DR. SZILI KATALIN, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! A tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló, önök elõtt fekvõ T/2064. számú törvényjavaslat a mûszaki és minõségszabályozás nagyon fontos területe, melynek szabályozását a szakmai közvélemény is nagyon várja. A javaslat ahhoz a jogalkotási folyamathoz kapcsolódik, amelyik az egyes hivatások gyakorlása feltételeinek szabályozását a piacgazdaság követelményeihez igazítja, és a szakmai önkormányzatoknak, a szakmai önigazgatási szerveknek a korábbiaknál lényegesen fontosabb szerepet szán.
A törvényjavaslat illeszkedik a hazai jogalkotási folyamatokhoz, tapasztalatokhoz, a nemzetközi gyakorlathoz, és fontos társadalmi-szakmai igényt elégít ki.
A mérnöki és az építész szakmai kamarákról szóló törvény kormányzati elõkészítése még az elõzõ parlamenti idõszakban megkezdõdött, a törvény tervezetét a korábbi kormány is tárgyalta és támogatta, parlamenti benyújtásra azonban már nem került. A szakmai kamarák létrehozását szükségessé tevõ indokok azonban továbbra is fennállnak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Talán kevesen gondolnak önök közül a következõ tényekre: Magyarországon körülbelül 4 millió épület és számos, az infrastruktúrához tartozó mûtárgy, berendezés található.
(10.00)
Csak az épületvagyon értéke hozzávetõlegesen 10 ezer milliárd forint. Hatalmas érték, a nemzeti vagyon meghatározó eleme. Ennek a hatalmas értéknek megteremtéséhez és megõrzéséhez igen jelentõs mértékben járultak és járulnak hozzá ma is a mûszaki élet vezetõ képviselõi: a mérnökök és az építészek. A szabályozatlanság az elmúlt évek során számos szakmai, sõt anyagi veszteség okozója is lett - morálisan leértékelte magát a szakmát is. Az építészeti és a mérnöki tevékenység szabályozott formában, pontos mûszaki, szakmai, szakmaetikai követelmények között zajlik. Az elmúlt évtizedek tervezõvállalati rendszere ezt többé-kevésbé biztosította a hivatali elvû szabályozással, ez a rendszer azonban a nyolcvanas évek folyamán felbomlott: számos kisebb-nagyobb önálló tevezõiroda jött létre. Ez strukturálisan megfelelõ, azonban a meglévõ állami elvû szabályozás már nem alkalmazható rá.
A piacgazdaság gyors betörése ezen a fontos szakmai területen anarchikus állapotokat eredményezett a szakmai színvonalban, a tervezõi piac védelmében, a szerzõi jogok érvényesítésében, a közérdek és a közpénzek védelmében. Nem lehetséges és nem kívánatos ezen ellenõrzõ-szabályozó funkciókat állami feladatként meghatározni. A feladatokat a szakma önigazgatásának kell megoldani. Ez a nyugati országok gyakorlata, és hazánkban is több szakterület - gondolok itt az egészségügy vagy akár az igazságügy területére - szabályozza és ellenõrzi önnön szakmai tevékenységét ezen a módon. Az erre alkalmas köztestület a szakmai kamara, amely a közösség érdekében biztosítja és felügyeli a személyhez kötött szakmagyakorlási feltételek meglétét - ez a közjogi funkciójuk lényege.
A mérnöki és az építészeti tevékenység önmagában rendkívül összetett és sokrétû tevékenységfajtát jelöl. Ide tartozik egyebek mellett a kutatás, a fejlesztés, az üzemtechnológiai irányítás, az oktatás, a tervezés, a mérnöki tanácsadás és szakértés is. Ezek közül elsõsorban a tervezés és a szakértés olyanok, amelyekre a szakmai kamarákra vonatkozó említett ismérvek elsõsorban jellemzõek, s amelyeket hátrányos jogszabályaink ma is külön szakmai feltételekhez, egyéni jogosultságokhoz kötnek.
A szakmai nyilvántartásokat - örökségként - egyes esetekben a megyei városok önkormányzati hivatalai, más esetben valamelyik szaktárca valamely egysége végzi. Ez a rendszer fölöslegesen terheli a közigazgatást, nem megfelelõ eredményességgel mûködik. A jogalkotó szerveknek gyakorlatilag semmilyen eszközük nincs a szakmai és szakmaetikai kérdések érdemi befolyásolására. Hangsúlyozni kell: ez csak a szakmai önigazgatás, a hatósági jogkörrel felruházott szakmai köztestület, a kamara feladata és jogköre lehet. Ebben a mérnök- és építészszakma teljesen egységes ma.
