DR. BIHARI MIHÁLY, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Magyarország a folyamatos alkotmányozás évtizedében van. 1989 óta zajlik a folyamatos alkotmányozás Magyarországon, amit jól mutat az, hogy 1989-95. között 18 alkotmányt módosító törvény született, ezek közül három 1989-ben, hat 1990-ben és ismét három törvény született 1994-ben.
A folyamatos alkotmányozás évtizede lényegileg a köztársasági alkotmány elõkészítésével és elfogadásával indult el, és ez az alkotmány szakított a partra vetett alkotmányozás négy évtizedével is. Ebben az idõszakban nemcsak az alkotmánytörvényt módosította a parlament, hanem közel ötven új közjogi törvény született az átmenet idõszakában és azt követõen. Az Alkotmánybíróság ezenközben alkotmányértelmezéseivel a magyar alkotmányfejlõdés egyik legfontosabb intézményévé vált, az élõ magyar alkotmányt igazította értelmezéseivel a közjogi követelményekhez, a modern alkotmányok követelményeihez és értékeihez.
A folyamatos alkotmányozás idõszakát lényegileg 1985-89-ig egy alkotmányozási elõkorszak elõzte meg. A közjogi viták és a politikai diktatúra felpuhulása már lehetõséget adott arra, hogy a szovjet típusú alkotmányos rendszeren rést üssön a demokrácia és az alkotmányos értékek követelése ebben az idõszakban.
Magyarország alkotmányozási történetében lényegében négy írott, úgynevezett kartális alkotmány született eddig. Az elsõ írott kartális alkotmányt 1919. június 23-án a Magyar Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányaként hirdették ki.
Ez az alkotmány a diktatúra terméke volt és alig másfél hónapig volt hatályban. Magyarország alkotmányozási története ezt követõen 1919. augusztus 1-jétõl 1949. augusztus 20-áig a történeti alkotmányozás állapotában maradt. A történeti alkotmányozás utolsó éveiben a kisalkotmánynak tekinthetõ 1946. évi I. törvény a köztársasági államformáról már olyan rendelkezéseket is tartalmazott, amelyek az emberi jogokra, a hatalmi ágak egymást kiegyensúlyozó szerepére, és az államszervezet vezetõinek politikai felelõsségére is vonatkozik. Ezért tekinthetõ Magyarország második kartális alkotmányának, igaz, hogy csak szûkített tartalommal az 1946. évi I. törvény. Ez a kisalkotmány három és fél évig volt hatályban.
Magyarország alkotmányozásának történetében a harmadik írott alkotmány az 1949. augusztus 20-ával kihirdetett és hatályba lépett XX. törvény volt, amely a kor politikai kényszerének megfelelõen az 1936-os, úgynevezett buharini- sztálini - Buharin által írott, de Sztálin nevével fémjelzett - szovjet alkotmány mintájára készült.
Magyarország 1949-es harmadik írott alkotmánya lényegileg mindvégig partra vetett jogszabály volt, amely részben egy új diktatórikus egypártrendszerû hatalmi szerkezetet és államrendszert hozott létre, másrészt nem nélkülözött néhány tetszetõs jelszót és deklarációt sem, amelyek sajnos negyven éven keresztül írott malasztok maradtak.
Magyarország alkotmányozásában a negyedik írott komplex kartális alkotmány az 1989. október 23-án kihirdetett úgynevezett köztársasági alkotmány volt. Ez az írott alkotmányunk az idén októberben lesz hét éves. Ez az alkotmány a magyarországi politikai és társadalmi átmenetet elindító, az átmenet számára a közjogi kereteket megteremtõ, és az átmenet tartamát meghatározó és jelentõségû írott alkotmány.
Demokratikusan elfogadott és demokratikus tartalmú írott alkotmánya Magyarországnak, Magyarország alkotmányjogi történetében alig tíz éven keresztül volt.
Reményeink szerint az 1997-ben elfogadásra kerülõ új alkotmány lehet a magyar alkotmányozás történetének az ötödik írott, és remélhetõleg évtizedekre hatályos és érvényes alkotmánya. A magyar alkotmányos és közjogi rendszerben a forradalmi jelentõségû változást, tehát az 1989. október 23-án kihirdetett és hatályba lépett köztársasági alkotmány hozta.
