DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Csodálkozva nézem és hallgatom kormánypárti képviselõtársaim reakcióit ebben a vitában. Csodálkozva hallgattam népjóléti miniszter úr elõterjesztését, és azokat a kérdéseket, amelyekkel vitatkozva érvelt arról, hogy miért kell a nyugdíjrendszerben reform, és miért kellenek változások. Azért csodálkozom, mert ha a népjóléti miniszter úr a Szocialista Párt tagja volt az elmúlt négy évben is, akkor talán az elmúlt négy évben kellett volna vitatkozni azokkal, akik a Szocialista Párt nyugdíjpolitikáját ország-világ elõtt képviselték. (Dr. Kövér László: Így van!)
Én nem csodálkozom, tisztelt képviselõtársaim, a közvélemény-kutatási adatokon, és azon, hogy ezek az adatok ilyenek és ilyen arányúak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Olvassák el saját pártjuk elmúlt négy évi propagandáját: pontosan ezeket sulykolták az emberek fejébe - akár nyugdíjkorhatárról van szó, akár a munkanélküliség és a nyugdíjrendszer összefüggésérõl, akár a fiatalok munkába állásáról. (Taps a jobb oldalról. - Dr. Szabad György: Így van!)
Nincs módom arra, hogy részletesen felolvassam önöknek a saját vezetõ politikusaik idézeteit - mert kevés az idõ -, de nagyon sokat tudok hozni: Kósáné Kovács Magdától, Csehák Judittól, de még Békesi Lászlótól is.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõtársaim! Hol volt ez a hatalmas felelõsségtudat önökben az elmúlt négy évben? (Dr. Kövér László: Ahol most!) Ahol most - valóban így van. Hiszen mirõl szól ez a történet? Önök a hatalomra kerülés érdekében áltatták az országot egy csomó kérdésben, és a hatalomra kerülés után természetesen nem tehetnek mást, mint hogy elkezdik - önmaguk érveit cáfolva - az országot, az országgal megetetni mostani pálfordulásukat.
Csak egyetlen idézet - ez elég meghatározó: "1971 óta megvásároltuk a látszólagos politikai nyugalmat és az életszínvonalat, méghozzá külföldi forrásokból vásároltuk meg. És ennek az árát fizetjük meg most, és fizetjük meg az elkövetkezõ években."
(11.50)
1989-ben, az MSZMP Központi Bizottság ülésén Horn Gyula, jelenlegi miniszterelnök úr mondta (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Így van!), az az ember, aki most azt állítja, hogy ez az ország azért van nehéz helyzetben, mert az elmúlt négy évben rosszul döntött a kormány. (Moraj, közbeszólások a bal oldalon.) Tisztelt Kormánypárti Képviselõtársaim! Figyeljenek jobban oda saját miniszterelnökük szövegére; mert akkor megtalálják ezeket az elemeket. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyébként pedig a nyugdíjrendszer átalakításáról 1991-ben született egy országgyûlési határozat, amelyet akkor a parlament több mint 83 százalékkal fogadott el, amelynek kidolgozásában egyöntetûen részt vettek az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselõk (Közbeszólás a jobb oldalon: Így van!), amelyik tartalmazza azt a háromelemes nyugdíjrendszert, amit itt most új reformként említenek önök. És amelynek elemeiben akkor, az akkori ellenzékben ülõ szocialista és szabaddemokrata képviselõk egyetértettek.
Természetesen akkor is felvetõdött a tõkefedezeti rendszer mint alapgondolat. Természetesen akkor is felvetõdtek ezek az érvek, mégis 82 százalékkal az akkori parlament azt a háromelemes nyugdíjrendszert fogadta el; és nyilván nem véletlenül.
Nagyon örülhetünk annak, hogy a kormány ebben a kérdésben most vitanapot kezdeményezett. Valóban rendkívül súlyos társadalmi kérdésrõl van szó. Viszont rendkívül szomorú, hogy csak a nyugdíjrendszer kérdésében. Hogy akkor, amikor a családtámogató rendszerek átalakításáról van szó, akkor, amikor a felnövekvõ generációk kérdésérõl van szó, akkor a kormány nemhogy nem kezdeményez vitanapot, hanem még elõterjesztést sem szándékozik készíteni erre a vitanapra. Úgy látszik, a jövõ generációinak kérdése nem olyan nagyon jelentõs kérdés, mint a nyugdíjas generációké. Pedig nem szakíthatók el egymástól egy társadalomban a generációk, ha pedig megtörténik, akkor nagyon, nagyon rossz döntések születnek.
