DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Azok a bírálatok, amelyek ennek a törvénynek a kivételes eljárásban történõ tárgyalását illetik, csak részben megalapozottak. Az elõkészítés nem egy éve, nem két éve, hanem közel három éve kezdõdött meg, még az elõzõ kormány idõszakában, és szakmai alapon már akkor is lefolytatásra került egy hatpárti egyeztetés. Akkor a kezdeményezés nyilván a Magyar Demokrata Fórum oldaláról indult meg, mi mint ellenzéki képviselõk fejtettük ki a véleményünket, és az a tapasztalati rendszer, amely a törvénytervezetben megjelenik, gyakorlatilag valamennyi Házban ülõ képviselõ véleményét tükrözi.
Az elõterjesztés az elmúlt év szeptemberében olyan konstrukciót tükrözött, amelyben az a gazdasági célszerûség játszotta az elsõdleges szempontot, ami e törvény alapján lehetõvé teszi az átmeneti finanszírozást, lehetõvé teszi az áru forgatását, és egy új jogintézmény korszerûsített változatát jeleníti majd meg.
Azt, hogy a gazdasági bizottsághoz benyújtott módosító indítványok a jelenleg kialakult helyzetben milyen koherenciazavarokat tartalmaznak, azt hiszem, nem a kormány hibájaként kell felróni. Nagyon örülök, hogy a Demokrata Fórum képviselõ asszonya visszatért a terembe, mert éppen az õ bírálata volt a legkeményebb és a legkritikusabb, amelyet szakmailag természetesen sok tekintetben a kormány is oszt, épp ezért - egyeztetve az alkotmányügyi bizottság véleményével - mi is azt kérjük, hogy a zárószavazásra majd a következõ héten kerüljön sor - tehát két héttel a módosító indítványokról történõ szavazás után -, ennek elsõsorban jogi okai vannak, és ezt az Igazságügyi Minisztériummal is egyeztetni fogjuk.
Azt a bírálatot azonban változatlanul vissza kell utasítanom, amely koncepciójában bírálja ezt a törvényt, és az elõkészítettségnek egy zárt klikkhez történõ közelítését feltételezi, mert ez soha nem volt szándéka a kormánynak, és - mivel két kormány közös gyermekérõl van itt szó - úgy gondolom, nem is lenne méltányos, ha egymással szemben most kezdenénk el olyan vitát lefolytatni, amely ennek a törvénynek az életképességét is felhozza, illetve meg is kérdõjelezi némely szempontból.
A Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Földmûvelésügyi Minisztérium, illetve az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ennek a módosító csomagnak a benyújtását követõen idõnként természetesen szerepcserére kényszerült, attól függõen, hogy milyen jellegûek voltak ezek a módosító indítványok. Azon lehetne vitatkozni, hogy szerencsés-e vagy sem az, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium az elõterjesztõ , ugyanis egyetlenegy oka volt ennek, mégpedig az, hogy a közraktározási tevékenység jó részét ebbõl az ágazatból kikerülõ árumennyiségre folytatják le. De örököltük az elõterjesztõi szerepkört is, mert az elõzõ kormánynál is a Földmûvelésügyi Minisztérium volt e kiválasztott. (Demeter Ervin: De két év eltelt azóta, Zoli!)
Tisztelt frakcióvezetõ úr, valóban így igaz, okosodunk, okosodunk. Önök négy év alatt nem okosodtak annyit, mint mi két év alatt voltunk kénytelenek. (Derültség a bal oldalon.) Tehát ilyen szempontból értem az érvelést. (Demeter Ervin: És szerényedtek is!) Igen, egyébként szerényen elismerjük az eredményeinket is. (Csépe Béla: Ez a szakértelem kormánya!) Igen, ez a szakértelem feltételezhetõen száz százalékkal jobb. A Kereszténydemokrata Néppárt szakmai hozzászólásából éppen ez vissza is köszönt, mert a Kereszténydemokrata Néppárt ennek a törvénynek a feltétlen támogatásáról és megszavazásáról biztosította a kormányt, amit csak értékelni tudunk. Itt már látszik, hogy a szakértelem kettõnk között egy kiegyenlítõ tendenciát kezd mutatni, amely a jövõre nézve sem lesz haszontalan, s ez a többi törvény elõkészítésében is meg fog mutatkozni.
De a politikai vitától térjünk vissza a szakmaira, ha már egy kivételes eljárásban történõ tárgyalásról beszélünk. Az a kérdéskör, hogy az áfafizetési kötelezettség, a közraktárjegynek mint értékpapírnak a forgalmazása milyen technikai szabályokkal kell hogy mûködjön, mennyiben kell ennek konvergálnia az adótörvényekkel, azt hiszem vitathatatlanul a Pénzügyminisztérium kompetenciájába tartozik. Tehát semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy egyes módosító indítványok képviseleténél a kormányzat nevében nem mindig az elõterjesztõ, hanem a szakmailag arra legfelkészültebb és döntési jogosítványokkal is rendelkezõ szaktárcát illette meg a nyilatkozati jog.