(11.20)
1989 õsze és 1990 nyara között zajlott az a méltán forradalmi jelentõségûnek nevezhetõ közjogi átmenet, amelynek keretében kilenc alkotmányt módosító törvény, az egész magyar alkotmányos rendszert - beleértve az államszervezetet és az emberi jogok szabályozását is -, átalakította. 1990. és 1994. között az alkotmányozási fordulatot követõen az új alkotmányos rend konszolidációjának évei és a közjog tudományában pedig a közjogi viták idõszaka következett. Az 1995-96-os évek pedig egy átfogó alkotmányozás, az átfogó alkotmányjogi revízió elõkészítésének az évei. Az átfogó alkotmányozás évei az új alkotmány elfogadásával hozhatják meg a parlamenti demokrácián, a jogállamiság követelményein, az emberi jogok garantálásán alapuló alkotmányjogi stabilitás évtizedeit Magyarországon.
Ha a magyar alkotmányozás eddigi történetét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az írott alkotmányozás fejlõdésében diktált, oktrojált, diktatúrák által az országra kényszerített alkotmányozások, és a politikai elitek alkotmányozása zajlott.
A diktatúrák által ránk kényszerített alkotmánynak tekinthetjük az elõbb már idézett 1919. június 23-ai tanácsköztársasági alkotmányt, és az 1949. évi XX. törvényben bevezetett alkotmányos rendszert egyaránt. Az 1946. évi I. törvény a kisalkotmány a parlamenti pártok és az akkori politikai elitek által kidolgozott, de néprészvétel nélkül elfogadott, holott az például az államforma kérdésében is változást hozó alkotmány volt, amely a monarchiáról a köztársasági formára való áttérés, az államforma kérdésének végleges közjogi lezárását hozta magával.
Az 1989. júniusa és szeptember 18-a között a nemzeti kerekasztal tárgyalások keretében lezajlott alkotmányozás, a demokrácia mellett elkötelezett tárgyaló felek konszenzusán alapult. Ez az alkotmányozás azonban éppúgy a politikai elitek alkudozásán, és végül megegyezésén alapult, mint az 1990. júniusi alkotmányozás is, amelyet neveznek paktum alkotmányozásnak is, mivel az akkori legnagyobb kormányzó párt és a legnagyobb ellenzéki párt megállapodásán alapult, és sok tekintetben jelentõs mértékben módosította az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmányt.
Szociológiai értelemben 1989-ben a nemzeti kerekasztal vált az alkotmányozás alanyává. Nem volt alkotmányozó nemzetgyûlés a nemzeti kerekasztal a szó jogi értelmében, de a nemzeti kerekasztal tárgyalásain elfogadott hat törvénytervezet az új magyar alkotmányos rendszer alapjait fektette le. A nemzeti kerekasztal olyan közjogi fórummá vált, amely történelmi jelentõségû fordulatot és változást hozott a magyar alkotmányozás történetében.
A nemzeti kerekasztal tárgyalásain részt vevõ alkotmány-elõkészítõ és szociológiai értelemben alkotmányozó hatalomként fellépõ politikai erõ az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmányt ideiglenesnek tekintette. A köztársasági alkotmányt bevezetõ szöveg eleve tartalmazta azt, hogy az alkotmány idézem: "Hazánk új alkotmányának elfogadásáig határozza meg a magyarországi többpártrendszert, a parlamenti demokráciát, a szociális piacgazdaságot és a jogállamot, valamint a békés átmenetet és annak közjogi kereteit".
Magyarország történetében a diktatórikus alkotmányozás és a politikai elitek alkotmányozásának évtizedeit most elõször felválthatja a többközpontú alkotmányozás, a demokratikus konszenzuson alapuló alkotmány-elõkészítés, és a választópolgárok által megerõsített és elfogadott alkotmányozás. Magyarország történetében elõször vesz részt minden parlamenti párt, a kormányzó és az ellenzéki pártok egyenlõ döntési erõvel az alkotmányozásban, mégpedig konszenzusra törekedve és konszenzusra kényszerítve. Elõször kerül nyilvános vitára, mégpedig mindjárt két részletben az alkotmány koncepciója és majdan az alkotmány normaszövege.
