. Az engedélyeztetéssel a bizalmat igyekszik a törvény megteremteni, a felügyelet rendszerbe illesztése a közraktári jegy kibocsátásában keresendõ.
Ehhez kapcsolódik a közraktár specialitása, nevezetesen, hogy csak a törvényben felsorolt esetekben szolgáltathatja ki az árut. Ez a zálogjegybirtokos részére, ha a közraktár megbízható, rendkívüli biztonságot jelent, feltéve, hogy jól spekulált, és az áru értéke az értékesítés idõpontjában legalább akkora, hogy a befolyt vételár a közraktár közraktári szerzõdésben megállapított követelésein felül a zálogjegybirtokos teljes igényét is ki tudja elégíteni.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat a közraktári jegyet rendeletre szóló értékpapírnak minõsíti. Az eredeti beterjesztés azonban jelentõsen módosul, tudniillik az, hogy az árut helyettesíti a forgalomban, a módosítás következtében kimarad. Ennek oka abban keresendõ, hogy az adójogszabályok szerint az áru értékesítésekor általános forgalmi adót kell fizetnie a termékértékesítõnek. Ha a fogalommeghatározásban benne maradna az a fordulat, hogy az árut helyettesíti a forgalomban a jegy, akkor termékértékesítést valósítana meg a közraktári jegy valamennyi forgatása, és minden esetben áfát kellene fizetni. Ez a teljes közraktári jegy forgatásakor nem okozna gondot, de ha csak az árujegyet forgatnák - mivel annak értékét a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkenteni kell -, ekkor, nem elmerülve az áfa rejtelmeiben, az árujegy forgatásakor lehetõvé válna az adófizetés megkerülése. Ezt a kiskaput kívánja bezárni a módosító javaslat azzal a megoldással, hogy a közraktári jegyet és az árujegyet úgy fogja fel, mint olyan jog megtestesülését, amely a közraktárral szemben a jegyen szereplõ áru kiszolgáltatására vonatkozó jogot tanúsítja.
Az értékpapír forgatásával a jegy megszerzõi a kiszolgáltatásra vonatkozó jogot szerzik meg, ami egyben a törvényben foglaltak szerint magában foglalja a tulajdonjog megszerzésének lehetõségét. Ilyen módon vagyoni értékû jogot testesít meg a jegy, tehát forgatása után nem kell áfát fizetni. A megoldás szerint a kiszolgáltatás pillanatában történik meg a termékértékesítés, tehát jogilag akkor száll át a letevõtõl a tulajdonjog. Jóllehet a törvénymódosítás szövegezése szerint a letevõ azzal, hogy az árujáért cserébe közraktári jegyet kap, nem veszíti el a tulajdonjogát, továbbra is az õ könyveiben kell az árut szerepeltetni, onnan csak akkor kerülhet kivezetésre, ha a közraktár az áru kiszolgáltatásakor értesíti errõl a letevõt. A letevõ azonban az áru kiszolgáltatásával kapcsolatos jogait a közraktári jegy, illetve az árujegy forgatásával elvesztette, tehát õ már nem tud fellépni a közraktárral szemben. Ez a joga a jegybirtokosra száll át.
Valóban hosszú idõ telt el a törvényjavaslat benyújtásától a mai tárgyalásig, mégis ha csak a fenti konstrukció megtalálását nézzük, akkor nem volt hiábavaló az eltelt idõ.
A módosító javaslatok feldolgozása során jelentõs vita bontakozott ki a mûvi tárolás körül. Mit is jelent a mûvi tárolás? Szûkebb értelemben azt a helyzetet, amikor a letevõ és a közraktár megállapodnak egyrészrõl a letevõ árujának közraktároztatásáról, ugyanakkor ezzel egyidejûleg a közraktár bérbe veszi a letevõ raktárát a letevõ árujának közraktároztatására, s az áru így anélkül kerül közraktárba, hogy egy millimétert is elmozdították volna.
A javaslat a mûvi tárolás fogalmát kiszélesítve úgy fogalmaz, hogy minden megoldás mûvi tárolásnak tekintendõ, amikor nem a közraktár tulajdonában lévõ raktárban történik a közraktározás. A tényleges biztonságot megítélésünk szerint az biztosítja, ha a közraktár, saját jól felfogott érdekében, megfelelõen köti meg a mûvi tárolással kapcsolatos szerzõdéseket, kockázatát a minimálisra csökkentve.
Tisztelt Ház! Az idõ rövidsége nem teszi lehetõvé a számunkra fontos összes szakasz kiemelését, így a hátralevõ idõben három fontos szabályozási elemet szeretnék érinteni, amelyek a módosításokkal kerültek a javaslatba.
Már utaltam arra, hogy a zálogjegybirtokost az áru értékesítése után fennmaradó követelése erejéig a zálogjegyet õt megelõzõen forgatókkal szemben visszkereseti jog illeti meg. Ezt a jogát azonban csak akkor tudja érvényesíteni, ha idõben óvott. Jelenleg azonban nincs hatályban jogszabály arról, hogy milyen módon kell az óvást felvenni, illetve felvetetni. Éppen ezért különösen lényeges, hogy a gazdasági bizottság módosításai megfelelõ megoldást kínálnak az abban résztvevõk teendõire, illetve az óvás tartamára.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban meghatározott eljárás egyáltalán nem alkalmas nem hatósági eljárás során történõ árverés lefolytatására. Több szempontból nem alkalmas - ennek részletes kifejtésére most nincs idõ.
Összefoglalóan az eljárás lényegi eleme a végrehajtás, s miután a nem bírósági végrehajtás szabályai nincsenek rögzítve, s annyi specialitás van ebben az eljárásban, ezért célszerû részletesen rögzíteni a tennivalókat.
A közbizalmat erõsíti a módosítás azzal, hogy lehetõvé teszi a közraktári jegy büntetõjogi védelmét. Ezzel a közraktári jegy esetleges hamisításának büntetési tétele a papírpénzzel azonos megítélés alá esik.
Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság által benyújtott módosított javaslatokkal feljavított törvényi szabályozás megítélésünk szerint átlátható, érthetõ, és végsõ soron a kormány által elérni kívánt célt is jól szolgálja. Ezért a képviselõcsoport elfogadásra ajánlja - a kormány által is egy kivétellel támogatott módosításokkal - a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket.