DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy a most folyó nyugdíjvita kezdetén mindenképpen le kell szögezni: amellett, hogy tulajdonképpen a nyugdíjról, a nyugdíjasokról beszélünk, azért látni kell, hogy alapvetõen az államháztartási reform érkezett el egy újabb rendkívül fontos állomásához, és ez határozza meg a kérdés lényegét.
Itt tehát látni kell, hogy az államháztartási reform a nyugdíjrendszer átalakítását teszi szükségessé, ezért került a Ház elé ez a kérdés. Nagy csinnadratta kíséri ezt a nyugdíjrendszer-átalakítási kísérletet, hangzatosak a jelszavak, olyanokat lehet hallani, mint az egyéni felelõsségre való utalás, vagy az idõskorra való tudatos felkészülés - ez egy másik kedves és hangzatos jelszava azoknak, akik ezeket a kérdéseket ilyen oldalról közelítik meg. Az egyéni érdekeltség a nagyobb nyugdíjjárulék befizetésével kapcsolatban is igen sokszor hangzik el mint érv. Úgy gondolom, nem kevésbé hangzatosak a kormányzati jelszavak sem, hiszen a kormányzati jelszavak között olyan kritikai megjegyzések hangzanak el - mint amit például az elõbb hallhattunk Gaál képviselõtársunktól a kormányzati oldalról -, hogy a társadalom bizalmatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer iránt, ezért van szükség az átalakítására, valamiféle új közmegegyezés van kialakulóban.
A jelentõsebb érvek pedig a kormányzati oldalról akként fogalmazódtak meg, hogy finanszírozhatatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer, kiszámíthatatlan, korai nyugdíjba menetre ösztönöz, és sajnálatos módon még olyan észrevételek sem ritkák kormányzati oldalról, miszerint ez a nyugdíjrendszer állítólag túl bõkezû a rokkantnyugdíjasokkal, az özvegyi nyugdíjasokkal és a korengedményes nyugdíjasokkal szemben.
A valóság ugyanakkor az, hogy általában rendkívül alacsony összegeket fizet a nyugdíjbiztosító. Ezek után felvetõdik a kérdés, hogy az új, javasolt rendszerrel ki jár jobban - ez egy nagyon fontos kérdés -, kinek elõnyös ez az új nyugdíjrendszer. A válaszadást megnehezíti, hogy az ötletek tulajdonképpen kiérleletlenül, egy áttekinthetetlen konglomerátumban kerültek a tisztelt Ház elé. A következmények nagyon nehezen átláthatóak, ugyanis a szükséges számításokat nem végezték el. Ennek következtében nincs olyan hatásvizsgálat, amely eredménnyel áttekinthetõvé tenné ezt az egész változtatást.
A változtatás egy eleme világos mindenki elõtt: abban nincs kétség, hogy a nyugdíjkorhatár emelése meghirdetésre került, amirõl, úgy gondolom, tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy általában nem a járulékfizetõknek kedvez. A szokásos, úgynevezett reformról van szó tehát, nem egy olyan, valóban új rendszerrõl, amely mindenképpen a társadalom számára lenne hasznos. Valójában tehát a szokásos elemek azt jelentik, hogy le kívánják faragni a nyugdíjakat, a központi finanszírozási gondok koncepciótlan enyhítésének szándéka ismerhetõ fel a kormányzati oldalról, illetõleg szabad tõkeforrások képzésérõl van szó - például az állami hiányok fedezéséhez -, ráadásul úgy, hogy az összefüggéseket nagyvonalúan nem vizsgálják.
Természetesen a Független Kisgazdapárt nem tagadja, hogy a nyugdíjrendszerben sok minden valóban javításra szorul. Például szimpatikus a várományfedezet nagyobb szerepe, a kiegészítõ nyugdíjak rendszerének a megteremtése az egyéni befizetéseket illetõen. Azonban a változtatásokat alapos elemzéseknek, vizsgálatoknak kellene megelõzniük, hiszen a bonyolult hatások miatt ez elkerülhetetlen. Sajnos, amint az elõbb már jeleztem, ez most sem történt meg.