Magyarország történetében elõször válik az alkotmányozás alanyává a választópolgár, a választópolgárok összessége akkor, amikor népszavazás keretében döntenek majd 1997-ben, legalábbis reményeink szerint, az alkotmány elfogadásáról.
Tisztelt Országgyûlés! Magyarországon hosszú évek óta zajlanak a szakmai viták a jelenleg hatályos alkotmányról, és az alkotmány továbbfejlesztésének mikéntjérõl. Nyugodt szívvel mondhatjuk el azt, hogy több száz alkotmányjoghoz és közjoghoz értõ, elméleti és gyakorlati jogász, szociológus és politológus írta le és mondta el véleményét szakmai vitákon és konferenciákon és vettek részt az Országgyûlés alkotmány-elõkészítõ bizottságának munkájában eddig is.
Az 1990-es választásokat követõen az alkotmányozás szakmai kérdései fokozatosan átvonultak a tudomány világába, a tudományos mûhelyek és konferenciák területére. Alkotmányjogászok és közjogtudósok készítettek - ismereteink szerint öten - teljes, vagy majdnem teljességre törekvõ alkotmánykoncepciókat és fejtették ki álláspontjaikat szakmai fórumokon és tudományos vitákon egyaránt.
Az alkotmányozás második központját, a szakmai fórumok mellett, a parlament és a parlamenti képviselettel rendelkezõ pártok és szakértõi jelentik. A parlamenten belüli alkotmányozási konszenzust segítette elõ az az 1995. évi LXIV. törvény, amely kimondotta: az új alkotmány elõkészítésének részletes szabályairól szóló országgyûlési határozat elfogadásához az országgyûlési képviselõk négyötödének szavazata szükséges. Ez a törvény az 1994-98-as Országgyûlés megbízatásának megszûnésekor veszti hatályát.
Az Országgyûlés 1995. júniusában alkotmány-elõkészítõ bizottságot hozott létre, amelyben az akkori hat parlamenti párt egyenlõ szavazati joggal rendelkezõ alkotmányozó delegátusokat küld. Az új alkotmány elõkészítésére vonatkozó házszabályi rendelkezés biztosította tehát a pártok egyenlõ részvételét az alkotmányozás folyamatában. Meg kell mondanunk, hogy ez is példátlan a magyar demokrácia történetében. Jó példaként szeretném megemlíteni. A pártok által elfogadott konszenzuskényszer természetesen azzal járt, hogy szélesedett az alkotmánykoncepció és a majdani alkotmány normaszövege mögött a politikai megegyezés, a politikai konszenzus, az egyetértés bázisa, viszont a pártok kénytelenek voltak elfogadni olyan megoldásokat is - például a hatályos alkotmány rendelkezéseinek a megtartásával -, amelyek miatt a legtöbb pártban hiányérzet maradt, hiszen olyan alapvetõ és markáns jogintézményeket nem tudtak az alkotmányba beépíteni, amelyeket egyébként politikai ideológiájuk, alkotmányozásról vallott politikai és szakmai meggyõzõdésük igényelt volna.
Tisztelt Országgyûlés! Azt mondhatjuk, hogy 1990 óta a közjogi viták és az alkotmányjogi konszolidációk éveiben, az alkotmányozás sajátos alanyává vált az Alkotmánybíróság is. Nem azáltal, hogy az alkotmányt módosította volna, nem azáltal, hogy az alkotmány fölé helyezte volna önmagát, de azáltal, hogy az alkotmány tételeinek értelmezésével irányt szabott a jelenleg folyó alkotmány- elõkészítésnek is. A most folyó alkotmányozás során nem lehetett figyelmen kívül hagyni az Alkotmánybíróságnak azokat az alkotmányt értelmezõ, elvi jelentõségû és az alkotmányos értékek következetes érvényesülését biztosító döntéseit, amelyek az elmúlt négy évben a magyar közjog normatív erejû, általánosan érvényesülõ részeivé váltak.
