ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr. Közismert, hogy néhány milliárd forint megtakarításért milyen erõvel folyik a szociális, egészségügyi és oktatási rendszer leépítése. A Központi Statisztikai Hivatal jelentésébõl az is kiderül, hogy a magyar családok nettó bevételei az év elején jóval elmaradtak attól a szinttõl, amely a pénzük értékállóságának megõrzését szolgálhatta volna. A nem létezõ szociális háló nem óv meg a totális elszegényedéstõl, ami a szociális bûnözésnek éppenúgy melegágya, mint a szenvedélybetegségeknek, a korai halálozásnak. Emlékszünk még rá, a Világbank tavaly nyáron közzétett tanulmánya Magyarországról határozottan kiállt a Bokros-csomag mellett, és még azokat a megszorító intézkedéseket is helyeselte, amit az Alkotmánybíróság utóbb törölt. A Világbank egyik vezetõ közgazdásza a magyarországi szegénységgel foglalkozó tanulmányában nemrég bevallotta, hogy késõn figyeltek fel a gyors elszegényedésre. Sokkal inkább simább átmenetre számítottak a volt kelet- európai országokban. Mindezek alapján kérdezem államtitkár úrtól elõször, tarthatók-e azok a makrogazdasági sarokszámok, amelyekre a magyar kormány kötelezettséget vállalt a Nemzetközi Valutaalaphoz írt szándéklevelében. Másodszor, tarthatók-e a szándéklevélben rögzített halaszthatatlan reformlépések, és harmadszor, igaz-e, hogy a Valutaalap további reálbér- visszafogást követel a kormánytól. Várom válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)