SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ügy, amire ön, illetve a mûvelõdési tárca figyelmét rá kívánom irányítani, szellemi életünk fájó hiányát érinti. Nincs ugyanis olyan lexikona az országnak, amely tükre és reprezentálása lenne tudásunknak, mûveltségünknek, nemzeti kultúránknak, magyarságunknak. 1927 óta, a Révay Lexikon befejezése óta nincs igazán jó megoldás erre a problémára.
Az Új Magyar Lexikonról jobb nem beszélni, a reprintek csupán a múltat idézik. A külföldrõl átvett és kiegészített lexikonok pedig nem mutatják, nem mutathatják be, nem képviselhetik híven nemzeti értékeinket, nemzeti azonosságtudatunkat. Például a Britannica értelemszerûen a Brit Guayanáról beszél, és kevésbé a Bakonyról. Ezért volt fontos, hogy az Akadémiai Kiadó 1993-ban elkezdte a Magyar Nagylexikon kiadását. Ezért lenne fontos, hogy a Magyar Nagylexikon eddigi négy kötetét kövesse az a tizennégy, amelyet a lexikon szerkesztõi már megterveztek. Csakhogy a Magyar Nagylexikon létét komoly veszély fenyegeti. Az április 9-én megalakult Akadémiai Kiadó Rt. és a többségi tulajdonos holland cég nem vállalta a Magyar Nagylexikon további kiadását és szerkesztõségének fenntartását. Az utóbbi a Pro Cultura Vagyonkezelõ Kft. jóvoltából június 9-ig még létezik. Június 9-én a szerkesztõség azonban megszûnik, ha nem találtatik addig egy jogi személy, amely vállalja a Magyar Nagylexikon kiadását.
Államtitkár úr! Ön bizonyára egyetért azzal, hogy a fölbecsülhetetlen szellemi tõkét jelentõ Magyar Nagylexikont nem lenne szabad veszni hagyni, s azzal is, hogy a lexikon léte nemzeti ügy. Ezért is szeretném tudni sokakkal együtt, mit tesz a minisztérium, illetve az államtitkár úr, a miniszter úr azért, hogy az ezredfordulóra, majd hetven év után legyen országunknak nagylexikona. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)