DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Túl sok papír van a padon, ezért egy székkel arrébb szorultam, elnézést.
Nos, itt a kétperceseket kihasználva a tv-adás idején, tisztelt Ház, én a nyugdíjasokhoz is szólnék, akik nézik még 11 percen át ezt a mûsort, és úgy érezhetik, hogy mintha itt a fejük fölött beszéltünk volna át egymásnak, mi meg úgy érezzük, hogy ennek a párbeszédnek itt semmi értelme nincs, meggyõzni önöket úgysem tudjuk, kiderült a válaszokból, követik azt, amit elhatároztak, és ami azt jelenti, hogy a magyar társadalombiztosítási rendszer 150 éven át kialakult, szervesen kialakult modelljét, amely Európában Bismarck óta általános, felváltják egy más, az egyéni kockázatvállaláson alapuló, Amerikában és Dél-Amerikában mûködõ rendszerrel.
Azt, hogy az egyéni kockázatvállalás egy liberális eszme, elhiszem, de nem egészen szocialista eszme. Itt elhangzott, hogy felmondjuk a társadalmi szolidaritást a generációk között. És ez annál veszélyesebb, mert közben felbomlik a család, amely ennek a generációkat átívelõ szolidaritásnak természetes hordozója volt, hiszen a középkorúak azért neveltek gyereket, mert tudták, hogy nyugdíjasként õket ezek a gyerekek fogják eltartani. Amikor a nagycsalád felbomlott, szükségszerûen a társadalom egésze vállalta át ezt a feladatot közös kockázatvállalással. Ennek a helyettesítése, az egyénre terhelése, azt hiszem, Magyarországon még 20-25 éven keresztül meghaladja azt a bizonytalansági tényezõt, amelyet egy felelõs kormány felvállalhatna. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)