DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmány alapvetõ jellegébõl fakad, hogy hosszú évre meghatározza az állampolgárok jogait és kötelezettségeit, az állam szervezetét, mûködését, ugyanakkor garanciát biztosít a benne foglaltak megtartására. Mûködõképes demokráciákban ez a mindenkori alkotmánnyal szemben támasztott alapkövetelmény, másrészt a demokrácia sajátossága, hogy az alkotmányozás idõszakában megszûnik az ideológiai, politikai párt-elkötelezettség, vagyis az alkotmányozó hatalom elsajátítása a plurális társadalmi berendezkedéssel ellentétben áll.
A korábbi alkotmányok ideológiai elkötelezettségét felváltja a demokrácia alapkövetelményeinek megvalósítására irányuló törekvés, melynek fõbb elvei: a szabadság, a jogegyenlõség, a jogállamiság, a jogbiztonság, a hatalommegosztás, az emberi méltóság, valamint az egyéni és kollektív emberi jog követelményeinek megvalósítása, amelyek a valóságban a szociális igazságosság és humanizmus talaján valósulnak meg.
Ezen elvek a demokráciákban, az alkotmányozó hatalom révén következetesen beépített garanciákon keresztül érvényesülnek. Mit jelent a demokráciákban az alkotmányozó hatalom? A felvilágosodás és a polgári forradalmak vívmányaként jelent meg az angol alkotmányszerzõdés 1689. február 13-án, a francia alkotmányozó nemzetgyûlés 1789. augusztus 26-án, mely kiépítette a társadalomban a hatalomgyakorlás rendjét, szabadságát és korlátait, az alkotmány elõírásainak érvényesítésén, azaz szigorú betartásán és betartatásán keresztül. Ily módon határozottan elkülönült az alkotmányozás és a törvényhozás, különvált az alkotmányozó, a jogalkotó és a kormányzati hatalom.
Az alkotmánytani irodalom egyik lényeges tétele, hogy az alkotmányozást el kell különíteni a napi politikától, a törvényhozástól, a bírói tevékenységtõl, de legfõképpen a kormányzati hatalomtól. Ezek az intézmények természetesen, javaslataikkal részt vehetnek az alkotmányozásban, de nem mint döntést hozó, alkotmánykoncepciót kimunkáló és elfogadó intézmények. Az alkotmányozás tehát nem bízható a mindenkori törvényhozásra, mivel azt az alkotmányozó hatalomnak kell elvégeznie, amint az a francia alkotmány esetében történt. Így elkerülhetõ, hogy a törvényhozás, illetve a kormánypártok saját érdekeiket érvényesítsék az alkotmányban.
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint, a jelenlegi alkotmányozás során a demokrácia ezen követelményei nem érvényesülhettek, mivel a politikai pártok kisajátították az alkotmány elõkészítését és majdani elfogadását.
Nem tudjuk elfogadni azt a kormányzati álláspontot, hogy az alkotmányozás valójában már 1989-90 óta folyamatos. Amennyiben így lenne, felvetõdik a kérdés, hogy idõben korábban, a parlamenti pártokat, a különbözõ társadalmi szervezeteket, a parlamenten kívüli pártokat, egyesületeket, érdekképviseleti szervezeteket miért nem vonták be az alkotmány elõkészítésébe?
Az új alkotmány koncepciójának kimunkálásában miért nem biztosítottak számukra szélesebb körû kezdeményezési lehetõséget? El kell-e fogadnunk azt a döntést, hogy a jelenleg mûködõ parlament mint törvényhozó szerv készíti elõ, fogadja el és bocsássa sürgõsen népszavazásra az új alkotmányt?
A Független Kisgazdapárt javasolta az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak, hogy az elõkészítés folyamatát átfogó társadalmi síkra tereljék. Csak a magyar társadalomban élõk alkotmánytudatára alapozott elõkészítést tartjuk elfogadhatónak, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a bizottság szûk szakmai körökben kívánja az elõkészítést végrehajtani.
Pártunk véleménye szerint így egy újabb gyökértelen alkotmány születhet, melyet soha nem fog a magyar nép sajátjaként elfogadni.
