KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, a nyugdíjrendszer és a foglalkoztatáspolitika egymásrautaltságát nem kell hosszasan bizonygatnom. A piacgazdaságba való átmenet társadalmi feszültségeinek mérséklésében az elmúlt években a társadalombiztosítás igen nagy terheket vállalt. Egyre többen éltek az idõ elõtti nyugdíjba vonulás lehetõségével, amelyet a foglalkoztatáspolitika tett lehetõvé. A korhatár elõtti nyugdíjazásoknak jelentõs szerepük volt abban, hogy a gazdasági rendszerváltás munkaerõpiaci veszteségei kezelhetõk maradtak, ugyanakkor ezek a nyugdíjasok jelentõs számban keresnek munkalehetõséget a legális és a feketemunka piacán.
A számítások azt mutatják, hogy a foglalkoztatás és a nyugdíjbiztosítás kialakult szereposztása már középtávon sem tartható. Veszélyezteti ugyanis a nyugdíjrendszer biztonságát, mert azzal kell számolni, hogy tovább romlik a keresõk és a nyugdíjasok aránya. A jelenlegi rendszer feszültsége nemcsak abból ered, hogy csökken a járulékfizetõk száma - és ezek is alacsony jövedelem után fizetnek nyugdíjjárulékot -, hanem abból is, hogy ez az összeg kell hogy fedezze a munkaerõpiacról kiszoruló, növekvõ számú, korhatár alatti nyugdíjas ellátását is. Felbomlott a korábbi gazdasági és ezzel együtt a foglalkoztatási és járulékfizetõi szerkezet is. A kormányzati munkaügyi politikában a munkanélküliség kezelése és mérséklése mellett a foglalkoztatottak biztonságérzete is fontos szempont, és ebben a nyugdíjrendszer nem kis szerepet tölt be.
Mindezeket mérlegelve a nyugdíjrendszer reformjának szükségességét, a rugalmas nyugdíjba vonulás, a nyugdíjba vonulási korcentrum emelésének a szándékát el kell fogadni akkor is, ha a jelenlegi munkaerõpiaci helyzet, a munkanélküliség méretei és jellemzõi nem teremtenek ehhez optimális hátteret. Meglehet, a nyugdíjkorhatár emeléséhez kapcsolódó várható munkanélküliség növekedése nem jelentõs, lehetséges kezelése mégis speciális szabályokat tesz indokolttá. A veszélyeztetett csoportok közül új eszközökkel támogathatjuk a pályakezdõ fiatalok munkatapasztalat-szerzését, és további példaként említem, hogy a tartós munkanélküliek foglalkoztatására ad további esélyt a nemrég megalakult közmunkatanács.
A nyugdíjrendszerben elhatározott intézkedések munkaerõpiaci hatásainak körében a nyugdíj elõtt állók továbbfoglalkoztatását és a pályakezdõk foglalkoztatási lehetõségét szokás szembeállítani. A feszültségek véleményem szerint nem itt jelentkeznek. A fiatalok magasabb képzettsége, alacsonyabb bérszínvonala nem áll szemben az idõsebb munkavállalók nagy munkatapasztalatával és begyakorlottságával, ugyanakkor rugalmasabb terhelhetõségük esetenként elõnyösebb foglalkoztatási pozíciót is biztosíthat számukra.
A munkaerõpiac egyensúlya szempontjából éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a reformlépések olyan rugalmas átmenettel valósuljanak meg, amely a különbözõ foglalkoztatási helyzetben lévõk számára döntési lehetõséget nyújt, és lehetõvé teszi, hogy az emelt korhatár elõtt is nyugdíjba mehessenek.
(14.20)
A nyugdíjrendszer reformjának társadalmi elfogadtatásához széles körû vitára, érdekegyeztetésre van szükség. Ennek sikere nagymértékben függ attól, hogy a szociális partnerek összhangot tudnak-e teremteni a munkaerõpiaci és a nyugdíjbiztosítási érdekérvényesítés között, valamint hogy sikerül-e konszenzusra jutni a napi és hosszabb távú érdekek között. Úgy gondolom tehát, ahhoz, hogy a reform által elérni kívánt célok teljesüljenek, legalább olyan fontos az érdekegyeztetésben résztvevõk véleménye, mint az, hogy a változó társadalmi környezethez nem vagy alig alkalmazkodni tudó korosztályok számára biztosíthassuk a szükséges átmenet megfelelõ feltételeit. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)