DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Államtitkár Úr! "A kormány feladatának tekinti az állami bürokratikus kiadások csökkentését, a pazarlás megfékezését. A szigorú takarékosságot a kormány saját magán fogja kezdeni. A kormány megvalósítja a terhek méltányos elosztását" - olvashattuk a szocialista-szabaddemokrata kormányprogramban. (Egy hang a jobb oldalon: Ha-ha!)
Nem is csodálkozott nagyon a magyar közvélemény, amikor a közismerten - legalábbis frakcióvezetõi szerint - szavahihetõ kormánypártok miniszterei tízmillió forintos gépkocsikat vásároltak, új és új kormánybiztosokat neveztek ki új és új kormányhivatalok élére, a részvények és üzletrészek öröklését, ajándékozását illetékmentessé nyilvánították. De hadd ne soroljam tovább a listát, mert az igen hosszú lenne!
A "tisztességes" takarékosság legújabb gyöngyszeme, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság megoldotta saját tekintetében a privatizációs bevételek - többletbevételek - hónapok óta feszítõ dilemmáját: ugyanis prémiumot fizetett a dolgozóinak, azoknak a dolgozóknak, akik egyébként bekerülhetnének a Guinness-rekordok könyvébe. Hiszen az Állami Számvevõszék J/1661. számú jelentése óta tudjuk, hogy az ÁPV Rt.-nél egy általános iskolai végzettségû személy havi átlagkeresete elérhette - és el is érte - a havi 122 188 forintot. Ezek után talán még csodálkozhatnánk is, hogy a legmagasabb szintû vezetõk beérhették a havi egymillió forintos jövedelemmel.
Az egyszerû magyar állampolgár és az egyszerû ellenzéki képviselõ úgy gondolja, hogy ilyen jövedelem mellett elvárható a kiemelkedõ munkavégzés. Azonban tudnunk kell, hogy az ÁPV Rt. nem egy átlagos munkahely, ezért 1995-ös teljesítményei után - amikor a Számvevõszék megállapításai szerint több mint 22 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre - úgy döntött a cég vezetése, hogy a titkárnõknek öthavi átlagkeresetüknek megfelelõ, a középvezetõknek héthavi, a legmagasabb vezetõknek pedig tízhavi átlagkeresetüknek megfelelõ prémiumot fizetnek ki.
Tudnunk kell emellett azt, hogy 50 személyt elbocsátottak végkielégítéssel, annak ellenére, hogy már 85-öt az összevonásnál - de utána 90-et fölvettek, úgyhogy megint volt kibõl elbocsátani 50-et. Azt is tudnunk kell, hogy 2 milliárd forintot fizettek ki tanácsadói díj címén, a nagy privatizációban részt vett tanácsadó cégeknek.
Ezek után meg kellett kérdeznem miniszter urat és most helyette államtitkár urat: mikor fognak véget vetni a pazarlásnak az ÁPV Rt.-ben? Nemcsak én, hanem azt hiszem, a magyar társadalom is várja miniszter úrnak az államtitkár úr által elõadott válaszát. (Taps a jobb oldalon.)