Az alkotmányozás alanyaivá váltak véleményalakításaikkal - már a koncepció vitája során is - azok a civil szervezetek, szakmai intézmények és szövetségek, politikai fórumok és az állampolgárok, amelyek, illetve akik eddig az alkotmánykoncepcióhoz észrevételeiket elkészítették és eljuttatták az alkotmány-elõkészítõ titkárságra. Az elmúlt 45 nap alatt majdnem 700 észrevétel és tanulmány érkezett az alkotmány-elõkészítõ titkársághoz. A magyar alkotmányozás történetében elõször válnak az alkotmányozás alanyává a választópolgárok. Azt mondhatjuk tehát, hogy az új magyar alkotmány elõkészítése több síkon, több dimenzióban, és több politikai és szakmai akaratot kifejezõ központban zajlott, illetve folytatódik tovább.
Tisztelt Országgyûlés! Sok vita folyt az elmúlt évben arról, hogy Magyarországon fennállnak-e egy átfogó alkotmányrevíziónak, a véglegesnek tekinthetõ új alkotmányozásnak a feltételei. Az, hogy szükség van-e, illetve, hogy megérettek-e a feltételek egy átfogó alkotmányrevízióra, és ennek alapján egy új alkotmány elfogadására, lényegileg objektív kritériumok alapján ítélhetõ meg. Az elsõ feltétel és kritérium az, hogy van-e revíziós igény és szabályozási szükséglet az új alkotmányt illetõen, vagy nincs. A szakmai viták és a politikai viták egyaránt meggyõztek bennünket arról, hogy létezõ szakmai, társadalmi és politikai igény van az átfogó alkotmányrevízióra.
(11.30)
Objektív szabályozási szükséglet van új alkotmányos tételek és jogintézmények megalkotására, az alkotmány belsõ koherenciájának a javítására és az alkotmányban meglévõ alkotmányos jogintézmények jó néhányának a továbbfejlesztésére.
Többször is és többen elmondottuk, szakmai és politikai viták során egyaránt, hogy Magyarországon nincsen alkotmányozási szükséghelyzet abban az értelemben, hogy a jelenlegi alkotmány ne lenne alkalmas a parlamenti demokrácia, a jogállam, a szociális piacgazdaság és az emberi jogok érvényesítésére. A jelenleg hatályos alkotmány eddig is képes volt és ezután is képes lenne az európai mércével mért parlamenti demokrácia és jogállam alkotmányos kereteinek a garantálására. Ilyen értelemben nincsen alkotmányozási szükséghelyzet Magyarországon.
Ennek ellenére viszont a feltételek megérettek és meg vannak arra, hogy forradalmi alkotmányozás nélkül, speciális és rendkívüli alkotmányozás, például alkotmányozó nemzetgyûlés összehívása nélkül, egy átfogó alkotmányrevízió keretében új alkotmány szülessen. A szabályozási szükséglet és a revíziós igény mellett megvan az alkotmányozás második feltétele is, nevezetesen az, hogy a parlamenti pártok mindegyike 1994 óta egyértelmûen elismeri és igényli egy véglegesnek tekinthetõ stabil alkotmány megteremtését. Ennek az egységesen kinyilvánított alkotmányozási akaratnak a jegyében indultak el 1995 júniusában az alkotmány-elõkészítés munkálatai a parlamentben.
Úgy gondolom, hogy a harmadik feltétel is megvan az új alkotmány elõkészítésére; nevezetesen a magyar alkotmány és közjogászok által kiérlelt szakmai elképzelések tömege került nyilvánosságra az elmúlt évtizedben. Nem szabhatjuk alkotmányozási feltételnek azt, hogy megszûnjenek a szakmai, sõt a politikai viták az alkotmánnyal kapcsolatosan. Voltak, vannak és lesznek szakmai viták az alkotmány egyes jogintézményeit illetõen, az új alkotmány elfogadása elõtt és azt követõen egyaránt.