(11.50)
Ami a felügyeletet illeti, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vagy a Bankfelügyelet milyen módon és hogyan viszonyul egymáshoz, úgy hiszem, ebben a törvényben - részben a közraktárjegy, részben pedig a közraktár forgalmazása tekintetében - ez a feladat- és hatáskör már megoldott.
Emlékezzenek csak vissza, mi volt az eredeti elképzelés, amelyet közösen találtunk ki annak idején, de éppen a takarékossági szempontok miatt nem vezettük be a törvénybe! Azt mondtuk, hogy egy közraktár-felügyeletet hozzunk létre, amely országos hatáskörû szervként mûködik. Erre nézve valamennyi párt kifejtette aggodalmát, mondván: arról beszélünk, hogy az állami apparátust csökkentjük, szûkítjük, takarékosan akarunk gazdálkodni - ezzel szemben most egy újabb hivatal megteremtésérõl gondolkodunk.
Rendben van, ha nem mûködhet országos hatáskörû szervként egy ilyen felügyelet - amit én sem nagyon támogattam volna szívem szerint -, akkor vannak bizonyos feladatok, speciális feladatok, amelyeket az egyéb törvényi rendelkezések is szabályoznak, ami már megosztja a felügyeleti jogkört, attól függõen, hogy egy adott folyamaton belül melyik részterület dominanciáját jelenti az épp akkori tranzakció, amelyre nézve a felügyeletet biztosítani kell. Ezt sem hiszem, hogy a kritika élével olyan aggályosnak kellene tekinteni, mint ahogy az a felszólalásokból kiderült.
Ennek a törvénynek a megalkotása és elfogadása, úgy gondolom - az Országgyûlés megnyugtatására kell hogy kijelentsem -, nem fog privilegizált helyzetet elõidézni. Még akkor sem, ha valóban olyan garanciális feltételeket tartalmaz, amelyek egy közraktár mûködésénél bizony komoly anyagi eszközök meglétét is feltételezik.
Az a javaslat, amely kötelezõen a felelõsségbiztosítás megteremtését célozná - amire a Néppárt képviselõ asszonya tett indítványt -, kezelhetõ, de kötelezõ érvénnyel akkor elõírni talán nem szükséges, ha az egyéb törvényi garanciákat - mármint a vagyon és a pénzeszközök vonatkozásában - rögzítjük.
A részvénytársasági forma megjelenítése és a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel történõ egyeztetése - akceptálva a Demokrata Fórum képviselõinek megnyilatkozását - az Igazságügyi Minisztériummal közösen megoldásra kerül, és úgy gondolom, hogy a végszavazás elõtt ezek a megnevezésbeli, status quót illetõ módosítások be fognak kerülni ebbe a törvénybe.
Nem örülnék annak, ha olyan közraktározási tevékenység indulna el ebben az országban, amely egyes cégeket a vélhetõ nagy nyereség reményében arra buzdítana, hogy ezt a tevékenységet felelõtlenül kezdjék el, vagy kellõ garancia alapján a közraktárban elhelyezett árura a letevõ nem kapná meg azt a garanciát, amely a késõbbiekben az áru kiváltására vagy az áru tényleges forgalmazására vonatkozó garanciákat csökkenthetné. (sic!) Ezért kellett ezt az igen komoly és a másik vitapontot illetõen is jogilag szabályozott kérdéskört rendeznünk, amely a cég mûködésének elindítási feltételeit szabályozza. Elegendõ-e, ha egy cég megalakul és elkezdi ezt a tevékenységet, vagy feltételként állítjuk-e, hogy a cégbejegyzés is megtörténjen, és azoknak a garanciális szabályoknak az érvényesülése a gyakorlatban megjelenjen, ami a közraktározásra vonatkozik?
Ezeket az aggályokat osztva, egy kicsit talán vontatottabban és lassabban alakult ki az a módosítóindítvány-csomag, amely - korábban valóban egy új törvényt feltételezve - most már ötvözi azokat a technikai és pénzügyi szabályokat, amelyek a mûködtetést is jobbá teszik.
Én nem azt mondom, hogy ez a törvény most változtatások és módosítások nélkül fog megélni több mint száz évet, mint elõdje, de bízom abban, hogy a gyakorlat próbája alapján, a közeljövõben olyan jellegû módosítást nem kell hogy elszenvedjen, amely konstrukciójában és felfogásában változtatná meg ezt a törvényt. És nagyon szeretném, ha a zárószavazást követõen a mûködõképes közraktározás ez év nyarára, nevezetesen az ágazatunkat érintõ betakarítási idõszakra már rendelkezésére állna mindazoknak, akik az átmeneti finanszírozást a közraktár segítségével kívánják könnyebbé tenni.
Mindezek után köszönöm szépen - és ezt teljesen õszintén mondom - az Országgyûlés valamennyi pártjának azt a konstruktív és szakmailag jobbító szándékú hozzáállást, amelyet ennek a törvénynek az elõkészítésében és a gazdasági bizottságban történõ vitájában kifejtettek, és nagyon remélem, hogy ez a közös munka tényleg eredményes lesz, és az ország javát szolgáló törvényben jelenik majd meg.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)