DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Még egyszer köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy az elnök úr mondta, Pápa város javára nyújtottam be egy módosító indítványt az önkormányzatok 1996. évi új induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslathoz. Ennek az indoklását részben már egy azonnali kérdés formájában elmondtam, ezért most igazán nem kívánom hosszúra nyújtani az indoklást.
Szeretnék viszont kapcsolódni ahhoz az indokláshoz, amelyet ebben az azonnali kérdésben Kuncze Gábor belügyminiszter úr mondott el saját válaszához. Ebben a következõkkel indokolta, hogy Pápa városa, szemben Veszprém városával, kedvezõtlen elbírálásban részesült a kormány oldaláról.
Miniszter úr szavait idézem: "Pápán és Pápakovácsiban 112-112 fõs idõsek szociális otthona van, Veszprémben 16 fõs. Pápa a 112 fõst kívánta 20 fõvel bõvíteni, Veszprém a 16 fõset kívánta 74 fõvel bõvíteni. Veszprém 1996-ban visszautasítást kapott az igényére vonatkozóan, '97-ben azonban éppen azért, mert térségi feladatokat lát el, mert szovjet laktanya hasznosításáról van szó, mert jelenleg a feladat megoldatlan, és a város a saját erejébõl nem tudja ezt megtenni, így elnyerte a támogatást. Így Pápa és térsége, ahol sokkal jobban megoldott a feladat, nem nyerte el."
Tisztelt Miniszter Úr! Problémáim ezzel az indoklással a következõk:
Egyrészt azt gondolom, hogy az állami támogatások elosztását szabályozó törvény ott hibás - s ebben persze mindannyian felelõsek vagyunk, s a közeljövõben ezt felül kellene vizsgálni -, hogy nem ír elõ a kormány számára semmiféle indoklási kötelezettséget. Az az indoklás, amelyet én itt annak idején ebben a vitában - talán emlékszik rá - elõadtam, arról szólt, és ezt a Népjóléti Minisztérium illetékesei hozták a város vezetõinek tudomására, hogy Pápa városa azért nem nyerte el az igényelt támogatást, mert úgymond a beruházás fajlagos költsége magas. Akkor én elmondtam, hogy ez - most nem tudom pontosan idézni a számot - 3 millió forint fölött van valamivel, szemben a veszprémi fajlagos költséggel, ami 5 millió forintot is meghalad. A módosító indítvány indoklásában egyébként részletes számadatok találhatók errõl.
Erre miniszter úr kiegészítette az indoklást, amelyet természetesen Pápa város önkormányzatának vezetõi is csak ebben a formában tudhattak meg, amely több szempont létezését tárja itt elõ. Ha hirtelen összeszámolnám, a szovjet laktanya hasznosításától kezdve a térségben uralkodó állapotokon keresztül egy-két mutatót vagy legalábbis valamiféle szempontot tartalmazott.
Én azt gondolom, akkor lenne tisztességes egy ilyen elosztási rendszer - s mondom, ezt nem a jelenlegi kormány felelõsségeként kívánom felróni, hanem általában a rendszer hiányosságaként -, ha az önkormányzatok, amelyek pályáznak, elõre kiszámítható szempontok alapján tudnának pályázni, s valamiféle írásos, korrekt indoklást kapnának arra nézve, hogy a különbözõ, elõre meghirdetett indokok alapján miért került elutasításra a pályázatuk, szemben egy másik város pályázatával.
Jelen pillanatban - mint mondtam - nem ez a helyzet. Ezt a hiányosságot véleményem szerint a jövõben orvosolni kellene.
Miniszter úrnak az indoklásából azonban igazándiból egy másik mondatával szeretnék vitatkozni, ami a következõrõl szól. A város - mármint Veszprém városa - saját erejébõl nem tudja megoldani a térségellátás problémáját, szemben az olyan nagyon jó helyzetben levõ Pápa városával, ahol lám, 112-112 férõhelyes szociális otthon mûködik a térségben. A bökkenõ itt a következõ: nem kell különösebben önkormányzati és önkormányzati gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakembernek lenni ahhoz, csupán az elmúlt évtizedekben kell valamelyest - személyes tapasztalatok alapján - jártasnak lenni, hogy világosan meg tudja különböztetni az ember, mondjuk, Pápa város valamikori tanácsának és jelenlegi önkormányzatának gazdasági lehetõségeit Veszprém város megyei jogú, pontosabban akkor megyeszékhely, ma megyei jogú város gazdasági lehetõségeivel.
Szót ejtettem ebben az azonnali kérdésben arról is - s azt gondolom, ebben talán egyetértünk -, hogy az elõzõ, a tanácsi rendszer egy hierarchikus közigazgatási rendszert jelentett, amelyben bizony a felül lévõk kizsákmányolták az alul lévõket. Ha erre miniszter úr kíváncsi, a közeljövõben szívesen állok rendelkezésére konkrét adatokkal, hogy példának okáért a Németh-kormány leköszönése elõtt hány száz millió forintot adott ki egyébként a néhány héttel késõbb hivatalba lépõ Antall-kormány orra elõtt a saját elvtársainak arra, hogy osztogassa szét az akkor még végnapjait élõ tanácsrendszerben. Ebben a leosztásban példának okáért Veszprém városa egyedül többszörös támogatásban részesült, mint egész Veszprém megye összes települése együttvéve.
Az is világos, ehhez sem kell különösebben szakembernek lenni, hogy tudjuk azt, az elmúlt hat év tõkebeáramlása elsõsorban a Dunántúl északi régióit érintette, ezen belül is néhány kiemelt megyei jogú nagyvárost, amelyben az infrastruktúra, az elmúlt évtizedek felhalmozása következtében meglévõ befektetési elõny további hozamokkal szolgált.
Ebben a helyzetben azt állítani, hogy egy megyei jogú város - jelesül Veszprém - nem képes egy feladatot önerõbõl megoldani, s hogy elmulasztotta az elmúlt négy évben, hogy ezeket a feladatokat megoldja, hozzákezdjen ezeknek a feladatoknak a megoldásához, elõnyt jelent számára egy olyan várossal szemben, amely az elõzõ négy évben már gondolt erre a problémára, és megpróbálta a saját, illetve a város környékén lévõ idõskorúak elhelyezését valamilyen formában megoldani, és ehhez a város több millió forinttal hozzájárult. Csak zárójelben jegyzem meg, mindeközben egyébiránt még a középiskoláit is a város - egykori iskolaváros jellegére tekintettel - nem adta át a megyének, noha a kormányzat mindent elkövetett annak érdekében, hogy a különbözõ városokat ebbe az irányba terelje.
Ezen közeli és távoli múlt figyelembevételével azt mondani, hogy azért részesül egy város elõnyben, mert négy évig nem foglalkozott ezzel a problémával, szemben más városokkal, miközben a gazdasági lehetõségei össze nem mérhetõk a másik városével, azt gondolom, legalábbis kétségbe vonható, már ami ennek a válasznak a korrektségét illeti.
Természetesen nem miniszter úr személyes korrektségére, hanem egyáltalán ennek a városnak a politikai tartalmára vonatkozott a megjegyzésem.
Ezért kérem tisztelettel úgy a miniszter urat a kormány képviselõjeként, mint képviselõtársaimat, hogy ezekre a szerintem morális megalapozottságú érvekre tekintettel, támogassák ezt a módosító javaslatot.
Köszönöm szépen.
(18.20)