DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyûlés! Május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, majd ezt követõen még inkább megszaporodtak a gyõzelmi jelentések. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy tovább megszorító intézkedések nem várhatók; az ipari miniszter úr pedig nem látható gazdasági növekedésrõl nyilatkozott.
A lakosság valahogy nem érzi a kormányzati sikereket, csak a 12 százalékos reálkereset-csökkenést, a több mint félmillió munkanélkülit, a 30 százalékos inflációt. A pedagógusok, a köztisztviselõk, az egészségügyi dolgozók tömeges elbocsátásoktól rettegnek.
Tisztelt Országgyûlés! Meggyõzõdésem, hogy nincs torokszorítóbb érzés, mint amikor a nyugdíjas nénik és bácsik képtelenek kifizetni a csillagászati összegre rúgó gyógyszerszámlákat. Ennél még tragikusabb a beteg gyermek helyzete.
A kormány szemfényvesztése abban áll, hogy kitágították a közgyógyellátásra jogosultak körét, és bõvítették a listán szereplõ gyógyszerek számát. A gyermekorvos azonban nehezen tud választani a felírható antibiotikumok között, ugyanis csak a szájon át adható penicillin-származékok írhatók fel: az Augmentin és a Humamoxin. Az Erithran, a Maripen és a Vegacillin ma már nem tartozik az igazán hatásos választások közé, és rezisztens baktériummal történõ fertõzés esetén a Zinnat, a Ceclor, a Penicillin, a Promtcillin, a Rulid és a Wilprafen készítményekhez nem juthat ingyen ezt követõen a közgyógyellátott. E készítmények, képviselõtársaim, közel ezer forintba kerülnek.
Kérdezem tehát miniszter urat: mit tegyen az a szülõ, aki beteg gyermeke gyógyszerét nem tudja kiváltani? (Taps a jobb oldalon.)