A kormányzat az itt röviden vázolt helyzetet is rendezni kívánja a közigazgatás megkezdett korszerûsítésével. Ennek fontos eleme, hogy a nem feltétlenül állami keretekben elvégezhetõ közigazgatási feladatok közül a szakszerûségre, a kompetenciára, az etikus magatartásra vonatkozó feladatokat a szakmai kamarákra kell bízni. Ugyanilyen feladatuk van a vállalkozói, gazdálkodói szférában a gazdasági kamaráknak. A kétféle kamaratípus hasznosan kiegészíti egymást, amint ezt a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény idevonatkozó 1. § (2) bekezdése is megerõsíti.
A két önálló szakmai kamara létrehozása több éves, széles körû egyeztetés alapján, alapvetõen szakmai közmegegyezés formájában alakult ki. Figyelembe veszi az építészeti és a mérnöki tevékenység eltérõ jellegét, a különbözõ felelõsségi, irányítói és koordinatív szerepkört, valamint a nemzetközi szakmai tagozódást és kamarai gyakorlatot. Az egyetlen törvény keretében történõ szabályozás ugyanakkor azért volt lehetséges, mert a két kamara általános szabályai sok vonatkozásban megegyezõek. Ez a megoldás megfelelõ lehetõséget és természetesen garanciát is biztosít arra, hogy az egységes jogalkotói célkitûzések - a valóságos és demokratikus szakmai önigazgatás, tényleges hatáskörû köztestület, konkrét közfeladatok ellátása - a gyakorlatban is érvényre jussanak.
A mérnök és építész szakmai kamarák feladatköre kapcsolódik más szakmai szervezetek, tudományos és mûszaki egyesületek tevékenységéhez is, hasznosan kiegészíti és a törvényben biztosított hatósági jogkör birtokában egyértelmûen erõsíti a szakmai közéletet.
Bár megjegyzem: míg a kamara meghatározott hatósági és szakmai ellenõrzési, felügyeleti feladatokat lát el, törvényben meghatározott és létrehozott köztestület formájában, addig az egyesület önként vállalt szakmai feladatokat ellátó szervezet, a szakmai közélet fóruma.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat célja, hogy a mérnöki és építészeti tervezõ és szakértõi tevékenység gyakorlásának engedélyezését és felügyeletét az államigazgatásból a szakmai önkormányzatával mûködõ és a polgári törvénykönyv 65. § alapján álló köztestülethez telepítse. Olyan szakmai kamarák létrehozását biztosítja, amelyek - mint kötelezõ tagsággal és meghatározott feladat- és hatáskörrel rendelkezõ köztestületek - egyidejûleg teljesíteni tudják a megbízó érdekeinek közvetlen védelmét és a szakmát gyakorló mérnökök és építészek szakmai érdekeit is.
A jelen törvényjavaslat - mint ahogy az a preambulumából is kitûnik - illeszkedik a tavaly elfogadott környezetvédelmi törvény végrehajtásához, a közelmúltban elfogadott területfejlesztési és területrendezési törvényhez, illetõleg az épített környezet alakításáról és védelmérõl, valamint a mûemlékvédelemrõl szóló és a beterjesztés küszöbén álló törvényekhez - azok fontos szakmai feltételrendszerét és hátterét biztosítván.
A mérnök és építész szakmai kamarák létrehozásának az említetteken túlmenõen is komoly, európai integrációs folyamatot segítõ szerepe is van. Azokban az országokban, ahol szakmai kamarák léteznek - és ilyen az európai országok többsége -, a mérnöki és az építész kamarák is mindenütt jelen vannak.
A kamarák létrehozásának szakmai indokai megalapozottak, az integráció folyamatába illeszkednek, a kormányzati célokat a gazdaság folyamataiban egyértelmûen és jelentõs mértékben segítik, közfeladatokat vesznek át.
Végül, tisztelt képviselõtársaim, a kormány nevében kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a kormányzati célkitûzéseket és az egyértelmû szakmai önigazgatási törekvéseket figyelembe véve tárgyalja meg a tervezõ- és szakértõ mérnökök és építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslatot, és döntésével segítse elõ e fontos közérdekû feladatkör mielõbbi magas színvonalú ellátását.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)