A Független Kisgazdapárt javasolta a szakmai elõkészítéssel párhuzamosan egy országos alkotmányozási vitasorozat megszervezését, a parlamenti pártok egyes szakértõinek bevonásával. Elképzeléseink szerint az alkotmányozás alapvetõ kérdéseiben, így hét témakörben, a megyeszékhelyeken vitasorozatot kellett volna szervezni, ahol nyilvános vitákon az állampolgárok be tudtak volna kapcsolódni és véleményüket kifejteni.
Az alkotmány-elõkészítõ bizottság az indítványt elvetette. Így nem valósult meg a társadalom valódi bevonása az alkotmányozás folyamatába. Erre a 45 napos határidõ nem elegendõ.
Véleményünk szerint nincs alkotmányozási szükséghelyzet, ezért a legszélesebb körû részvétellel kellett volna az elõkészítést végezni.
A többpárti demokrácia követelményével szöges ellentétben áll, hogy nem alkotmányozó hatalom végzi az alkotmányozást. Így véleményünk szerint a szabályozási elveket vissza kell vonni. A visszavonást indokolja, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet Magyarországon teljes válságban van.
A kormány a jövõ érdekében követeli a néptõl a további áldozatokat, miközben éppen a jövõt pusztítja azzal, hogy a gyermekektõl megvonja a kenyeret, idõsektõl a megélhetést és a gyógyszert.
Drasztikusan csökken az ország lakossága, szülõotthonokat, klinikákat zárnak be, egyetemek, önkormányzatok kerülnek a csõd szélére. Közben folyik az alkotmány-elõkészítés, de a kormány sorozatos döntései ütköznek az alkotmány elõírásaival. Ezért a jelenlegi alkotmány mûködésének feltételei sem biztosítottak. Alaptörvény alkotáshoz mûködõ jogállamra, biztonságra, jó közérzetre, fellendülõ, korrupciómentes gazdaságra, erkölcsi szabadságra, a jövõbe vetett bizalomra van szükség.
Az állampolgárok többségének a bizalma az alkotmányban, az államban, a parlamentben, a kormányban, a pártokban fokozatosan csökken. Az országban kialakult válsághelyzet nemhogy oldódna, hanem egyre inkább mélyül.
Ezt az alkotmányozást a két kormánypárt önös érdekei határozzák meg. Az ilyen gyakorlatot a Független Kisgazdapárt elutasítja.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hogy mit ér a demokrácia, az állampolgárok azon mérik le, hogy a kormánypártok mit teljesítettek választási ígéreteikbõl. Sajnos azt látják, hogy ígéreteikbõl eddig semmi nem teljesült, sõt, helyzetük egyre rosszabb és rosszabb lesz.
Már a parlamenti nagy túlsúlyukat létrehozó választási mechanizmus is becsapás. Hol van a nem voksoltak nagy táborának akarata?
(10.00)
Megítélésünk szerint olyan kormányhatalom bábáskodik az új alkotmány bölcsõjénél, amely elveszítette legitimitását a nép elõtt azzal, hogy megszegte a szavazók megnyeréséért hangoztatott ígéreteit. Így elvesztette hivatkozási alapját szavazótáborára. Szabó Dezsõ írta: "Minden magyar felelõs minden magyarért." Ezért nem tudjuk elfogadni azt az elvet, hogy választópolgár négyévente megválasztja a hatalom birtokosait, majd a következõ választásokig passzív szemlélõje, illetve elszenvedõje a hatalom gyakorlásának.
