MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudok megrendülés nélkül és érzelemmentesen beszélni. Teljesen szubjektív leszek. Szeretném elmondani azt, hogy az elõterjesztõ képviselõk nevében beszélek, akiknek a nevét az elõbb elnök úr fölsorolta, a magam nevében, kivégzett társaimnak a nevében, '56-os barátaim nevében, Nagy Imre tisztelõi és az õt szeretõk nevében. Nem pártok, nem frakciók, nem más szervezetek nevében.
1958. június 16-án magam is a siralomház lakója voltam, amikor reggel értesültünk, hogy pár tíz méterre tõlünk kivégezték Magyarország törvényes miniszterelnökét, Nagy Imrét és társait. Akkor Nagy Imre személyisége teljes mértékig összeforrott a magyar forradalommal. Akkor Nagy Imre az '56-os forradalom és szabadságharc szimbólumává nemesedett. 1956-ban ismerte meg a világ Magyarország nevét, Budapest nevét. 1956-ban Budapest és Magyarország a szabadság, a szabadság szeretetének a szimbólumává vált, 1956 emléke az egész világon a mai napig tisztelettel övezi Magyarországot.
Nagy Imre megmenthette volna életét, ha hajlandó legitimálni az akkor ránk erõltetett bábkormányzatot, ha lemond a miniszterelnökségérõl (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), megmenthette volna életét, sõt még a börtöntõl is megmenekülhetett volna. Õ ezt nem tette, tudatosan vállalta sorsát és ezáltal teljes mértékig összenõtt a forradalommal De 1956. október... (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Nem öt percben? (Dr. Kis Zoltán: Nem.) Bocsánat.