GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Tisztelt Ház! A Kelemen András frakcióvezetõ- helyettes úr által fölvetett probléma azért aktuális, mert az utóbbi hónapokban ugyanolyan sztrájkhelyzet alakult ki az egészségügyben, mint korábbi idõszakban az oktatásban, csak úgy látszik, nincs olyan erõs szakszervezeti lobbyja - ezt mindenféle él és irónia nélkül mondom - az egészségügyben, mint - mondjuk - az oktatásban van. Ha ilyen lenne, már itt rég több tízezres tüntetések lennének az egészségügyben is. Általában az orvosok többsége el van foglalva a gyógyítómunkával, és annyira agyonterheltek azok a középkáderek, ápolónõk, nõvérek, hogy nyilván nem azon gondolkoznak, hogy mikor tüntessenek.
A 26-28 százalékos béremelést, amelyet a kormány elõirányzott az egészségügyben dolgozóknak, nagyon sok vidéki kórházban csak illúzióként élik meg a dolgozók, valóban nem látják annak a biztosítékát, hogy a tízezer kórházi ágy leépítése milyen arányossággal történik. Vannak nagy, jól mûködõ budapesti kórházak, "fejlesztésre ítélt" megyei kórházak, és járási székhelyeken, városokban mûködõ, leépülés alatt lévõ kórházak. Ilyen például a tatai kórház. Amikor 80 dolgozót elküldtek a tatai kórházból, hosszú ideig képviselõi lobbyzás kellett, míg a végkielégítést és azt a kis utolsó havi fizetésüket megkapták az elbocsátott orvosok és középkáderek.
Belegondoltam, ha most mindegyik kórháznál ez fog végbemenni, milyen bizonytalanságban fognak dolgozni az orvosok és az egészségügyben dolgozó középkáderek, és elvárható-e tõlük, ebben a bizonytalan élethelyzetben lévõ emberektõl, hogy valóban a társadalom számára megfelelõ, hasznos és szakmailag legmegfelõbb munkát tudjanak végezni. Ezért tartom teljesen indokoltnak Kelemen András felvetését.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
(9.20)