DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az országunkban végbemenõ társadalmi-gazdasági változások nehézségei közepette a piacgazdaságra való áttérés buktatói fokozott követelményeket támasztanak a szakszerûség, a minõség és a kompetencia irányában, melynek társadalmi gyakorlata meglehetõsen sok csorbát szenvedett, fõleg az 1990-et megelõzõ évtizedekben, de sajnálatos módon a rendszerváltást követõ években is gondok gondokra halmozódtak.
A szakmai kamarák létrehozására, azok körének bõvítésére irányuló törekvés ezért - teljes egyetértésben az elõttem fölszólaló képviselõtársaimmal - csak pozitívan értékelhetõ. A társadalmi lét kulcsfontosságú szakterületeit áttekintve a már létrejött kamarák sorából mind ez ideig hiányzott a tervezõ és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai érdekképviselete, amelyet - ahogy azt Lányi Zsolt képviselõtársam történelmi léptékben való áttekintés után ismertette és említette - egyesületi szinten a Mérnöki Kamara képviselt szakmailag kiemelkedõ szinten; az a Mérnöki Kamara, amely az utóbbi idõben - éppen a kamarai törvény hiányában - Mérnökegylet néven volt kénytelen tevékenykedni.
Ezt a hiányt igyekszik most szándékai szerint a jelen törvénytervezet pótolni. A Magyar Mérnöki Kamara illetékességi körébe tartozó szakterületek felsorolása viszonylag teljes körûnek mondható. A Magyar Építész Kamara tagozatai közé azonban mindenképpen be kell illeszteni a területfejlesztés, az urbanisztika szakterületét is, amely interdiszciplináris jellege miatt meglehetõsen nehezen sorolható be bármely más szakterületi kategóriába.
A területfejlesztési törvény elfogadása jelzi, hogy a gazdaságban a területfejlesztés meghatározó része a gazdaságfejlesztésnek. Ahogy Baráth Etele képviselõtársam is jelezte, a területfejlesztés szakemberellátása, a területpolitika érvényesítése a gazdasági növekedés egyik döntõ feltétele. Ezért is fontos annak kiemelése, hogy a területfejlesztésrõl és -rendezésrõl szóló törvény is aláhúzza annak fontosságát, hogy az építész kamara keretében egy meglehetõsen nagy önállósággal rendelkezõ területi tervezési tagozatot, tervezõ mérnököket képviselõ szervezetet vagy alrendszert hozzanak létre. A tervezõ és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvény megalkotását, elfogadását és bevezetését az is indokolja, hogy ennek hiánya olyan kényszerû intézkedésekhez vezet, mint például a közelmúltnak az a gyakorlata, miszerint a jelen törvény hatálya alá tartozó szakterületek érdekképviseletét is a kereskedelmi és iparkamarákhoz utalták.
Tekintettel arra, hogy illetékes szakmai kamara hiányában a tervezõ és szakértõ mérnököknek, valamint az építészeknek, aki vállalkozásba kezdtek, illetve azt folytatni akarták, nem volt más választásuk, mint az iparkamarai tagság, természetesen ezzel együtt vállalni kényszerültek e felemás helyzet fonákságait, amelyek egyfelõl feszültségeket okoztak, másfelõl nem oldottak meg semmit az eredetileg kitûzött célok közül.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvénytervezet nem foglalkozik a szakmai társadalmi egyesületeknek a szakmai kamarákkal való viszonyával. Nyilvánvaló, hogy a szakmai egyesületek jövõben részben megváltozott funkcióinak és mûködési elveinek tisztázása nem lehet ezen törvény feladata. Annyit azonban célszerû lett volna jelezni, hogy a kamarai törvény elfogadása és életbe lépése után a szakmai egyesületeknek is változik a feladatkörük. Ezek a kamarákkal - ahogy elõttem képviselõtársaim felszólalásukban ezt már érintették - egymást kiegészítõ funkciókat fognak a jövõben betölteni.
A jelenlegi hazai törvényalkotási gyakorlat objektív nehézségei közé sorolható a készülõ törvények szoros egymásra utaltsága és az életbelépésük idõbenisége között mutatkozó különbség. Konkrétan arra gondolok, hogy a szakmai egyesületek jövõbeni mûködését szabályozó, a nonprofit szervezetekrõl szóló törvény egyelõre még várat magára, holott a szakmai egyesületek és a kamarák viszonyának pontosítására is csupán e törvény megalkotása után kerülhet sor, ezért a kapcsolódó törvények elhúzódását sajnálatosnak tekintem és azok mielõbbi megalkotását szorgalmazom.
A törvénytervezet az országos kamarákat területi kamarákból építi fel, és ez nagyon jó dolog, hiszen az alulról építkezésnek pontosan ez biztosítja a jogi feltételeit, és a sokszor hangoztatott decentralizációs elveknek a gyakorlatban való megjelenését biztosítja.
A területi kamarák hatásterületei, hatásfelületei lefedik az egész országot. A tervezet utal arra, hogy a területi kamarák egyesülhetnek, szétválhatnak, és meghatározza ezek elvi szabályait. Utal a tervezet arra is, hogy a területi kamarák túlzott szétaprózódása nemkívánatos. Célszerû lenne határozottabb iránymutatást adni arra, hogy milyen regionális nagyságrendben kívánatos az egyes területi kamarák hatásterületének a kialakítása. Tudom, ez nem könnyû dolog, hiszen ehhez komoly, megalapozott felmérésekre van szükség, például, hogy egyes kamarák vonatkozásában egy-egy megyében mennyi a szóba jöhetõ mérnökök, technikusok száma, milyen ezek aktivizálódása. De én azt hiszem, ilyen fajta megközelítés mindenképpen kívánatos lenne.
Egy, talán nem teljesen ehhez illeszkedõ gondolat, amelyik ennek a fontosságát egy másik oldalról is alátámasztja: Magyarország néhány éven belül tagja kíván lenni az Európai Uniónak. Ennek többek között egyik alapvetõ motivációja lehet az a támogatás is, amelyet országunk az EU strukturális alapjaitól vár. Az eddigi gyakorlat szerint az egyes országok akkor válnak a teljes jogú tagságra alkalmassá, ha a regionális területi tagozódások az országon belüli egyes régiókat képessé teszik az Európai Unióval való alkutárgyalások közvetlen folytatására, más szóval: ha egy országon belül megfelelõ nagyságrenddel, valamint gazdasági potenciával rendelkezõ regionális szervezõdés alakul ki.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tekintettel arra, hogy ez a mostani vita tárgyát képezõ törvénytervezet többéves elõkészítés után került az Országgyûlés elé, s miután ez akár már 1994-ben is elõterjesztésre kerülhetett volna, ami akkor sajnálatos módon elmaradt, most célszerû a törvénytervezetet, annak jobbítását szolgáló módosító javaslatokat mielõbb elfogadni és életbe léptetni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)