DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon örülök, hogy képviselõtársaim ilyen egyértelmû választ adtak a még fel nem tett kérdésre, mégis azt hiszem, hogy rendbontó módon - bár a Házszabállyal megegyezõen - meg kell szólalni napirend elõtt. Elsõsorban a felsõoktatási intézmények és különösen a tudományegyetemek érdekében.
Az elmúlt hetekben a közvélemény értesülhetett arról, hogy a tudományegyetemek rendkívül nehézséggel küszködnek, és az eddigi évek gyakorlatával ellentétesen most már nem az a kérdés, hogy decemberben ki tudják-e fizetni a fûtési számlát, vagy a villanyvilágítást, vagy a telefonszámlát, hanem az a kérdés, hogy szeptemberben meg tudják-e nyitni a tanévet. Ez a gazdasági kényszer ma már odáig jutott el, hogy szó nincs egyetemi autonómiáról. Szó nincs arról, hogy az egyetemeken, a tudományos mûhelyekben, a tudomány területével és az oktatás színvonalával foglalkoznának, hanem arról van szó, hogy kit kell ismét majd elbocsátani, hogyan lehet mûködtetni az egyetemet, hogyan lehet a hallgatókat valamilyen színvonalon - nem magas színvonalon -, hanem valamilyen színvonalon képezni.
Ennek egyik jellemzõ példája az, ami az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel történt. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nem egy egyetem a magyar felsõoktatásban, hanem a legnagyobb tudományegyetem, de nemcsak az õ példája int minket, hanem akár a szegedi, vagy akár a Kossuth Lajos Tudományegyetem is. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen egy vizsgálóbizottság vizsgálta meg a gazdasági helyzetet, és egypár olyan megállapítást tett, ami alapvetõen arra ösztökélte a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportját, hogy elmondja, nagyon nagy a felelõsségünk abban, hogy itt valódi egyetemrõl, vagy valódi autonómiáról legyen szó.
A megállapítás egyik mondata, idézem: "A normatív finanszírozás bevezetésének szándéka arra kényszeríti az egyetemeket és fõiskolákat, hogy a hallgatói létszámot növeljék."
Tisztelettel kérdezem a parlamenti képviselõket: nem kormányprogram készteti arra az egyetemeket és fõiskolákat, hogy végre elszabaduljunk az Albánia utáni szintrõl? Hogy végre Magyarországon is annyi felsõoktatásban lévõ hallgató legyen, mint az Európai Unió számos országában. Nem arról van szó, hogy azt szeretnénk, hogy többen járjanak egyetemre és fõiskolára? Arról van szó, hogy itt most kártékony volt az egyetem, mert fölvett hallgatót, és ezért megrójuk?
Vagy a másik megállapítás. Kuriózumnak számító, kishallgatói tanszékeket össze kell vonni, esetleg meg kell szüntetni. Össze kívánják vonni, mondjuk a kínai tanszéket a japánnal, vagy az indiaival? Vagy akár - azt mondhatnám -, hogy az arab tanszékkel? Mi folyik itt a tudomány területén? Szeretném megkérdezni miniszter úr helyett államtitkár úrat, hogy valóban úgy gondolja, hogy most jutottunk el odáig, hogy tönkretegyük azokat a tudományos mûhelyeket, amelyek nagyon nagy nehézséggel, amelyek nagyon sok munkával kiépültek.
Könnyû ma azt mondani, hogy semmi probléma, hiszen a felsõoktatási törvényt beterjesztette a kormány és ez meg fogja oldani a felsõoktatás helyzetét. Egyetlenegy számítás nem szerepel a felsõoktatási törvényben. Az a törvény, amelyik hemzseg a helyesírási hibáktól és a befejezetlen mondatoktól, az a törvény nem tekinthetõ olyan törvénynek, amelyik valóban megoldja a felsõoktatás helyzetét.
Én szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a '70-es években azért nem voltak autonómok az egyetemek, mert a politika alapvetõen meghatározta mûködésüket, fejlesztésüket. Ma a gazdaság örve alatt jelenik meg az autonómia megszüntetése, ma gazdasági kényszerként jelenik meg az a furcsa helyzet, hogy az egyetemi tanácsülésen nemcsak az egyetemi tanács tagjai vesznek részt - mint az ELTE-nek az ülésén -, hanem a miniszter által meghívott oktatók vagy pedig külsõ gazdasági cégek. Hol tartunk a demokráciában? Hová jutott a felsõoktatás?
A politikai megrendelés most odáig juttatta el az egyetemeket és fõiskolákat, hogy kényszerhelyzetben vannak. Lehet, hogy a JATE-n nem lesz tanévnyitó, mert alá kell dúcolni az épületeket, és ma még nem tudják, hogy életveszélyes, vagy nem életveszélyes. Lehet, hogy az ELTE-n bezárják az egyes épületeket. Én azt hiszem, hogy ez nem csak a tudomány kérdése, ez nem csak a felsõoktatás kérdése, hanem mindannyiunk kérdése. Ha az egyetemek, fõiskolák tönkremennek, akkor vajon mire számíthat ez az ország? Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)