MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Most, 1996-ban - hat évvel az elsõ szabad választás és immár két évvel a Horn-kormányzás kezdete után - a munkanélküliség tekintetében nyilvánvalóvá vált néhány dolog.
Legelsõsorban: A munkanélküliség sajnálatosan magas szinten stabilizálódott, ezen belül pedig igen nagy a tartósan munka nélkül lévõk aránya.
Másodikként: Magyarországon a szegénység egyik leghitelesebb, legtöbbet mondó mérõszáma a családi állapot, és a szegénység legtöbbször az eltartottak számához kötõdik - ezen belül, persze, a gyermekek száma a meghatározó.
Harmadsorban: a megváltozott körülmények hatására a Horn-kormány - bár továbbra is adós ebbéli ígéretének betartásával - a foglalkoztatási törvény koncepcionális megújítását ígérte ezen problémákra adandó válaszként.
Mindezen tények és jelenségek ismeretében kérdéseim a következõk:
1. Igaz-e az a szakértõi megállapítás, hogy Magyarországon kívül jelenleg nincsen olyan ország, amelyik a hosszú távú munkanélküliséghez kötõdõ segélyezést a családi állapot alapján történõ megkülönböztetés nélkül mûködtetné? Ha igaz, akkor miért van ez így?
2. Kíván-e ezen változtatni a kormány, és ha igen, akkor milyen idõtávon belül?
3. Átgondolt és tudatos politikája-e az MSZP-SZDSZ-kormánynak, hogy az adópolitikában, az oktatáspolitikában és a foglalkoztatásban sem veszi figyelembe a társadalmi helyzet szakmailag és társadalmilag is rendkívül fontos érdekeit, szempontjait?
Köszönöm a Ház megtisztelõ figyelmét, és érdeklõdéssel várom miniszter úr válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)