LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nemcsak ellenzéki helyzetünk, hanem a nyugdíjasok méltatlan és szegényedõ életsorsa mondatja ki az MDF-fel milliók keserû megállapítását: az Antall-kormányzat rendkívüli erõfeszítései, a nyugdíjak folyamatos emelése után az MSZP-SZDSZ- kormányzat becsapta a nyugdíjasokat, hangzatos ígéreteivel megtévesztette választóit. A valóság része, hogy a szocialista-liberális kormányzat immár két esztendeje kétharmados parlamenti többségével nem volt képes tervezhetõ jövõt, biztonságos nyugdíjrendszert kialakítani.
A nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatos zaklató hírek aggodalommal, bizonytalansággal töltik el az embereket. Félnek, akik már nyugdíjban vannak, félnek, akik nyugdíjazás elõtt állnak, de félnek azok is, akiknek még jó néhány évük van hátra a nyugdíjig. Félnek a kormány antiszociális politikája miatt, félnek a nyugdíjbiztosítás pénzügyi válságával kapcsolatos hírek miatt; félnek, mert megélték az egészségbiztosítási szolgáltatások átgondolatlan és hirtelen leépítését, a felelõtlen kormányzati rögtönzéseket, kísérleteket. Ha ugyanis az egészségbiztosításban a több évtizedes, jelentõs összegû befizetések alapján szerzett jogokat egyik napról a másikra elvonta az MSZP- SZDSZ-kormányzat... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mit vont el?!).., akkor a nyugdíjasok joggal tartanak attól, hogy ezt a nyugdíjrendszer esetében is megteheti.
Miért nincs pénz a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartására? Miért nem folyik be elegendõ összeg a nyugdíjbiztosítóhoz? Részben gazdasági, részben demográfiai okok miatt. A gazdasági okok között kell említeni a reáljövedelmek csökkenését, a magas munkanélküliséget és a feketegazdaságban foglalkoztatottak magas arányát. A demográfiai okok még lényegesebbek. A születések alacsony száma miatt a keresõ-eltartott arány másfélszeres, vagyis két keresõre három eltartott jut. További demográfiai ok az aktív korban lévõ népesség döbbentesen magas halandósága. A középkorú férfiak halálozását tekintve Magyarország nem Európához, hanem a harmadik világhoz tartozik. A 40- 60 éves férfiak halálozása jelenleg rosszabb, mint az 1920-as, '30-as években volt. Ez a tragikus helyzet azt is jelenti, hogy hiányoznak azok a befizetések, amelyek az idõ elõtt, aktív korban elhalálozottaktól származnának.
Fekete Gyula író félelmetes jóslatai a nemzet önpusztításáról, fogyatkozásáról, ennek következményeirõl immár megrendítõ valóság. A kormány elmúlt kétéves tevékenysége nem enyhítette, hanem erõsítette ezt a válságot. Intézkedései a negatív jelenségek felerõsödését eredményezték. A munkanélküliség nem csökkent, hanem növekedett. A feketegazdaságról csak klasszikus jelmondatok, szólamok hangzanak el az "ezt is rendbe tesszük" szintjén. Közben egyre többet hallani a bûnözés és a politika összefonódásáról. A születések számának növelése az ország jövõje szempontjából, de a nyugdíjrendszer szempontjából is létkérdés. Ezzel szemben az SZDSZ és az MSZP olyan családellenes intézkedéseket szavazott meg, amelyek csökkenteni fogják a születések számát, mert a fiatal házasok számára szinte lehetetlenné teszik a gyermekvállalást, lehetetlenné teszik, hogy a nõ keresõtevékenységét össze tudja egyeztetni anyai feladataival. Tudom, hogy ennek belátása hosszú távú gondolkodást, tervezhetõ jövõt igényel, ami azonban jelenleg erre a kormányzatra nem jellemzõ.
Mit tesz a kormány a lakosság katasztrofális egészségi állapotának javításáért? Emeli a gyógyszerek árát - "ezt is rendbe kell tenni" -, és csökkenti az egészségügy támogatását. Kiszolgáltatottá és bizonytalanná váltak az emberek, évtizedekig fizették a magas járulékot, s most, ha megbetegszenek, nem tudják, hogy milyen ellátást kapnak, mennyit kell majd fizetniük, miközben tartalékaik kimerültek.
(11.40)
És ez nem játék - különösen nem válhat pilótajátékká.
A nyugdíjrendszer átalakítását a kormány - szokásához híven - fiskális oldalról közelíti meg: csak pénzügyi kérdésekrõl beszél, és nem esik szó az emberrõl, arról, hogy mit jelent, mit fog jelenteni a társadalom, egyes társadalmi csoportok és az egyén számára. Milliárdok repkednek az emberek feje felett, de szó sem esik olyan kérdésekrõl, mint a biztonság, a kiszámíthatóság, és kevés szó esik az állami szerepvállalásról, az állam kötelességérõl és felelõsségérõl, arról, hogy az évtizedeken keresztül befizetett járulék fejében a lakosság joggal várja el, hogy nyugdíjas éveit emberhez méltó körülmények között élhesse le.
