DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Érdeklõdéssel és várakozással fogadta a közvélemény a miniszterelnöki sajtótájékoztatók beharangozását. Azt, hogy a kormányfõ minden hónapban kiáll a sajtó elé, a televízió útján tehát az egész ország nyilvánossága elé. Nem lesz kényes kérdés, nyílt párbeszéd fog segíteni az állampolgárnak a tájékozódásban.
Ezt hittem én is, amikor elõször leültem a televízió elé, hogy meghallgassam önt. S mi történt?
Harminc másodperc alatt feltett feszes kérdések, ugyancsak szikár, gyors válaszok - néha csak annyi, hogy nem -, aztán egy kézmozdulat: tessék a következõ és ismétlõdött a harminc másodperc, és a néha tíz másodperces válasz. A hangulat rendkívül feszült és hivatalos. Kimondatlan kérdések, kimondatlan válaszok lebegnek a levegõben.
(14.00)
A nézõ, ha látott már ilyet, akkor nagyon gyorsan ráébred arra, hogy nem kap újat, legföljebb azokat a válaszokat, azoknak egy részét, amit a médiából már jól ismer. Csak a tájékozatlan hiszi azt, hogy most itt valami újat hallott. (Általános moraj.) Nem tételezem fel önrõl miniszterelnök úr, azt, hogy lebecsüli a hallgatóságot. De akkor miért ennyire távolság tartó, semmit a véletlenre nem bízó, egy ilyen sajtótájékoztatón. Talán tart ön a sajtótól? Köszönöm. (Taps. Beszólás jobb oldalról, hogy sajtószabadság van.)