TAMÁSSY ISTVÁN, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A napokban baráti körben beszélgettem az Országgyûlés törvényhozói munkájáról. Nehezményezték, hogy olyan relatíve kis kört érintõ törvényekkel is foglalkozunk, mint például a mérnökök és építészek kamaráiról szólók. Vélekedésük szerint idõnket más fontosabb, nagyobb társadalmi csoportokat érintõ törvényekkel kellene hasznosan és értelmesen eltöltenünk.
Elgondolkodtatott ez az álláspont, mivel véleményem szerint egy törvényhozói kör munkájának hasznosságát valóban hatékonyságán lehet lemérni. Mi az oka tehát, hogy most mégis maximum 5-6000 ember munkavégzési feltételeinek kialakításán dolgozunk? Hatékonyak vagyunk-e? Mi indokolja e kör közjogi testületeinek életre hívását, munkavégzési körülményeinek és feltételeinek önigazgatási keretek közé helyezését?
A kérdésre többféle választ adhatunk. A hivatkozó típusú válaszban rá kell mutatni arra a precedens értékû tényre, hogy az elmúlt parlamenti ciklusban már több szakmai, így az orvosi, a gyógyszerészi és ügyvédi kamara is létrejött.
A realisztikus hangvételû válaszban rámutathatunk, hogy létszámtól függetlenül, azok a szakmák, melyek évente százmilliárd nagyságrendben döntenek a nemzeti vagyon alakulásáról, nem lehetnek, nem mûködhetnek kellõ szabályozás nélkül. Ezt a luxust a magyar állam egyszerûen nem engedheti meg magának.
A törvénytervezet részletes elemzésében a feltett kérdésekre további válaszokat tudok adni. Ezt megelõzõen azonban szükségesnek látom az egész kérdéskört röviden, történelmi összefüggésében is bemutatni.
A jelenlegi mérnök- és építészszervezetek elõdjeinek a céhszervezetek tekinthetõk. 1866-ban alakult meg a Magyar Technikusok Egyesülete, majd 1867- ben Magyar Mérnökegylet jött létre, míg 1871-ben az építészek súlyát elismerve, Magyar Mérnök- és Építészegylet alakult. 1872-ben az elsõ ipartörvény megszületésével a céhek hivatalosan is megszûntek. Ezt követõen a többszöri kormányzati és egyesületi küzdelem végén, 1923-ban alakult csak meg a Magyar Építész Kamara.
A kamarák - mint közismert - kétféle típusúak lehetnek: gazdasági kamarák, mint kereskedelmi és iparkamarák, kézmûves és agrárkamarák, valamint szakmai kamarák.
Az elsõ kamarát, amely már a jelenlegi kamarák célja és felépítése alapján mûködött, 1599-ben hozták létre Marseillaise-ben. A Conseil de Commerce kereskedelmi és iparkamarai jelleggel mûködött. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a szervezet számára olyan szabályozó és ellenõrzõ tevékenységet is el tud látni, amelyet állami szervek végeztek. Ez a szervezet 1700-tól a kormány felhatalmazásával közjogi testületként mûködhetett. Tagsága kötelezõ volt, jövedelmét adók módjára behajtott illetékek képezték.
Szólni kell egy másfajta, az úgynevezett angolszász típusú kamaráról is, mely angolszász, illetve angolszász befolyás alatti területeken terjedt el. Ebben a kamaratípusban nem volt kötelezõ tagság. A belépés önkéntes jelentkezés alapján történt. A szervezet ilyen formában is hatékony volt, melyet az állam elismert és szolgáltatásait igénybe vette.
A korábbi kereskedelmi és iparkamaráktól eltérõen alakult a szakmai kamarák helyzete. Ezek a kamarák nem a gazdasági típusú kamarákból váltak ki, hanem a foglalkozásuk sajátosságainak megfelelõ érdekképviseletet hoztak létre.