Ennél is fontosabb azonban - amit nem gyõzünk eléggé hangsúlyozni - a helyes és értelmes sorrend felállítása. Az általános gazdasági helyzet - és ez a dolog lényege - ma sok tekintetben abnormálisnak tekinthetõ. Szerintünk tehát elfogadhatatlan, ha erre az abnormális gazdasági helyzetre alapítottan kívánnak változtatásokat eszközölni a jelenlegi gazdaságban. Szerintünk mindenekelõtt abból a ténybõl kellene kiindulni, hogy abnormális gazdasági helyzetre egy új nyugdíjrendszer megalapozottan nem telepíthetõ. Elõször tehát a helyzetet kellene megváltoztatni ahhoz, hogy egy új nyugdíjrendszer megalapozottan létrehozható legyen.
Így a Független Kisgazdapárt kiemelten hívja fel a figyelmet a következõkre - ezek nélkül az új nyugdíjrendszer össze fog omlani, és az új nyugdíjrendszertõl semmi jó nem várható. Ezek között elsõ helyen említeném és emelném ki, hogy az infláció leszorítása nélkül nem lehet a szükséges finanszírozási rendszert kialakítani. Tavaly az áremelkedés 28,6 százalék volt, erre az évre a kormány 20 százalékot tervezett. Szeretném hangsúlyozni, hogy szerintünk a kormánynak ez az optimális tervezése nem fog megvalósulni, de induljunk ki abból, hogy ha ez tartható is lenne, akkor is irreálisan magas lenne az áremelkedés - hiszen ez még mindig hét-nyolcszor olyan magas lenne, mint az európai országok átlaga.
Az infláció miatt állandóan felmerül a nyugdíjnövelés szükségessége. Felhívnám a figyelmüket arra az adatra, hogy 1994-ben 220 milliárd forinttal többet fizettek ki nyugdíjakra, mint 1990-ben. Igen ám, de ezt alapvetõen nem a nyugdíjasaink élvezték, hanem ennek a hatalmas növekménynek a döntõ része az infláció következménye. Ez nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül az új nyugdíjrendszer kialakításánál.
A másik igen fontos tényezõ, amire a Független Kisgazdapárt felhívja a figyelmet, hogy ki kell kerülni a gazdasági pangás állapotából, és érzékelhetõ gazdasági növekedésre van szükség. Amíg az infláció leszorítása mellett az érzékelhetõ gazdasági növekedés nem érhetõ el, az új nyugdíjrendszer hatékonyan nem alakítható ki. A gazdasági növekedés hozzájárulna a foglalkoztatottság színvonalának emeléséhez, a reálkeresetek növekedéséséhez. Az infláció és a pangás együtt óriási finanszírozási problémákat okoz, ez semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül.
(10.10)
Az infláció miatt állandóan növelni kell a nyugdíjakat, a pangó gazdaságban ugyanakkor a járulékbefizetések ezzel semmiképpen sem tarthatnak lépést.
1990 és 1995 között 1,4 millió fõvel csökkent a foglalkoztatottak száma. Ugyanebben az idõben a reálkeresetek általában csökkentek. Rögtön zárójelben megjegyzem: egy év kivételével, nehogy bárki az adatokat így közelítse meg, bár az "általában" kifejezést használtam. 1995-ben pedig az 1950-es évekkel vetekedõ mértékben összesen 12,2 százalékkal estek vissza a reálkeresetek. Ezt a számsort az új nyugdíjrendszer kialakításánál - megállapításom szerint - figyelmen kívül hagyni bûn. A restrikciós gazdaságpolitikának ez az egyik következménye, ezzel tehát mindenképpen számolni kell.
