DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Rendkívül röviden reagálni szeretnék arra, amit pénzügyminiszter úr az államháztartási reform kapcsán elmondott.
Én is úgy gondolom - hiányoltam is a mai vitából -, hogy kevésbé illesztjük bele a nyugdíjreformot, illetve a nyugdíjjal kapcsolatos változásokat az államháztartási reformba. Ha jól értettem, pénzügyminiszter úr arról beszélt, hogy az államháztartási reform lényege egy nem konfliktusmentes, hosszú tanulási folyamat, amelyben a társadalom az öngondoskodás rendszerét próbálja kiépíteni. Azt hiszem, ez a retorika, ez a szóhasználat egyébként természetesen illeszkedik az elmúlt évtized folyamatába, amely gyakorlatilag úgy fogalmazta meg az államháztartási reform lényegét, hogy az állam és annak újraelosztó tevékenysége - röviden: a gondoskodó állam - vonuljon vissza, minél inkább vonuljon háttérbe ebbõl a rendszerbõl.
Ez nagyon jól hangzik. Azonban azt hiszem, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évtizedekben a gondoskodó állam mellett mûködött egy másik állam is: az elvonó, a kifosztó állam. Tudniillik a XX. század gazdaságtörténetében példa nélkül áll az a folyamat, hogy miközben az egy keresõre esõ teljesítmény Magyarországon ez alatt az ötven év alatt több mint ötszörösére emelkedett, a reálbérek ma mindössze 70 százalékkal magasabbak, mint az ötvenes évek elején voltak; és természetesen a világ más részein, például Nyugat-Európában közben pontosan fordított volt a helyzet, vagyis lényegesen magasabb volt a reálbérek növekedése, mint a tényleges teljesítmény. Ez a horribilis összeg ez alatt a néhány évtized alatt a mai magyar GDP-nek a 14-szerese; 14 évi olyan GDP-nek az elvonására került sor, amelynek ígéreteként a magyar társadalom lényegében azt kapta, hogy ebbõl fedezik majd az ingyenes és színvonalas egészségügyi, szociális és oktatási rendszereket. Most azt látjuk, hogy ezek a rendszerek az összeomlás szélén vannak, viszont ezeket az összegeket elvonták, és most reform címén ugyanazokra a rétegekre terhelik rá, akiktõl ezen évtizedek során ez az elvonás egyszer drámai módon már végbement. (Taps a jobb oldalon.)