GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Urak! Az elõttem felszólaló képviselõtársak sok tekintetben rendkívül részletesen bemutatták ezt a törvényjavaslatot. Beszéltek azokról a hasznokról, amelyeket ez a törvényjavaslat az elfogadása esetén hozhat, és nagyon sok problémát is felvetettek, amelyek viszont a mai napig is még nyitva maradtak.
Felszólalásaik - reményeim szerint - nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy azok a képviselõtársak, akik talán kevésbé foglalkoztak ezzel a törvénnyel, megismerhették a mélyebb rejtelmeit, de egyben akik most a tévé képernyõje elõtt, illetve a rádió elõtt ülnek és hallgatják ennek a törvénynek a vitáját, azok is tájékozódhattak sok fontos részletkérdésrõl.
Egyik képviselõtársam azt mondta, hogy ez a törvény idõszerû. Én azt hiszem, hogy ez a törvény nem idõszerû, hiszen meglehetõsen elkésett. Elég talán csupán arra gondolnunk, hogy a törvényjavaslatot tavaly szeptemberben nyújtotta be a kormány a földmûvelésügyi miniszter úr aláírásával. Akkor kivételes eljárást kért erre a kormány, vagyis azt remélte, hogy a törvényjavaslatot nagyon gyorsan el lehet majd fogadni: akár pár hét alatt ez a törvényjavaslat törvénnyé válhat. Azóta viszont már több mint egy fél év telt el, és még mindig nincs elõttünk törvény. Sõt, ha a törvényjavaslat tárgyalásán végigtekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a törvényjavaslat nem élvezett túlságosan nagy bizalmat a Házban, hiszen az egyik képviselõtársunk elõttünk említette már, hogy a törvényjavaslathoz az illetékes gazdasági bizottság 153 olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyet az elõterjesztõ is támogat. Ez nyilván arra utal, hogy az elõterjesztõ is kénytelen volt a saját elõterjesztését sok tekintetben felülbírálni.
Tulajdonképpen érdekes, hogy úgy tûnt, a Földmûvelési Minisztérium helyett a törvényjavaslat vitelét a gazdasági bizottságban átvette a PM. Egy ideig a IM is rendkívül aktív volt, de késõbb az Igazságügyi Minisztérium aktivitása csökkent.
Sajnálatosan úgy tûnik, hogy a törvényjavaslat még ma is tartalmaz olyan koherenciazavarokat, amelyek miatt a törvényjavaslatot végszavazás elõtt ki kell adni az alkotmányügyi bizottságnak, hogy a koherenciazavarokat az alkotmányügyi bizottság feloldja.
Nem volt tehát egyszerû az idáig vezetõ út, s kérdéses, hogy most olyan állapotban vagyunk-e már, hogy reménykedhetünk abban, hogy a törvény gyorsan kihirdethetõ lesz.
Több olyan kérdés van, amelyik még ma is nyitott, és amelyen a különbözõ szakértõk sokat vitatkoznak. Példaként említhetõ meg, hogy bár mindenki egyetért abban: nagyon fontos, hogy a közraktározás a közbizalom elvén alapuljon, vagyis fontos, hogy a közraktár az áru megõrzésével és kezelésével kapcsolatban olyan biztosítékokat tudjon nyújtani, amelyek az áru letevõje számára a közraktározási ügyletet biztonságossá teszik, felmerül azonban, hogy azok a biztosítékok, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, esetleg túlságosan is szigorúak, s a javaslattevõk olyan módját választották a közbizalom megteremtésének, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy esetleg a közraktározási piacon monopolhelyzet alakulhat ki, csak nagyon kevés cég lesz alkalmas arra, hogy a közraktározási tevékenységben részt vegyen. Ez a közraktározásban érintett termelõk számára nyilvánvalóan nem elõnyös, hiszen kevés olyan cég lesz, amelyhez majd fordulhatnak közraktározási igényeikkel.
Mások felvetik azt, vajon helyes-e, hogy a közraktárjegy nem testesíti meg az árut, hiszen ebben az esetben az áruval való rendelkezés lehetõsége korlátozott. Azt is felvetik, hogy esetleg ez azzal a következménnyel járhat, hogy az áru birtokába a közraktárjegy tulajdonosa csak egy külön szerzõdés útján juthat majd.
Természetesen ezek a problémák nyitva maradnak a törvény elfogadása után is, azonban mégis remélhetjük, hogy a közraktározás lehetõségével minél többen fognak élni, s ilyen módon a közraktározás hozzá fogja segíteni a mezõgazdasági termelõket ahhoz, hogy a mezõgazdasági termelésünk biztonságosabb legyen, lehetõségük legyen arra, hogy az árujukat az esetleges áremelkedésekig saját tulajdonukban tarthassák, és így az áremelkedésbõl fakadó jövedelmet megtarthassák saját maguknak.
Fontosnak tartjuk, hogy a közraktár hitelt is nyújthat. Ez elõsegítheti a mezõgazdasági termelõk jobb gazdálkodását.
Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a közraktár a mezõgazdasági termelés megújításában csak egy lépcsõfok, egy nagyon kicsi lépés elõre, de még rendkívül sok olyan probéma van, amelyet ezen a területen meg kell oldani. Itt csak általánosságban utalnék arra, hogy a mezõgazdaság hitelezése, finanszírozása még sok tekintetben ma is megoldatlan. Ezeket a problémákat jó lenne elválasztani a közraktározástól, és ahogy a közraktározás ügye sok vita árán idekerült a parlament elé, örülnénk, hogyha a mezõgazdaság finanszírozásának és hitelezésének a kérdése is egyszer idekerülhetne. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)