HORN GYULA miniszterelnök: Tisztelt Képviselõ asszony! Megint egy országos ügy van terítéken a parlamentben. Nos, köztudott rólam, hogy nem félek a sajtótól, és mindig rendelkezésükre állok, amikor nagy horderejû ügyekrõl van szó. De ha netán félnék, ez még mindig jobb lenne, mintha a sajtó félne tõlem. (Általános taps és hangos nevetés.) Nagyon szeretnék egy ilyen állapotot elkerülni.
A másik: feszes kérdések. Ne haragudjon, nem én kérdezek, hanem az újságírók. Úgyhogy legfeljebb azt kérem, nekik tolmácsolja, hogy önnek feszesek ezek a kérdések, próbálják lazítani a dolgokat. (Általános nevetés.) Hogy szikár válaszok, ez a sajtótájékoztatók gyakorlata. Ott nem lehet öt perceket, tíz perceket regélni és mesélni, konkrét kérdésekre konkrét választ kérnek az újságírók. Ha valami nem elégíti ki õket, akkor újabb kérdéssel bõvítik az elsõt. Ez így mûködik. Egyébként, ha megteszi nekem azt a szívességet, hogy ma este ismét megnézi a sajtótájékoztatót, mert ma délelõtt megvolt a MÚOSZ-ban, megköszönném, hogyha elmondaná utána nekem a véleményét. Köszönöm szépen. (Általános taps és hangos nevetés.)