A harmadik terület - amire a Független Kisgazdapárt az új nyugdíjrendszerrel kapcsolatban felhívja a figyelmet - az a tény, hogy óriási a feketegazdaság súlya Magyarországon, amibõl a járulékfizetõk kisebb száma következik és a befizetések alacsony színvonala adódik. Ezzel a helyzettel nem lehet megbékülni. A Független Kisgazdapárt a megoldási javaslatait a feketegazdaság elleni politikai vitanapon már részletesen ismertette, így csak utalok arra, hogy a megoldás semmiképpen sem a miniszterelnök úr által javasolt magánhadsereg... (Zaj és derültség a kormánypártok soraiban.).., illetõleg miniszterelnöki nyomozóhivatal felállításában keresendõ.
A negyedik igen fontos tényezõ, amelyre fel kívánom hívni a figyelmet, ami az új nyugdíjrendszer kialakításával ugyancsak igen szoros kapcsolatban áll, hogy tisztába kell jönni végre a társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjbiztosítás pénzügyeivel. Amint azt már korábban javasoltuk, szakértõk tucatjaival lebonyolított átvilágításra van szükség. Ma a nyilvántartás - az óriási számítógépes költségek ellenére - sem mûködik, az ÁSZ szerint nem valós a vagyonmérleg, nem lehet tudni, mennyi a kintlévõség. Hatalmasak a mûködési költségek, ezért legalábbis meglepõ, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat ezt a rosszul mûködõ szervezetet alkalmasnak tartja az új nyugdíjrendszer kiszolgálására is. Véleményünk szerint az átvilágítás után a nyugdíjönkormányzati birodalom szétdarabolására lenne szükség, enélkül ésszerûen megszervezni az új nyugdíjbiztosítást nem lehet.
A finanszírozási problémák enyhítése érdekében évek óta szó van a nyugdíjkorhatár emelésérõl. Valóban - ahogy a miniszter úr is jelezte - 1993-ban, az elõzõ ciklusban döntöttek már a nõi nyugdíjkorhatár emelésérõl. Ezzel az akkori érvrendszer szerint elvileg nõne a befizetett járulékok összege és csökkennének a kifizetések, mivel az ellátás rövidebb idõre terjedne ki. A Független Kisgazdapárt már akkor hangsúlyozta, most megismétlem, hogy ez az elv a gyakorlatban nem állja meg a helyét, mivel egészen más foglalkoztatási helyzet kellene ahhoz, hogy ez az elvi érvrendszer helyt foghasson. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak ellenezte már 1993-ban is a nõi nyugdíjkorhatár emelését, hanem kifejezetten felemelte az ellen tiltó szavát, mint ahogy jelenleg is felemeljük a szavunkat a nyugdíjkorhatár emelése ellen. Álláspontunk a mai napig is változatlan, hiszen a nyugdíjkorhatár emelése miatt a munkavállaló több lenne, de nem lehet több munkahelyre számítani. Ezt nagyon lényegesnek tartom, hiszen a munkahelyek száma - amint azt az elõbb jeleztem a felsorolásomban - 1,4 millióval csökkent, ami önmagában meghatározza az egész kérdéskör elvi megvilágítását, hiszen ez a restrikciós politika következménye. Tehát a restrikciós politika egyenesen kizárja a megfelelõ hatékonyságú új nyugdíjrendszer kialakítását.