A nyugdíjrendszer átalakításának nagy vesztesei a nõk lesznek. Nemcsak azért, mert esetükben a nyugdíjkorhatár nem kettõ, hanem hét esztendõvel lesz magasabb, de azért is, mert a tervezett nyugdíjrendszer magánbiztosítási részét nem fogják tudni fizetni. A magánbiztosítók ugyanis szigorúan kockázati tényezõk alapján dolgozzák ki a biztosítási szerzõdéseket, és mivel a nõk várható élettartama tíz évvel hosszabb, mint a férfiaké, a férfiakénál jóval magasabb biztosítási összegeket fognak esetükben kikötni. Ha figyelembe vesszük, hogy a nõk átlagkeresete jóval alacsonyabb a férfiakénál, nyilvánvaló, hogy ezeket a magas költségeket csak nagyon kevesen tudják majd vállalni. Kérdés, hogy ezek a nõk idõskorukban hogyan fognak megélni a létminimum alatti nyugdíjukból.
Különösen súlyosan vetõdik fel ez a gond az idõs korban egyedül maradt nõk esetében. Az elõreszámítások szerint ugyanis 2010-re az egyedülállók száma eléri a 800 ezer fõt - akiknek túlnyomó többsége nõ lesz.
Olyan társadalombiztosítási rendszert kell tehát létrehoznunk, ami finanszírozható, ami az állampolgárok számára megfelelõ megélhetést és biztonságot nyújt, ami kiszámítható és ami hosszú távra rendezi ezt a kérdést.
A tb-járulék fizetésében a lakosságot érdekeltté kell tenni - ma a bizonytalanságok miatt a fiatalok nem mutatnak érdeklõdést -, és a rendszerben figyelembe kell venni a korosztályok eddigi teljesítéseit és ebbõl eredõ jogosultságait. A rendszerben nem szabad figyelembe venni olyan elemeket, amelyek költségeit a lakosság túlnyomó része képtelen vállalni. Ugyanakkor a tb-önkormányzat hatékonyságát, tõkegyarapodását, gazdálkodását kell javítani.
Az MDF szakmai javaslatairól egyébként Kis Gyula képviselõtársam a késõbbiekben részletesen szólni fog.
A nyugdíj nemcsak szociálpolitikai kérdés, nem adomány, hanem munkával szerzett jog, és nem szabad az embereket átgondolatlan ötletekkel bizonytalanságban és feszültségben tartani. A nyugdíj ügye nem szûken vett szakmai kérdés. A történelmi megrázkódtatásokat vesztesként átélt nemzedékek számára a nyugdíjas lét megfelelõ viszonyainak megteremtése a ma aktív és döntéseket hozó korosztály részérõl elemi kötelesség.
A Magyar Demokrata Fórum meggyõzõdése, hogy a nyugdíjasoknak - bármilyen nyugdíjváltozat kerül elfogadásra - garanciát kell kapniuk; garanciákat, hogy nyugdíjalapjuk nem vész el, és garanciákat a nyugdíjak értékének megõrzésére. Nem fordulhat elõ, amit a jelenlegi kormány intézkedései elõidéztek, hogy 1995-ben 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. Ezt a Magyar Demokrata Fórum történelmi bûnnek tekinti olyan pártok részérõl, amelyek ma kormányt alakítottak, és a választási idõszakban a nyugdíjasoknak az ellenkezõjét ígérték.
A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy a nyugdíjba menetel 55, illetve 60 éves korhatárát megváltoztatni nem idõszerû. Sokszor elhangzik ellenünk az a vád, hogy korábban mi is fel akartuk emelni a nyugdíjkorhatárt. (Zaj a bal oldalon.) Az MDF-en belül azokhoz tartoztam, akik ezt a kormányzati idõszakban is ellenezték... (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.).., és ma a Magyar Demokrata Fórum egységes és határozott abban, hogy a nyugdíjkorhatárt megemelni súlyos vétek volna. (Dr. Pusztai Erzsébet: Helyes!)
Éppen ezért is támogattuk és támogatjuk a Kereszténydemokrata Néppárt népszavazásra irányuló kezdeményezését.
Önök, kormánypárti képviselõtársaim, kétharmados többségükkel a nyugdíjkorhatárt megváltoztathatják. Megtehetik. Amennyiben a következõ választások után, 1998-ban, az MDF kormányképes erõ lesz... (Derültség a bal oldalon.).., akkor koalíciós társaival együtt a nyugdíjkorhatárt visszaállítja 55, illetve 60 éves korra. (Taps a jobb oldalon. - Zaj, közbeszólások a bal oldalról.)
Végezetül elismeréssel szólok mindazok - százezrek és milliók - áldozatos munkájáról, gondoskodó figyelmérõl, akik az önkormányzatokban, egyházakban, alapítványoknál, karitatív szervezetekben nyugdíjasklubokat, egyesületeket, otthonokat, közösségeket hoztak létre, mûködtetnek és támogatnak. Elismeréssel szólok mindazokról, akik a családi és társadalmi szolidaritás jegyében az idõsek iránti megbecsüléssel és szeretettel, türelemmel teremtenek biztonságot, tisztességes környezetet, nyugalmat. Mert az önpusztító és vészjósló tünetek mellett jelen van a magyar társadalom öngyógyító képessége is. A család és a helyi társadalom, a közösséget szervezõ és megtartó erõ, a társadalmi szolidaritás jelenthet fiatalok és idõsek számára biztató reményt, jelentheti azt, hogy az MSZP-SZDSZ-t leváltó új kormányzat a közjó érdekében - a magyar társadalom öngyógyító képességével együtt - tervezhetõ jövõt, biztonságos nyugdíjrendszert teremt, fiataloknak, idõseknek egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)