DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ): Csak egy-két reflexiót tennék a Kelemen András által elmondottakra.
Igen, a nyugdíjalapoknál is a tag átviheti az egyik nyugdíjalaptól a pénzét a másik nyugdíjalaphoz. Igen, ezek a nyugdíjalapok a világon a nyilvánosság elõtt dolgoznak, meghatározott idõnként azonos számviteli rendben, azonos elszámolással; nyilvánosságra kell hozniuk gazdálkodásuk eredményét, ami alapján az állampolgár átviheti egyik helyrõl a másikra a pénzét.
Egy bizonyos szempontból más ez, mint a pénzintézet. A hitelintézetek hiteleznek; ezek a nyugdíjalapok nem hiteleznek. Ezeknek a nyugdíjalapoknak a befektetéseit sokkal szigorúbban szabályozza a központi kormányzat, a parlament.
Meg van szabva, hogy milyen tõzsdére mehetnek, meg van szabva, hogy milyen papírokba fektethetik a pénzt; meg van szabva, hogy milyen arányban tehetik be állampapírba, magáncégekbe; hogy milyen tõzsdei termékekkel kereskedhetnek. Tehát számtalan olyan garancia van, ami pont annak az elvárásnak felel meg, amelyet az állampolgárok támasztanak egy új nyugdíjrendszerrel szemben, egy nyugdíjbefizetésekkel gazdálkodó szervezet számára.
Én nem csodálom, hogy Magyarországon az átlagállampolgár nem említi, hogy a nyugdíjalap ilyen - hiszen még nincs, és nem ismerheti. De úgy gondolom, hogy egy '98-as bevezetést feltételezve, az elkövetkezõ másfél év részben arra szolgál, hogy az állampolgárokat megismertessük azzal, hogy ezek az új intézmények, amelyek a világ számos helyén sikerrel mûködnek, biztosítják pont azokat a garanciákat, pont azokat a feltételeket és átláthatóságot, amelyeket igényelnek - joggal - ezektõl az új nyugdíjalapoktól.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)