Ezért a mai gazdasági helyzetben a Független Kisgazdapárt nemcsak értelmetlennek, hanem idõszerûtlennek is tartja és nyilvánítja a nyugdíjkorhatár emelését, tehát 1996-ban a változatlanul rossz gazdasági feltételek miatt azt éppúgy ellenzi, mint ahogy ellenezte 1993-ban, és ezen éppúgy túlmegy '96-ban is, mint ahogy '93-ban is tette, tehát kifejezetten tiltakozik a nyugdíjkorhatár emelése miatt.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elmúlt években több százezren a nyugdíjas létbe voltak kénytelenek menekülni azért, hogy el tudják kerülni a munkanélküliséget. Sokan korengedményes nyugdíjba kerültek, a rokkantnyugdíjasok száma pedig négy év alatt 170 ezerrel nõtt. Ugyanakkor jelentõsen csökkent a foglalkoztatott nyugdíjasok száma, 384 ezerrõl 157 ezerre. Ma a munkanélküliségi ráta 11 százalék körül van. Ez nemzetközi összehasonlításban inkább magasnak tekinthetõ, hiszen például Ausztriában 6 százalék, a Cseh Köztársaságban 4 százalék, az Egyesült Államokban 6 százalék, Japánban 3 százalék. A 11 százalékos magyar adat sokkal magasabb lenne - ez sem hagyható figyelmen kívül -, ha a nyugdíjba menetel feltételei szigorúbbak lettek volna. A nyugdíjkorhatár emelése több százezer fõvel növeli a munkaerõ- kínálatot. Ez egy igen lényeges adat. Az érintett korosztályokban a nõknél összesen több mint 400 ezer, a férfiaknál csaknem 100 ezer fõ pótlólagos munkavállalóval lehet számolni. Igaz, hogy ezek egy része elõnytelen feltételek mellett is nyugdíjba kényszerülne, de nagy részük valódi munkaerõtöbbletként jelentkezne. Ezáltal a pályakezdõ fiatalok ma is jelentkezõ megdöbbentõ munkanélkülisége és elhelyezkedési nehézségei jelentõsen tovább nõnének és általánossá válnának. A munkanélküliség pedig a társadalom számára is veszteséget jelent és óriási költségekkel jár együtt. Így tehát, amit nyernénk a réven a nyugdíjkorhatár emelésével, bõségesen elvesztenénk a vámon a munkanélküliség növekedésével és ezen belül - amint jeleztem - a legfájdalmasabb résszel, a pályakezdõ fiatalok munkanélküliségének növekedésével.
A Független Kisgazdapárt igen lényegesnek tartja, hogy demográfiai okokból is rámutasson a nyugdíjkorhatár emelésének helytelenségére. Az elõterjesztés egyetlen demográfiai tényt közöl: néhány év múlva nyugdíjba kerülnek az úgynevezett Ratkó-korosztályok. Ezek nagy száma miatt megugorhatnak a kifizetések, amint arra az elõterjesztés utal.
(10.20)
Ezért is akarják a korhatárt emelni.
Ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, amire most a Független Kisgazdapárt nevében igen nagy nyomatékkal hívom fel a figyelmet, azt a demográfiai tényt ugyanis, hogy Magyarországon alacsony és csökkenõ szintû az átlagos élettartam. 1994-ben a férfiak születéskor várható élettartama 64,8 év, a nõké 74,2 év volt. Ez 6-10 évvel kevesebb, mint az európai országok többségében. Az élettartam oldaláról tehát egyáltalán nem szükséges a nyugdíjkorhatár emelése. Ha már állandóan nemzetközi összehasonlításokat idéznek, erre az eltérésre illett volna a közvélemény figyelmét felhívnia a kormánynak.
Tegyük hozzá, hogy a magyar nyugdíjkorhatárhoz hasonló nyugdíjkorhatár ráadásul több fejlett országban is létezik - így Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban. A Független Kisgazdapárt ismét felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy bármiféle nyugdíjátalakítás elõfeltétele a gazdaság rendbetétele, az infláció leszorítása, a gazdasági növekedés elindítása, a feketegazdaság visszaszorítása, a nyugdíjbiztosító hatékony mûködésének megteremtése - csak ennek alapján dolgozható ki egy olyan nyugdíjrendszer, ami többletet ad a társadalom számára. Egy igazságosabb és emberségesebb nyugdíjrendszer a Független Kisgazdapárt szerint is feltétlenül fontos lenne. Ennek feltételeit azonban meg kell teremteni, a kormány figyelmét pedig fel kell hívni arra, hogy ismét rossz úton jár. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)