DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Ház! Mint ahogy elnök úr említette, két, sporttal kapcsolatos, sport témájú törvény expozéját kívánom elmondani. Az egyik a sportról, a másik pedig az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvényjavaslat. A testedzés az emberiség történelmében az egyetemes emberi kultúra részeként mindig fontos szerepet töltött be. Társadalmi jelentõségét nem lehet elvitatni, hiszen szerepe fokozott az egészségmegõrzésben, a személyiség formálásában, de a sport, mint a rendszeres testedzés gyakorlásának társadalmilag elfogadott és intézményesült formája, számos egyéb, a társadalom és az egyén szempontjából hasznos funkciót is betölt. A sport állami, jogi befolyásolás nélkül érte el a szervezettség magas fokát, ettõl függetlenül, vagy éppen ezért az állam szerepének meghatározására, az állami feladatok ellátásának szabályozására vonatkozó igényt elégít ki a jelen két törvényjavaslat. Magyarországon, az európai államokhoz hasonlóan a múlt században indult meg a szervezett sportélet, és hazánk hamarosan bekerült a nemzetközi sportélet vérkeringésébe is. A tevékenység társadalmi elismertségét jelzi, hogy hazánkban az európai nemzetek sorában az elsõk között 1921-ben született meg a sportról szóló törvény.
Az 1990-es rendszerváltást követõen az állam szerepének csökkenése, az állami tulajdon lebontása sürgetõ igénnyel vetette fel a sport szervezeti és mûködési rendszerének átgondolását, megújítását. Az utóbbi években fokozódott az elvárás a sport szabályozására. Deklarálásra került, hogy a testnevelés és a sport az állampolgárok szabad és önkéntes elhatározásán alapul. Alapvetõen társadalmi szervezetekre, azok önszervezõ, önszabályozó tevékenységére épül. Az államnak támogatnia kell a testnevelés és a sport társadalmilag hasznos funkcióinak kiteljesedését, ezért meg kell határozni a korszerûsítés során az állami szervek és a helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatait, kötelezettségeit.
(18.20)
A sportot illetõen, hasonlóan a tudományhoz és a kultúrához, az állam elsõsorban arra köteles, hogy jogalkotásával a mûködés jogi és szervezeti kereteit teremtse meg. Ennek megfelelõen, a sporttörvény lényegi eleme a sport szervezeti rendszerének meghatározása. A javaslat olyan megoldást vázol fel, amely illeszkedik a közjogi intézményrendszerhez, és magasfokú autonómiát biztosít a sportszervezetek számára, ugyanakkor lehetõvé teszi az indokolt egységes mûködést.
Úgy vélem, nem szükséges hangsúlyozni, hisz mindannyian tudjuk, pont az intézményrendszernek, a sportszervezeteknek ez a magasfokú autonómiája hiányzott több évtizeden keresztül.
Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat meghatározza az alapvetõ önkormányzati feladatokat, amelyek ellátásával a helyi közösségek hozzájárulnak a sport alapvetõ feltételeinek kialakításához. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi 65. törvény rendelkezéseivel összhangban az önkormányzatok önállóan, lehetõségeik figyelembevételével határozhatják meg a testnevelési és sportfejlesztési célkitûzéseiket, a sportszervezetekkel történõ együttmûködés és támogatás kereteit.
Az önkormányzatok feladata továbbá a tulajdonukban lévõ sportlétesítmények fenntartása és támogatása. A megyei és fõvárosi önkormányzat segíti a területi versenyrendszerek kialakítását és mûködését, a sportrendezvények szervezését, az alapfokú sportszakember-képzést, valamint részt vesz a nemzetközi testnevelési és sportkapcsolatokban. A javaslat törvényi szinten szabályozza az Országos Testnevelési és Sporthivatal jogállását, alapvetõ feladatait. Az alapvetõen önkormányzásra épülõ sporttevékenység viszonylag szûk körben igényli állami, igazgatási feladatok ellátását, ennek megfelelõen határozza meg a javaslat a kormány irányítása alatt mûködõ, önálló országos hatáskörû szerv, az OTSH tevékenységét.
Az OTSH területi szerveinek államigazgatási szervként való további fenntartása - úgy véljük - indokolatlan. A területi államigazgatási szervek reformjával és a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításával összefüggésben az OTSH egyes területi feladatait a megyei, fõvárosi önkormányzatok láthatják el. A javaslat a sportigazgatás társadalmi jellegének erõsítése, az állami feladatok összehangolásának társadalmi segítése érdekében rendelkezik a sporttanács létrehozásáról.
A sporttanács tagjai széles körben reprezentálják a sportéletet. Kiemelkedõ feladata, hogy kidolgozza a sportcélú költségvetési pénzeszközök elosztásának elveit és irányait, ellenõrizze ezek betartását, véleményezze és kezdeményezze a sportra vonatkozó alapvetõ állami döntéseket.
A sporttevékenység alapvetõen az egyesülési jogról szóló törvény alapján létrejött és mûködõ társadalmi szervezetekre épül, ugyanakkor a sport szervezettségébõl következõen, a sport szervezeti rendszerének meghatározó eleme a sportági szakszövetség. Ezért a koncepcióban hangsúlyosan szerepel e szövetségek jogállásának, feladatának meghatározása.