A kétféle kamaratípust a nemzetközi gyakorlat szerint négyféle ismérv alapján határolják el egymástól: a szakmához való viszonyuk, a termék- elõállító és vásárló, ügyfélközti kapcsolati viszony, a szakma- teljesítményérték és a gazdaságosság mérése, valamint a szolgáltatás jellege alapján.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a két kamaratípus alapvetõ, különbözõ tevékenységi formát, kategóriát foglal magában, melyek nem csereszabatosak. Hangsúlyozandó viszont, hogy mind a két típusú megoldásra szükség van. A szakmai kamarák tehát az önálló értelmiségi szabadfoglalkozásúak vállalkozói tevékenységének keretei, melyhez képzettséget, gyakorlatot és jogosultságot kell igazolni és a tevékenységet szakmai és szakmaetikai szabályoknak megfelelõen gyakorolni.
Tisztelt Ház! Az eddigiekben a törvénytervezet létrejöttének okaira és elõzményeire igyekeztem vázlatszerûen rámutatni. A továbbiakban magával a tervezettel, annak néhány vonatkozásával foglalkozom.
Általánosságban leszögezhetõ, hogy a mérnökszakmák mûvelõinek döntõ része egyetért e törvény létrejöttével.
Nem kerülhetõ meg a törvény idõszerûségének kérdése. Ez a törvény jelen idõpontban körülbelül hat év késésben van. Nem lenne ugyanakkor ildomos e késedelmet teljesen az elõzõ kormány nyakába varrni, vagy a jelenlegit felelõsségre vonni, hogy miért fennállásának félidejében nyújtja csak be a törvény tervezetét.
A helyzet ugyanis az, hogy a rendszerváltás katarzisában elsõsorban a létfontosságú törvények meghozatalára volt szükség. Nézõpont és ízlés dolga persze, ki mit, illetve melyeket tart annak. A mérnöki szakmák szakmagyakorlási feltételei idõközben teljes mértékben megváltoztak. A korábbi centralizált, hatalmas tervezõintézetek és kivitelezõ vállalatok szétbomlottak, megszûntek. Jelenleg az építésügy, beleértve minden ágazatát, szinte majdnem teljes mértékben privatizált, magántulajdonban áll.
Ez a hatalmas szerkezeti átalakulás egyidejûleg történt a megrendelõi kör változásával, illetve az állami önkormányzati megrendelések döntõen az infrastrukturális területek felé fordulásával, a lakásépítés volumenének negyedére való csökkenésével.
Súlyosbította a nehézségeket a vonatkozó törvényi kör gyors avulása, valamint a korábbi hatósági ellenõrzés megszüntetése. Talán egyesek emlékeznek még az Alkotmánybíróság határozatára, melyben egy fontos ellenõrzõ pontot szüntetett meg, az ÉSZB-t, az Építéstervezési Szakértõ Bizottságot, amely magántervezõ jogosítvánnyal készülõ tervek szakmai ellenõrzését végezte. A döntés kétségkívül törvényes volt, de a szakma gyakorlása szempontjából utat nyitott a legriasztóbb tendenciáknak, melyek városok, falvak utcaképeinek minõségi romlásához vezetett.
Remélhetõ tehát, hogy a kamarai törvény létrehozza az olyan, a piacgazdaság feltételeihez igazodó szakmai szempontok vezette köztestület megszületését, mely a tervezõ- és szakértõi tevékenység gyakorlásának engedélyezését és felügyeletét megfelelõ szinten, önkormányzati felelõsséggel látja el.
Az idõszerûség kérdésköre szorosan kapcsolódik a megfelelõ törvényi háttér- és kapcsolatrendszerhez.
A környezetvédelmi bizottság véleményének tolmácsolása során említettem a kamarai és versenytörvényt, melyekkel való megfelelést megvizsgáltuk. Ugyanakkor véleményünk szerint a törvénytervezet egy jól megalkotott építési törvény, pontos nevén az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló szakmai törvény szakmai háttere nélkül nem tud hatékonyan mûködni.