Azért sem örülök ennek a vitanapnak így, mert az az érzésem, hogy itt a nyugdíjrendszer átalakításának részletkérdéseivel próbálják meg elaltatni az országot - és részben tisztelt kormánypárti képviselõtársaimat is. Igen, hiszen a legfontosabb érvek nem hangzanak el. Nem hangzanak el azok az érvek, hogy vajon a mai magyar nyugdíjrendszer súlyos problémái annak a következményei-e, hogy itt az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer mûködik, vagy valami egész másnak.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõtársaim! Nem a felosztó-kirovó rendszer következménye az, ami itt van, hanem annak következménye, hogy ez nem így mûködött, hogy évtizedeken át hibás döntések sorozata történt a nyugdíjbiztosításban, hogy nem építették ki a megfelelõ biztosítási rendszert, érdekeltségi rendszert - és sorolhatom tovább. Vajon igaz-e, hogy egy tõkefedezeti rendszer mindezeket a kérdéseket kezelni tudja? Ezt nagyon szõrmentén kezelik, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim; az érveket nem mondják el. Hiszen az a rendszer is tud ugyanilyen rosszul mûködni. Sõt!
Miért biztos az, hogy az érdekeltséget csak egy tõkefedezeti rendszerben lehet megteremteni, kedves képviselõtársaim...? Ugyanúgy meg lehet teremteni egy jó felosztó-kirovó rendszerben, ha úgy építik fel a rendszert. Honnan veszik azt, hogy a tõkefedezeti rendszerre nem kell garancia? Arra is kell! Hiszen egy törvény által elõírt, kötelezõ járulékfizetés után nem teheti meg az ország, hogy nem teremt garanciát. Ha pedig önök valóban azt tervezik, hogy kötelezõen elõírják a járulékfizetést egy tõkefedezeti rendszerben, majd utána csak a befizetett összegre akarnak garanciát vállalni, akkor generációkat fognak kiszolgáltatni a tõlük teljesen független gazdasági változásoknak.
Kedves Kormánypárti Képviselõtársaim! A felosztó-kirovó rendszerben generációk közötti szolidaritás mûködik, és a generációkat egy-egy gazdasági változás, akár recesszió, akár felemelkedés, egyformán érinti; hiszen a generációk közötti szolidaritásról van szó. Tény, hogy ennek a rendszernek legsúlyosabb gondja a demográfiai helyzet változása. Éppen ezért tartom rendkívül szomorúnak, hogy a kormány a családpolitikával, a demográfiai helyzettel nem tartja fontosnak foglalkozni. De amennyiben tõkefedezeti rendszert szándékoznak mûködtetni, akkor legyenek tisztában azzal, hogy ebben az esetben az egyént szolgáltatják ki tõle független gazdasági tényezõknek. Nem tudom, hogy miért lenne sokkal nagyobb érdekeltség befizetni egy ilyen rendszerbe akkor, amikor fogalma sincs, hogy mekkora hozadékkal számolhat. Hiszen a nyugati rendszerekben 10-15 százalékos hozadékot tudnak számolni erre a vagyonra. És elég egy recesszió, egy nagyobb inflációs idõszak, és a tõkefedezeti rendszer a minimumot sem tudja garantálni.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõtársaim! A tõkefedezeti rendszer nem orákulum, ami mindent megold. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem is mondta ezt senki.)
És még valami, nagyon érdekes kérdés: miért olyan fontos most ez a tõkefedezeti rendszer? Miért olyan fontos most ez a rendkívül bizonytalan vállalkozás, amikor egy már beérett társadalombiztosítási rendszer mellett gyorsan, hirtelenjében létre akarnak hozni egy tõkefedezeti rendszert, amely ráadásul még azt a funkciót sem tölti be, amit önök rövid távon ettõl várnak. Mert ha ezek a pénzek valóban a gazdaságban tõkeként mozoghatnának, akkor még igazuk lehetne, hogy Magyarországon a tõkemozgás felgyorsul és a gazdaság fejlõdésnek indul. De, tisztelt képviselõtársaim, ezek a pénzek nem tudnak így mûködni még igen hosszú ideig, hiszen a meglévõ nyugdíjas állomány nyugdíját valamibõl ki kell fizetni. (Dr. Szabad György: Úgy van!) Tehát látszólagos, és valóban, a következõ 10-15 évben, ha ezt önök létrehozzák, valóban csak azoknak jelent többletet, akik majd ezt a pénzügyi alapot kezelik. Mert sem a gazdaságnak, sem a társadalomnak nem tud többletet nyújtani a bizonytalansági tényezõ, amit ezzel beleviszünk a generációk közötti szolidaritásba. Az pedig óriási!