A sport nemzetközi jellegébõl és szervezettségébõl következõen a sport szervezeti rendszerének meghatározó eleme a sportági szakszövetség. A szakszövetségben ellátott képzési, nyilvántartási, fegyelmi jogkörök, a játék és a versenyszabályok megállapítása összhangban a nemzetközi sportszövetségek elõírásaival, egy sportágban csak egy szervezet által végezhetõk. A nemzetközi sportszövetségekben, tagsággal rendelkezõ sportágakban a szakszövetségek olyan közfeladatokat is ellátnak, mint a válogatott keretek mûködtetése, és általuk a Magyar Köztársaság képviselete a nemzetközi sporteseményeken.
Autonómiájuk magasfokú, önkormányzati elven mûködnek, ezért indokolt jogállásukat ennek megfelelõen meghatározni, összhangban a jogállamiság követelményeivel. Ezért a szakszövetségek köztestületi formában mûködnek, amennyiben megfelelnek a javaslatban meghatározott követelményeknek. Az állam kiemelten fontos feladatnak tartja, hogy elõsegítse a sport társadalmilag hasznos funkcióinak kiteljesítését, anyagi eszközökkel továbbra is - legalább a jelenlegi szinten - támogassa a sportot. Az államháztartási reform keretében azonban elképzelhetetlen, hogy teljes egészében a költségvetésen keresztül történjen a finanszírozás, mint az történt 1990 elõtt.
A költségvetési támogatáson túl külön forrásokat kell biztosítani a sport számára, meghatározva a támogatási célok rendszerét. Ebben olyan intézményi formákat, finanszírozási megoldásokat szükséges kialakítani, amelyek a közcélú mûködést hosszú távon biztosítják, és lehetõvé teszik a sportszervezetek önkormányzásának megvalósítását is.
Az állam törvényben meghatározott feladatainak ellátását három csatornán keresztül finanszírozza. Nevezetesen az OTSH, a Nemzeti Sport Közalapítvány, valamint a tervezet szerint közalapítvánnyá átalakuló Nemzeti Ifjúsági és Szabadidõsport, az Egészséges Életmódért Alapítvány útján.
Az OTSH költségvetésében megjelenõ források, különösen az olimpiai felkészülés, a nemzeti, nemzetközi versenysport, az utánpótlás-nevelés feladatainak ellátására, valamint a fogyatékosok sportjának támogatására szolgálnak.
A két közalapítvány létrehozásának alapvetõ indoka az, hogy határozottan elkülönül az általuk támogatott sporttevékenység jellege, a támogatást igénybe vevõk köre és a finanszírozás módja.
Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy nem szabad elveszíteni, sõt egyre nagyobb mértékben meg kell nyerni a magánszemélyek, az adományozók, a szponzorok támogatását, mert ezek nélkül a sport bármely területének fejlõdése és mûködése ellehetetlenül.
A közalapítványi forma megteremti az ilyen típusú mûködés legmegfelelõbb szervezeti kereteit.
A nemzeti sport közalapítványon keresztül történik, az olimpiai felkészülés, a nemzeti, nemzetközi versenysport, valamint az utánpótlás- nevelés központi forrásainak kiegészítése.
A sporttevékenység másik fontos, egyenrangú területe a gyermek-, ifjúsági és szabadidõsport, valamint a fogyatékosok sportja, amely tömegsport jellegénél fogva meghatározó szerepet tölt be az egészségmegõrzésben, és biztosítja a versenysport széles bázisát. Támogatásuk a népjóléti miniszter által alapított Nemzeti Ifjúsági és Szabadidõsport, az Egészséges Életmódért Alapítvány keretein belül történik, úgy, hogy az alapítvány közalapítvánnyá alakul át.
A kormány a javaslat készítése során a mûködés jogi és szervezeti rendszerének kialakítását tartotta elsõdlegesnek és arra törekedett, hogy ehhez biztosítsa az államháztartás teherbíró képességének megfelelõ pénzügyi hátteret.
Néhány szót az ingatlanokról. Az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvényjavaslat rendezni kívánja mindazon ingatlanok tulajdonjogi helyzetét, amelyek a sporttevékenység célját szolgálják. A társadalmi szervezetek kezelõi jogának megszüntetésével számos, sportcélokat szolgáló állami ingatlan került a Kincstári Vagyonigazgatóság, illetve az Állami Privatizációs Rt. vagyonkezelésébe. Jóllehet a bentlakó sportszervezetek használták és kezelték ezeket az ingatlanokat, de a tulajdoni helyzet rendezésére mindezidáig nem került sor.
A benyújtott törvényjavaslat alapvetõ célja, hogy azok a sportszervezetek, amelyek továbbra is garantálják a sportcélú használatot, kapják meg ingyenes tulajdonba ezeket az ingatlanokat. Amennyiben pedig nem felelnek meg a javaslatban megfogalmazott feltételeknek, úgy az a helyi önkormányzat jusson ingatlanvagyonhoz, amely biztosítja a sportcélú hasznosítást.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bízom benne, hogy mindkét törvény megfelelõ hatásfokkal tudja biztosítani azt, hogy a magyar sport az elkövetkezendõ évtizedekben is hagyományaihoz megfelelõen tudjon mûködni, eredményeket elérni, és ne csak a versenysport érjen el kiváló eredményeket, olimpiai, világ- és európabajnokokat és helyezetteket nevelve, hanem a sport többi funkciója is jóval hatásosabban érvényesüljn, mint az elmúlt évtizedekben, így például az egészségmegõrzés, valamint a személyiségformálás területén. Köszönöm szépen. (Taps.)
(18.30)