MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási bizottság elõadója: Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tényleg nagyon tartalmas és néhol éles vita is alakult ki a bizottságban, hiszen a témának számos vonatkozása van, és ebbõl az egyik kifejezetten a bizottság által eddig tárgyalt témákat érintette, a foglalkoztatáspolitikai témát. Tóth Tihamér képviselõtársam úgy fogalmazott a bizottsági ülésen, hogy van egy gazdaságpolitikai metszete a dolognak, amelyben ez a kérdés, hogy az egészségügy átalakítása, az egészségügy finanszírozásának igénye nagyságrendben jelenleg kielégítõ-e, s ha igen, akkor ebben milyen irányban lehet lépni, tehát többletfinanszírozási igény vagy pedig csökkentési igény kell. Itt alapvetõen a gazdasági költségvetési bizottság az illetékes.
Van egy második igény: az egészségügy átalakításának szakmai kérdései egészségpolitikai kérdések, tehát az egészségügy átalakítása milyen struktúrában, milyen regionális metszetben, milyen szakmapolitikai metszetben szükséges, hiszen az intézményi megoldások és a struktúra már több évtizede kialakult, miközben a magyar lakosság egészségi paraméterei, annak különbözõ szakmai vetületei és regionális vetületei változtak az elmúlt idõszakban.
(10.20)
És van egy harmadik metszete, amelyben az ágyszámcsökkentés mellett nyilvánvalóan a létszámcsökkentésre, illetve átstruktúrálódásra, szakmaváltásokra is sor kerül, és ebben a kérdésben pedig egyértelmûen a foglalkoztatási bizottság az, amelyik illetékes. Sajnálatos módon - bár mind a Házszabályban, mind a koalíciós pártok által képviselt álláspontban érvényesül az az alapvetõ szabály, hogy egy-egy törvényjavaslatnál megfelelõ hatástanulmányok készüljenek. Ennél a törvénynél foglalkoztatáspolitikai oldalról egyértelmûen nem kaptunk megnyugtató garanciákat és megnyugtató adatokat arra nézve, hogy a kormányzat milyen technikai eszközökkel, milyen területekre, milyen pénzügyi háttérrel kívánja ezeket az átképzési, illetve foglalkoztatáspolitikai lépéseket megtenni.
Most a miniszter úr expozéjában talán a bizottsági ülésnél még mélyebb, illetve tartalmasabb információkat kaptunk, kaphattunk, de a bizottsági ülésen ez, mint ahogy a szavazási aránnyal kapcsolatban is Timár Istvánné elmondta, nem volt még a kormánypárti képviselõk számára sem mindenkinek megnyugtató. Ezek a feszültségek megvannak, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ez a terület messze nem olyan, mint mondjuk egy kohászati terület vagy egy orosztanári képzési profil, ahol történtek már országos léptékû átképzések. A jelenlegi foglalkoztatási törvény nem ismer olyan átképzési programokat, amely az egészségügyben felszabaduló jelentõs létszámok átképzését megnyugtatóan tudná rendezni.
S ugyanakkor látni kell, hogy a struktúra bizony nagyon felemás, hiszen például az ápolási kisegítõ személyzetbõl óriási hiány van, hiszen 6000 fõ - elmondta a miniszter úr - létszámhiányt tudtak kimutatni ezen a területen, tehát itt nagyon nagy kérdés az, hogy milyen végzettséggel, hova tudunk s hova célszerû képezni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az orvosokat nem orvosi munkára átképezhetõkké tudnánk tenni, azonkívül bizonyos korban, illetve orvosi társadalmon belül is bizonyos szakmából nem biztos, hogy másik szakmába lehet átképezni embereket, ugyanakkor ennek a regionális metszetét is látni kell, hiszen egyébként országosan is nagyon rosszak az egészségügyi adatok, de ezen belül a regionális különbségek óriásiak, ugyanakkor ennek nem megfelelõ a jelenlegi egészségügyi struktúra.
Most kérdés az, hogy milyen ösztönzõkkel, milyen módon lehet azt elérni, hogy bizonyos regionális átcsoportosítások megtörténjenek és ez tényleg, ha másokat nem, akkor az orvosi egyetemekrõl most kikerülõ fiatal szakemberek számára ez kedvezõ feltételeket jelentene, és ez megfelelõen mozgassa õket. Azt gondolom, hogy az egészségügy átalakításánál mindig az igények oldaláról kell kiindulni. Errõl az oldalról nem kellõen alátámasztott ez az anyag, hiszen hogyha azokat az adatokat nézzük, amelyek akár magyarországi viszonylatban, akár európai viszonylatban a különbözõ mortalitási és egészségügyi megbetegedési adatokat tükrözik, akkor az egészségügy finanszírozásának nem a csökkentése, hanem növelése lenne célszerû, illetve olyan átalakítása, amely nagyobb igényt és egy kedvezõbb struktúrát jelentene, Ezen strukturális átalakítás jelenleg még remélhetõleg változni fog, nem elégíti ki azokat a kívánalmakat, amelyeket a foglalkoztatási bizottság többségi véleménye, illetve szavazategyenlõség miatt a felének véleménye kívánt volna. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)