Hozzátartozik még az is - bár ez Magyarországon kevéssé valószínû -, de ha egy tisztán tõkefedezeti rendszert gondolnak végig, akkor a generációk közötti szolidaritás másképp is felborulhat. Úgyis felborulhat, hogy egy gazdasági növekedési idõszakban jelentõs járulékot fizetõ réteg nagyobb hozadékot könyvelhet el magának, és mikor nyugdíjba megy, akkor lényegesen magasabb nyugdíja lehet adott esetben, mint az akkori dolgozó generációk fizetése. Így is elszakadhat egymástól két generáció. És fordítva is! Hiszen, ha van olyan szerencsétlen valaki, hogy olyan idõszakban fizeti a kötelezõ tõkefedezeti biztosítását, amikor a gazdaság éppen lefelé tart, akkor ennek a pénznek nincs meg a megfelelõ hozadéka, és nyomorszintû nyugdíjas lesz, miközben a gazdaság, adott esetben, éppen felfelé emelkedik. Ez is felborítja a generációk közötti szolidaritást, tisztelt képviselõtársaim. (Dr. Szabad György: Így van!)
Érdekes dolog, hogy ma Magyarországon egy szocialista és liberális kormány olyan programot próbál meg az országnak eladni, amit a csikágói fiúk Pinochet diktatúrája alatt vezettek be Chilében. (Moraj a koalíciós képviselõk padsoraiban.) Remélem, tisztában vannak a részletekkel és az eredménnyel, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, hiszen az ottani tõkefedezeti biztosítók egyharmad része tönkrement. Szeretném, ha számolnának ezekkel a következményekkel is. (Közbeszólások mind a bal, mind a jobb oldalon.)
Természetesen tudom, nincs idõ arra, hogy minden részletkérdését megtárgyaljuk. A legnagyobb baj az, hogy részletekkel - olyan részletekkel, amelyeknek jelentõs részét a társadalom nem ismeri - elfedik azt, hogy nincs igazából jövõképük a magyar társadalom fejlõdésérõl. (Közbeszólás a jobb oldalon.) Az a kormány, amelyik a felnövekvõ generációkon akarja megvenni a társadalmi stabilizációt és a most aktív korú generációkat az ezredforduló után ki akarja szolgáltatni egy bizonytalan helyzetnek, annak a kormánynak nincs jövõképe.
És most azt is elmondom képviselõtársaim, hogy mi lenne az igazi megoldás. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez az!) Pontosan errõl van szó! Ha önök azt akarják, hogy Magyarországon ne valamikor 15 év múlva legyen gazdasági növekedés, hogy Magyarországon ne valami bizonytalan jövõben csökkenjen az infláció, hogy a járulékmérték ne majd 15 év múlva csökkenjen, akkor arra kell programot kidolgozni, hogy egy jelentõs mértékû általános járulékcsökkentéshez találjanak fedezetet.
(12.00)
Van ilyen program, képviselõtársaim. (Közbeszólások: Létezik.) Létezik. Támogatottságot is lehet hozzá szerezni. Ebben az esetben nem tolódik el a bizonytalan jövõbe a gazdaság fölemelkedése, és nem az lesz a kérdés, hogy az a néhány, keservesen létrehozott tõkefedezeti biztosító hogyan fog mûködni, ki ad rá garanciát, és a generációk nyugdíjának egyharmadát honnan fogják összekaparni, ha ezek a biztosítók tönkremennek. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Higgyék el nekem, hogy van erre program részletesen, és pénzügyminiszter úr, azt hiszem, nagyjából sejti, hogy mirõl beszélek. (Zaj a bal oldalon.)
Hiszen ha egy jelentõs mértékû társadalombiztosítási járulékcsökkentést végrehajtanak, ehhez megteremtenek tõkebevonási támogatási lehetõséget, akkor ebben az országban ennek az eredménye minden ponton csak pozitív lehet. Csökken az infláció, növekszik a foglalkoztatás, a járulékbefizetés növekedik. Erre föl lehet fûzni egy olyan kemény járulékbehajtási rendszert, amit el is fogad a társadalom, megindulhat a gazdaság fölfelé, a költségvetési terhek csökkennek, mert onnan is kisebb a kiadás.
Vezessék végig a rendszeren, én már megtettem, és meg fogják látni, hogy ennek van egyedül rövid távon is olyan gazdaságélénkítõ hatása, hogy növekednek a társadalombiztosítási befizetések, és nem omlanak össze azok a rendszerek, amelyek az emberért vannak. Mert a dolog lényege mégiscsak az, tisztelt képviselõtársaim, hogy ha a gazdasági stabilizáció címén önök egészségügyet, szociális ellátórendszert és nyugdíjrendszert tönkretesznek, akkor már teljesen fölösleges stabilizálni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)