DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Én Kis Gyula mondandójára szeretnék röviden reflektálni.
Abban egyetértünk, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás közel 100 éves, és gondolom, abban is egyetértünk, hogy a jelenlegi formájában hosszú távon nem tartható fenn.
Azzal az állításával, hogy itt bizonyos elképzelések szerint a közös kockázatvállalást, a szolidaritást teljesen le kívánjuk söpörni és helyette a rideg önállóságra, az öngondoskodásra kívánjuk átterelni a nyugdíjrendszert, ez egyszerûen ténybelileg nem igaz.
A közös kockázatvállalás fennmarad a nyugdíjrendszerben, és ezt egészíti ki egy öngondoskodás és a gondoskodás nemcsak saját magáról, hanem a családjáról, a közvetlen hozzátartozóiról.
(14.40)
Az én személyes tudatomban az öngondoskodás és a családról való gondoskodás legalább ugyanolyan fontos érték, mint a szolidaritás és nem "vagy-vagy" a célja egy leendõ nyugdíjrendszernek, hanem mind a két elemnek a megvalósulása. Azt hiszem, nem megalapozatlan az a remény, hogy ebben a rendszerben egy jobban mûködõ, kiszámíthatóbb nyugdíjrendszert hozhatunk létre. Már csak azért is, mert ma Magyarországon közös kockázatvállalásról - enyhén szólva - illuzórikus beszélni, amikor a járulék-kikerülés olyan méreteket öltött, amilyen méreteket öltött ma Magyarországon. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)