Itt kell elmondani természetesen, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium törvényalkotói programjának sarokpontja a tavaly elfogadott környezetvédelmi törvény volt, amelyhez a már említett épített környezet alakításáról szóló törvény csatlakozik. E tekintetben viszont - visszatérve a késedelemre - másfél-két éve egy logikusan felépített törvényalkotói folyamat lebonyolításához indokoltan szükséges idõnek tekinthetõ.
Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, és a tisztelt Ház figyelmét nyomatékkal felhívni arra a tényre, hogy a kamarai törvény hatékony érvényesüléséhez az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényre feltétlenül szükség van. Szükség van továbbá egy ennek nyomán megfelelõen kialakított országos építésügyi szabályzatra is.
A törvényi megfelelés kérdésében tehát hangsúlyozni kell az egymással összefüggõ, az egymást kiegészítõ rendszerek létrehozásának szükségességét.
(10.20)
A törvénytervezet Európai Unióban alkalmazott hasonló törvényekkel való megfelelését már többször elmondták. A megfelelés úgy hiszem, igaz, a tervezet minden tekintetben európai színvonalúnak tekinthetõ. E vélekedést megerõsíti a brüsszeli székhelyû Építészek Európa Kamarája - ACE - elnökének, Jean-Marie Fauconaier úrnak a Magyar Építészek Kamarája és Szövetsége elnökéhez, Böhönyei János úrhoz e tárgyban intézett levele. Idõ hiányában sajnos most nem tudok idézni ebbõl a levélbõl.
A kamarák mellett, avval párhuzamosan létezik egy másik szervezeti típus: a szövetség. Ha van kamara, a szövetség nem foglalkozik a szakmagyakorlás körülményeivel és feltételeivel, hanem a szakma feladataival. Ellátja a hivatalos kormányzat szakmapolitikájának koncepcionális társadalmi bírálatát és azt saját koncepciótervezetekkel is támogathatja. Ezt a tevékenységet nem lehet kodifikálni, a társadalmi- technikai fejlõdés során elõálló problémák mérnöki és építészeti vonatkozású válaszait keresik nemzeti és nemzetközi szinten. Az vonatkozhat metodikai kérdésekre, változó építményfunkciók, területi települési funkciók megoldásának felvetésére, az építészeti kifejezés problémakörére, a mérnök- és építészképzés tartalmi vonatkozásaira. Foglalkozik az emberi környezettel, a természetivel és az építettel, a természeti környezet védelmével, a megtarthatóság kérdésével, a társadalmi és technikai körülmények ollója fokozódó nyitódásának hatásával, a legkülönbözõbb katasztrófahelyzetekkel.
A kamara és szövetség együttmûködésének alapjaként szem elõtt kell tartani, hogy mindkét szervezet ugyanarra a szakmára épül; mindegyik célja a magyar építés és építészek, valamint a társadalom érdekeinek védelme; jellemzõen ugyanazok a tagjai a szövetségnek, akik a kamarának is tagjai.
Úgy is felfogható, hogy a szakmájukban kiemelkedõ eredményeket elért kamarai tagok lesznek a szövetségnek is tagjai, olyanok, akik a magyar építésügyet szakmai, szakmapolitikai, kulturális, szociális szempontból képviselni tudják hazai és nemzetközi szinten egyaránt.
Míg a kamara a tervezõknek érdekvédelmet ad, a szövetség társadalmi munkát igényel a tagjai részérõl, melynek azonban a szakmával kapcsolatban messzemenõ hatása van, így ez joggal igényli úgy a szakma, mint a társadalom és a kormány támogatását.
Ezek az érintett társadalmi szervezetek csak felsorolásszerûen: a Magyar Építészek Szövetsége, A Mérnök Egylet, a Magyar Urbanisztikai Társaság és az Építéstudományi Egyesület.
Összefoglalva: A tervezõ és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényre a magyar mérnök és építész társadalomnak, tágabban a magyar építésügynek, végül is az egész magyar társadalomnak feltétlenül szüksége van.
Az SZDSZ nevében a törvény elfogadását maximálisan támogatom, ugyanezt kérem tisztelt képviselõtársaimtól is. Köszönöm. (Taps.)