Tisztelt Országgyûlés! Az átfogó és komplexitásra törekvõ alkotmányrevízió helyett választani lehetett volna a folyamatos alkotmányozás továbbvitelét is, mert hiszen - mint mondottam -, hatályos alkotmányunk biztosítja a parlamenti demokrácia, a versengõ többpártrendszer, a jogállam, az emberi jogok, a tulajdonszabadság és a vállalkozási szabadság érvényesülését - és ezek keretek. Ilyen értelemben akár hosszú távon is mûködõképes és a folyamatos alkotmányozás keretében tovább javítható alkotmánytörvényünk és alkotmányos rendszerünk van.
A magyar alkotmányos rendszer azonban nem szûkithetõ le az alkotmány 78 paragrafusára, hanem tucatnyi olyan törvényünk van, amely a magyar alkotmányos rendszer egészét jelenti és határozza meg. Ezek a törvények a folyamatos alkotmányozás keretében az alkotmánytörvény és az alkotmányos erejû törvények módosításával tovább javíthatók, fejleszthetõk és korrigálhatók. Vannak viszont olyan hiányosságai a jelenleg hatályos alkotmánynak és alkotmányos törvényeinknek is, amelyek átfogó revíziót igényelnek. És mivel az alkotmányozás szakmai, politikai, társadalmi, jogi szabályozási feltételei megvannak, ezért helyesebb az átfogó alkotmányrevíziót választani a folyamatos alkotmányozás folytatása helyett.
Továbbra is szükség van a kétszintû alkotmányozásra. Tehát arra, hogy az alkotmánytörvény mellett kéttucatnyi vagy annál több alkotmányerejû törvény szabályozza a magyar alkotmányos rendszer kereteit. El kell kerülni a többkilós alkotmánymonstrumok gyártását, amelyekre az elmúlt években a nemzetközi alkotmányozás gyakorlatában bõven volt példa. Az új alkotmányban meg kell õrizni az alkotmány belsõ tartalmi kettõsségét is, azt, hogy az új alkotmányban a két fõ alkotmányozási tárgykört, egyrészt az állami szervezeti rendszert, másrészrõl az alapvetõ jogok felsorolását, azok biztosítékait egyaránt szabályozni kell.
Tisztelt Országgyûlés! Azt gondolom, hogy az alkotmánykoncepció és a késõbb elkészítendõ normaszöveg kapcsán az elsõ feladatok közé tartozik az új alkotmány jellegének a tisztázása is. Az új alkotmánynak normatív, tehát a jogalkalmazás során jogszabályként alkalmazható - az egyes bírói vagy jogalkalmazói döntések alapjaként is funkcionáló - jogszabálynak kell lennie. Az új alkotmánynak ugyanakkor értékközpontúnak kell lenni. A modern alkotmányozás összes fontos értékét alapelvek formájában meg kell határozni és ezeknek az értékeknek az érvényesülését feltétlenül biztosítani kell.
Az új alkotmánynak - amellett, hogy normatív és értékközpontú kell, hogy legyen -, a jogfolytonosságot a közjogi biztonságot garantáló és stabilizáló normának is kell lennie. A közjogi cezúra Magyarországon 1989 októberében megtörtént. Most az átfogó alkotmányrevízió során nem alkotmányjogi és közjogi cezúrára, hanem a közjogi folytonosság garantálására van szükség. Ezt igényli egyébként a jogállam követelménye is.
Az új alkotmánynak ezenkívül komplexitásra kell törekednie abban az értelemben, hogy minden fontos alkotmányozási tárgykört be kell emelni az alkotmányba, olyan részletességgel kell szabályozni a legfontosabb alkotmányjogi jogintézményeket, hogy az áttételes alkotmányjogi normákban és törvényekben az alkotmányos jelentõségû tárgyköröket már csak meghatározott szerkezettel, tartalommal és koncepcióval lehessen szabályozni.
Az új alkotmány tehát a közjogi folytonosság és a közjogi stabilitás törvénye is kell hogy legyen. Meg kell teremteni az alkotmányozás mögött a lehetõ legszélesebb politikai konszenzust és az alkotmányozás alanyává kell emelni a választópolgárokat. Úgy gondolom, hogy ezeknek a követelményeknek és feltételeknek feltétlenül és engedmények nélkül meg kell hogy feleljen az új alkotmány kidolgozása, az alkotmány koncepciója és az új alkotmány normaszövege egyaránt.
