DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz ezek után a szavak után egy másik témába belekezdeni. Szekeres Imrének sikerült ismét a helyzethez nem éppen méltó és a témához, az európai integrációhoz nem éppen méltó hozzászólást tennie. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden ország számára kulcsfontosságú kérdés az energiaellátása. Az az ország, amely energiahordozókban szegény, különösen vigyázzon arra, hogy energiaimportjánál ne kerüljön egyoldalú függõségbe. Éppen ezért Magyarország kormányának kínosan ügyelnie kell arra, hogy energiaimportunkat több térségbõl biztosítsuk, és ne kerüljön az ország függõségbe egyetlen energiahordozó és egyetlen ország esetében sem.
Ez alapigazság, mondhatni politikai egyszeregy. Azonban úgy látszik, a magyar kormány ezzel nincsen tisztában, akár tudatos politikából, akár csak alkalmatlanságból fakad ez a tény, az ország számára a kormány energiapolitikája életveszélyes. Mirõl is van szó?
A földgázrészesedése a Magyarországon felhasznált energiahordozókból 34 százalék, és az elõrejelzések szerint ez az arány az ezredfordulóig csak növekedni fog. A földgáz viszonylag környezetbarát, a lakossági szolgáltatás bõvülésével komoly sikereket érhet el a környezetvédelem és az energiahatékonyság terén. Azonban az energiahordozók kívánatos kiegyensúlyozott arányát a földgázrészesedése már most is eléri. Különösen kritikus a helyzet, ha arra gondolunk, hogy a földgáz mai beszerzési lehetõsége az ország számára a hazai termelésen túl kizárólag Oroszország. Míg a többi energiahordozót több országból és térségbõl világpiaci versenyáron tudjuk vásárolni, a földgázt lényegében csak az oroszoktól.
Minden kormány elemi érdeke lenne, hogy ezt a függõ helyzetet oldani tudja, és ez csak a jelenlegi kormány számára nem fontos kérdés. Úgy látszik, hogy az ország mai régi-új vezetõi annyira hozzászoktak az orosz függõséghez, hogy enélkül a szociálliberális kormánynak már nem is megy. (Zaj a bal oldalon. - Dr. Szabó Zoltán: Ez méltó!) Vagy mindenképpen lehetne magyarázni azt a tényt, hogy a kormány tétlenül tûri, hogy az orosz fél a magyar nemzeti olajvállalat, a Mol Részvénytársaság gáz-nagykereskedelmi jogosítványát akarja megszerezni, s mindezt úgy, hogy az orosz felet az ezt akadályozó magyar törvények egyáltalán nem is zavarják.
A történet a Panrusgáz Részvénytársaság megalakításával kezdõdött. Ezt a céget a magyar kormány azért hozta létre - a Molt kötelezve az alapításra -, hogy a magyar gázimport ellentételezéseként magyar árukat lehessen Oroszországba szállítani. Jellemzõ, hogy a megalakuló cég már eleve orosz többségi tulajdonnal jött létre, és a Molnak nagyon sok pénzébe került, hogy az orosz részvények egy részének felvásárlásával a magyar fél elérje az 50 százalékot.
A Panrusgáztól veszi a Mol a gázt, azonban az ellentételezésbõl nem lett semmi. A Panrusgáz azóta a magyar kormány hallgatólagos részvételével eltulajdonította a Moltól azt a jamburgi gázvételi opciót is, ami a magyar felet illeti a jamburgi beruházás beszállításaiért.
Ennek a cégnek a vezetõi kijelentették, hogy kívánatosnak tartanák a Panrus átalakítását úgy, hogy a magyar felet aranyrészvény illetné meg, ami fölöttébb meglepõ, amikor a magyar fél 50 százalékos tulajdonos. A Panrus nyíltan a gáz- nagykereskedõi jog megszerzésére törekszik, amely ma kizárólag a Molt illeti. Ha az orosz fél Magyarországon gáznagykereskedõ lesz, ezzel Magyarország energetikai függõsége végleges lesz a gáz esetében. Az orosz monopolvállalatnak, a Gaspromnak az orosz külpolitikára gyakorolt hatása közismert. Az orosz kormány politikai céljai elérése érdekében nem habozik a Gaspromot használni, a magyar politika és orientáció céljai ennek fényében teljesen átalakulhatnak.
A történetben különösen szomorú a kormány és a hozzá közel álló erõk hallgatólagos cinkossága. A Mol belsõ stratégiai elemzései bizonyos vezetõ körök nyomására már eleve úgy készültek, hogy stratégiai célként fogalmazzák meg az arab világból érkezõ szállítmányok fogadására alkalmas vezetékrendszer építésének meghiúsulását; ahogy ezt például a Mol szegedi üzemigazgatóságának vezetõjétõl olvashattuk.
Ahhoz, hogy a Panrusgáz gáznagykereskedõ lehessen, szállítóvezetékkel és tárolókapacitással kell rendelkeznie. A szállítóvezeték megépítése napirenden van Olaszország és Szlovénia felé a Panrusgáz terveiben. Sem õket, sem a magyar kormányt nem zavarja, hogy a bányatörvény szerint erre vagy többségi állami tulajdonban lévõ cégnek van lehetõsége, vagy koncessziós pályázatot kell kiírni. Erre még nem történtek meg a lépések, miközben a sajtónyilatkozatok arról szólnak, hogy a gázvezeték építése elõl már csak aprócska mûszaki akadályokat kell elhárítani.
Tisztelt Képviselõtársak! Ma az a helyzet, hogy az orosz törekvések elõl az utat az ÁPV Rt.-ben ülõ, az ország érdekeivel szembeni moszkva-barát vezetés egyengeti, élén az igazgatótanács elnökével. (Zaj a bal oldalon.) Hathatós segítséget nyújt hozzá a Molban ülõ volt moszkvai nagykövet és elvbarátai. A kormány pedig csendesen szemléli az eseményeket. Ha ez a helyzet változatlan marad, a történelem fogja ismételni önmagát. Azonban a szovjet megszállás óta sok víz lefolyt a Dunán, most nem a fegyvereké, hanem a gazdasági befolyásé és a monopolhelyzeté lesz a fõszerep, de a statiszták... (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.).., a szocialista kormány és az orosz nagyhatalmi érdekek változatlanok. Ahogy változatlan a szenvedõ fél is - Magyarország. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)