DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A javaslatnak ez az utolsó pontja az egyik legtalányosabb - az egész talányos, de ez aztán különösen. Mert mintha Zeusz fejébõl hirtelen elõpattanna Pallasz Athéné. Ez úgy a semmibõl elkezd egyszerûen arról beszélni, hogy felszólítja az Országgyûlés a kormányt, hogy mindenféle ilyen dokumentáltság és ügyirat- kezelési megerõsítésére intézkedéseket tegyen. Teszi ezt ahelyett, hogy megállapítaná: a bizottság súlyos ügyirat-kezelési, dokumentáltsági hiányosságokat állapított meg.
Meg kell mondani, a munkának, ennek az egész folyamatnak akár az elõkészítõ szakaszában, akár bármelyik szakaszában nem volt írásbeliség. Különféle határozatok születtek, amelyeknek nem volt elõzményük, nem volt alátámasztásuk, legalábbis írásbeliséggel. Szegény, megboldogult III. Béla királyunk, ha látná, hogy az írásbeliség az õ kora óta milyen keveset fejlõdött a magyar államigazgatás csúcsain, akkor azt hiszem, forogna a sírjában!
Tehát ennyiben nem felel meg a tényeknek ez a határozati javaslat. Nem állapítja meg ugyanis a súlyos dokumentáltsági és ügyirat-kezelési hiányosságokat, ehelyett csak egyszerûen jó tanácsot ad a kormánynak, hogy ezt a kormányzati munka hatékonyságának és a parlamenti ellenõrzésnek e fontos feltételét jelentõ dokumentáltsági rendet teremtse meg.
Meg kell mondanom, ez annál érthetetlenebb, mert minden kormánynak - ennek a kormánynak csakúgy, mint az elõzõnek - nagy érdeke lett volna -, és ott sem történt meg, az elõzõ kormányok esetében sem és most sem -, hogy egy olyan szilárd dokumentációs és ügyirat-kezelési rend alakuljon ki az államigazgatás felsõ csúcsain, amely beláthatóvá tenné a folyamatokat; a megalapozás írásban történne meg, és írásban kerülne rögzítésre. S ez az egész a homályba vész.
Ismétlem: ennek a kormánynak is, de a következõnek is alapvetõ érdeke lenne, hogy egy valóban komoly, megalapozott dokumentáltsági rend és ennek megfelelõ iratkezelés, az iratoknak okmányszerû kezelése alakulna ki. Köszönöm a figyelmüket.
(17.50)