Ha ezeknek a feltételeknek és követelményeknek az elkészítendõ új alkotmány megfelel, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon nemcsak demokratikus tartalmú, hanem demokratikusan elõkészített alkotmány elfogadására kerülhet sor.
Ha az új alkotmánykoncepció tartalmát és összetevõit vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az új alkotmány koncepciójában kifejezõdik egyrészt a történeti magyar alkotmányozással vállalt jogfolytonosság, hiszen megmaradnak a magyar alkotmányozásnak azok az intézményei, amelyeknek gyökerei a történeti magyar alkotmányozás évszázadaira nyúlnak vissza. Ilyenek az önkormányzatok alkotmányos jogállásának az elismerése, a köztestületek visszaemelése az alkotmány szabályai közé. A viszonylag erõs kormányzati struktúra jogállás- megõrzése, amely nemcsak a konstruktív bizalmatlansági indítvány megteremtése óta, hanem a magyar történeti alkotmányozás évszázadaiban is jellemezte a magyar alkotmányt. Vagy az igazságszolgáltatás differenciált rendszere, a köztársasági államforma, amelynek megteremtésére több törvényben, leginkább a maradandó értékû 1946. évi I. törvényben került sor.
Az új alkotmány koncepciója jó néhány jogintézményt és jogi megoldást átvesz a jelenleg hatályos alkotmányból. Úgy gondolom, hogy ez nem hiba. Ennek két oka van. Az egyik, hogy jó néhány esetben az alkotmány-elõkészítõ bizottságban az az álláspont alakult ki, hogy a jelenleg hatályos alkotmány szövege megfelelõ szabályozást tartalmaz az adott jogintézménnyel kapcsolatosan, ezért nem indokolt annak a megváltoztatása.
A hatályos alkotmány jogintézményeinek a megõrzésében a második magyarázó ok az, hogy a Házszabálynak az alkotmány-elõkészítésre vonatkozó rendelkezése szerint, amennyiben legalább öt párt, köztük az 54%-os többséggel rendelkezõ MSZP, nem tud megállapodni valamilyen új alkotmányjogi intézmény kialakításában, akkor a jelenleg hatályos alkotmány szabályozása marad.
(11.40)
E két indok, a hatályos alkotmány szövegének az elfogadása, továbbá a széles politikai konszenzusra törekvés miatt, az új alkotmány koncepciója valóban jelentõs terjedelmû részt kíván átvenni hatályos alkotmányunkból. Ezzel véleményem szerint nem romlott az új alkotmány koncepciójának a tartalma.
A koncepció harmadik részében azok az új elemek tartoznak, amelyeket vagy 1989-ben építettek be az új alkotmányba - és bár 7 éves múltra tekinthetnek vissza -, de a közjog fejlõdése szempontjából mégiscsak új elemnek tekinthetõk, vagy pedig olyan új elemek, amelyekrõl most született megállapodás az alkotmány-elõkészítõ bizottságban.
Ilyen új elemek, megõrzött, illetve beépített új elemek és stabilizálásra szoruló, mondhatjuk véglegesnek szánt alkotmányos jogintézmények, a hatalmi ágak elválasztása és újabb fékek és ellensúlyok beépítése az államhatalmi szervezetek egymás közötti viszonyába. A kizárólagos hatalomgyakorlás és a hatalom erõszakos megõrzésére törekvés tilalma. A versengõ többpártrendszer fenntartása, az emberi jogok parlamenti biztosaira vonatkozó szabályok megõrzése, az alapvetõ jogok feltétlen garantálása, a konstruktív bizalmatlansági indítvány, stb.
