CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Tisztelt Államtitkár Úr! Azok az emberek, akik most gyógyszerre szorulnak, az egész életüket végigdolgozták, már gyermekkorukban, 10-12 éves korukban elkezdték a munkát. Akik még élnek és bírják, még mindig dolgoznak, teszik a munkájukat, amennyire tudják. Ezen embereknek a jövedelme falun nagyon alacsony - én onnan merítem az interpellációimat. Nem úgy találom ki, hanem panaszosok keresnek meg, akik panaszkodnak: olyan alacsony a jövedelmük, hogy az a megélhetésre is kevés, nem még a gyógyszerre. Az, hogy 9600 forintos, illetve az alatti jövedelemhez kapnak támogatást, illetve olyan igazolványt, amire megkaphatják a gyógyszert, kevés, mivel tízezer forint esetén már ezt nem kapja. Hiába nem 9600, hanem 10 vagy 12 ezer forint a jövedelme vagy a nyugdíja - még ha 15 ezer is -, akkor sem tudja megvásárolni a gyógyszert.
Idõs asszony keresett meg, aki az önkormányzattól gyógyszertámogatást kért, s kapott 1500 forintot. Majd három-négy hónap múlva talán még egyszer kap 1000 vagy 1500 forintot, de közben kellene neki a gyógyszer többször is - nem tudja megvásárolni. Ilyen nehéz helyzetben vannak ezek az emberek, és mi megértjük a helyzetüket, ha önök nem is értik meg. Én megértem, ezért nem fogadom el a válaszát. (Taps a jobb oldalon.)