DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A társadalom perifériájára szorult hajléktalanok kerestek meg, elpanaszolták kétségbeesett helyzetüket, segítségemet kérve, hogy tegyem szóvá az ország nyilvánossága elõtt agóniájukat, melybõl nincs kiút, mert végeredménye a halál. A hajléktalanok száma országos becslések szerint eléri a 100 ezret, a többi súlyos nyomorban élõvel együtt az egymilliót. Kérdezik, hogy a választások idején magát szociális érzékenységgel illetõ kormány miért tûri, hogy a télen emberek fagyjanak meg az utcán, a lépcsõházakban, padlásokon és a környezõ hegyekben.
Akik becsülettel ledolgoztak 20-30 évet, miért nincs kire támaszkodniuk, miért nincs hová fordulniuk sorsuk emberhez méltóvá tétele érdekében? A társadalombiztosító miért nem hajlandó átvállalni betegbiztosításukat? Az egyik hajléktalan írja, idézem: "30 évet dolgoztam egy munkahelyen. Mióta eladták a gyárat, 3 éve az utcára kerültem. Hiába voltam jó szakember, sehol nem tudok elhelyezkedni, mivel a lakásomat a bíróság feleségemnek ítélte, a munkásszálló pedig megszûnt", eddig az idézet. Egészsége egyre romlik, egyre elhatalmasodik rajta a hajléktalanság következménye: az alkoholizmus és a kétségbeesés. Idézek egy másik levélbõl: " 3 éve múlt, hogy hajléktalan vagyok. Bírósági ítélettel lettem kilakoltatva a lakásomból, azóta különbözõ parkokban, vasútállomásokon tartózkodtam, mire megtaláltam azt a telket, ahol felépítettem sátramat, melyben két telet már kihúztam, illetve átvészeltem. Élettársammal együtt rokkantnyugdíjasok vagyunk, kettõnk nyugdíja nem haladja meg a húszezer forintot. Ha az önkormányzathoz fordulok segélykérelemmel, elutasítják, mivel az elõadónõ azt mondja, hogy sátorban nem tart környezettanulmányt. Lakáspályázatra hiába várunk, mivel még nem volt a kerületben kiírva hajléktalannak." Eddig az idézet.
A hajléktalanok nem szívesen látott vendégei az egészségügyi intézményeknek, mivel ápolatlanok, az alkoholtól legyengülten kerülnek be a kórházba, és általában nincs tb-kártyájuk. A fõvárosi önkormányzat a Dózsa György úton üzemelteti 30 ágyas krízisprevenciós osztályát, mely rövid ápolásra alkalmas, hosszabb kezelésre nem. A Máltai Szeretetszolgálatnál és a Hajléktalanokért Alapítványnál egy-egy orvos áll rendelkezésükre, ugyanakkor Budapesten a hajléktalanok száma eléri az ötvenezret. Közben egyre terjed a magyar betegség, a tbc, a morbus hungaricus. Kérdezem miniszter úrtól, tervezi-e a kormány megoldani a hajléktalanok alap- és szakgyógyellátását? Gyógyszerellátásuk tekintetében milyen lépéseket kívánnak tenni? Kívánják-e tb-kártyához juttatni õket? Milyen további intézkedéseket tervez a kormány a hajléktalanok sorsának javítása érdekében? Várom miniszter úr válaszát. (Taps az FKGP és a KDNP padsoraiban.)