Tisztelt Országgyûlés! Az új alkotmány szerkezete követi a klasszikus alkotmányozási módszert. Vagyis elõrekerültek az állam megnevezésével, az államformával, a szuverenitással, az állam területével, az állampolgársággal, és az állami jelképekkel kapcsolatos szabályok. Ezt követi az alkotmányban az emberi és állampolgári jogok taxatív jellegû felsorolásaa különbözõ csoportosításokban. Több mint 60 önálló emberi és állampolgári jog kerül megnevezésre az alkotmány koncepciójában és kerül be az új alkotmány szövegébe.
Az új alkotmány nemcsak kinyilvánítja és megnevezi az emberi és állampolgári jogokat, hanem a jogi szabályozás adta lehetõségeket figyelembe véve, egyértelmûen és pontosan meg kívánja határozni az emberi és állampolgári jogok tartalmát, a korlátozások feltételeit, illetve a korlátozások kizárását, a korlátozás tilalmát.
Az új alkotmány tehát mindkét nagy alkotmányozási tárgykör; egyrészt az állam és az államszervezet mûködését, másrészt az emberi és állampolgári jogokat egyaránt magában foglaló egységes norma lesz, szemben a forradalmi alkotmányozás termékeivel, amikor a deklaratív vagy társadalmi jellegük lényegileg az emberi jogokra koncentráló alkotmányok születtek.
Az új alkotmány tehát nem államközpontú, nem is egyszerûen alapjogi deklaratív tartalmú alkotmány, hanem valóban valódi jogi garanciákat biztosító és kimerítõ komplexitásra törekvõ alkotmányszöveg lesz. Hozzá kell tennünk, hogy voltak, maradtak és lesznek vitatható jogi és politikai megoldások és jogintézmények az új alkotmányban. Illúzió azonban a teljes szakmai, politikai és társadalmi egyetértésre törekvés, és lehetetlen az új alkotmány elfogadását a teljes szakmai és politikai egyetértéshez kötni.
Itt szeretném megjegyezni azt, hogy nem igazak azok a vádak, amelyek szerint a parlamenti pártok puccsszerûen a szakembereket kihagyva és a társadalmi és szakmai szervezetek ellenére készítették elõ az új alkotmány koncepcióját.
Magyarországon még ilyen széles körû politikai egyeztetéssel, szakmai elõkésztéssel, az állampolgárok részvételével nem készült alkotmány. Magyarországon senki nem monopolizálja az alkotmányozást, sem a pártok, sem az egyes szakmai körök, sem a parlament. Vannak ugyan sértõdött szervezetek, vannak olyan szakértõi javaslatok, amelyek nem kerültek bele a koncepcióba, de ez nem elegendõ ok a fenti vádak alkalmazására.
Az új alkotmányozás valóban történelmi jelentõségû jogalkotás. Szigorú szakmai és társadalmi követelményeknek kell, hogy megfeleljen. Figyelembe kell venni az ország történelmileg kialakult jogintézményeit, államszervezeti megoldásait, a társadalom igényeit és a modern alkotmányozás követelményeit egyaránt. Elmondható, hogy az új alkotmány koncepciója megfelel ezeknek a követelményeknek, de javítható, pontosítható, szakmai és politikai egyetértéssel elfogadott új intézmények és megoldások építhetõk be továbbra is az új alkotmányba.
Az új alkotmánynak ugyanakkor az alkotmányos és közjogi rendszerünket stabilizáló szerepet kell biztosítania és betöltenie. Biztosítania kell a jogbiztonságot és a jogfolytonosságot. Nem lehet kísérletezõ, nem vállalhatja fel kiérleletlen ötletek és avantgárd megoldások beépítését az új alkotmányba. Nem vállalhatja tetszetõsnek tûnõ modellek vagy jogintézmények mechanikus másolását és utánzását sem, és nem térhet vissza idejétmúlt alkotmányos megoldásokhoz sem.
Tisztelt Parlament! Feltétlenül bízom én magam is, és a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja abban, hogy a parlamenti vita eredményes lesz, és hogy az alkotmányozás folyamatában részt vevõ parlamenten kívüli szervezetek, intézmények és a Magyar Parlament is átérzi a jogalkotás felelõsségét, és ezen átérzett történelmi felelõsség jegyében 1997-ben népszavazásra elõkészíti a Magyar Köztársaság új alkotmányát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)