Megítélésünk szerint a jelenlegi helyzet azért sem alkalmas hosszú távra tervezett alkotmány készítésére, mivel a Magyarországon a rendszerváltoztatás torzulásai miatt tulajdonlási, médiahatalmi feszültségek, súlyos egyensúlytalanságok alakultak ki. A váltságból való kilábolásra, az alkotmányos demokráciák modelljei közül az egyközpontú, erõs végrehajtó hatalom lenne megfelelõ, melyet a Független Kisgazdapárt alkotmánykoncepciója rögzített, de az elõkészítés folyamatában figyelmen kívül maradt. A Független Kisgazdapárt az alkotmányozás és szabályozási elveinek elutasításai mellett leszögezi: az alkotmány egy békés politikai átmenet eszköze kell, hogy legyen. Miután lezárult a békés politikiai átmenet, és az országban olyan társadalmi és gazdasági helyzet alakult, mely lehetõvé teszi, hogy az új alaptörvény a legmagasabb szintû társadalmi konszenzust fejezze ki, akkor lesz indokolt az átmeneti korszakot lezárni és szakmailag is kifogástalan, jogilag világosabb, a társadalom érdekeit jobban szolgáló alkotmánya.
Az új alkotmány szövegezésének ideje sajnos még nem érkezett el. A jelenlegi alkotmány 3. §. (2) bekezdése szerint a pártok közremûködnek a létakarat kialakításában és kinyilvánításában. Tehát közremûködnek, de nem helyettesítik azt.
Az új alkotmányban ki kell mondani azt a fontos elvet, hogy az ország vezetõi nem kapnak jogot az ország eladósítására vagy kiárusítására. Meg kell határozni, hogy milyen érdekeknek adunk prioritást. A társadalom széles tömegei számára kívánjuk-e az emberi méltóságnak megfelelõ életet biztosítani, vagy ennél elõbbrevalónak tekintjük szûk, nem átlátható körülmények között hatalmas vagyonokat szerzõ, korrupciós csoportok harácsolását a törvény eszközeivel elõsegíteni. Az új alkotmánynak mindenekelõtt a magyar társadalom érdekében kell állnia, magyar gondolatokat kell tartalmaznia.
A preambulumban mellõzhetlen az ország történelmi hagyományaira való nyomatékos utalás. Hangsúlyozni kell, hogy a Magyar Köztársaság jogi értelemben folytatója a történelmi magyar államnak, amit már számos jogi rendelkezésben, például kárpótlási jogszabályokban nyilvánvalóvá tett. Az alkotmánynak hosszú távra, bíróság elõtt kikényszeríthetõen kell szabályoznia a politikai rendszer legalapvetõbb kérdéseit. Nem fogadhatjuk el a napi politikai érdekekbõl diktált alkotmányozást és azt sem, hogy az kormányzati ciklusokként a parlamenti többség akaratának kiszolgáltatott legyen.
Tisztelt képviselõtársaim! Az egyes alkotmányjogi rendelkezések elveihez a következõ megjegyzések fûzöm. A szociális biztonság alkotmányos szabályozását illetõen kiemelést érdemel az öregek, illetve nyugdíjasok méltánytalan elbánásban részesítésének problémája. Az elmúlt választások során a gyõztes kormánypártok értékálló nyugdíjat ígértek. Ezzel szemben a társadalombiztosítás 12 milliárdot kér a kormánytól, hogy a nyugdíjemelés az ígért 15%-ra kiegészítõdjön. A nyugdíjasok méltánytalannak tartják az elbánást, mivel a sajtó szerint 1990-ben a privatizálható vagyon háromezer milliárd forint volt. Ezt az értéket nagy részben õk hozták létre, amiért cserébe létminimum alatti életet, megfizethetetlen gyógyszert kaptak, de sorolhatnám tovább a negatívumokat.
Az elõterjesztésben a szociális biztonságra törekvés fejezõdik ki, ami nem nevesíthetõ, nem kérhetõ számon, bírósági uton nem kényszeríthetõ ki. Mivel a kormány mondhatja azt is, hogy törekedett a nyugdíjak értékállandóságát biztosítani, de ez nem valósulhatott meg a gazdasági nehézségek miatt.
A súlyos garanciális hiányosságok miatt az esetleges népszavazás az ilyen szabályozást nem fogja elfogadni. A szociális és egészségbiztosítás területérõl akkor vonulhat ki a kormány, ha a magyar állampolgár nem a tizedét keresi a nyugatinak, hanem annyit, hogy gondoskodni tudjon önmagáról és családjáról.
A magánélet sérthetetlenségi jogát tekintve, a koncepció alkotmányrendelkezéssé kívánja tenni azt a különbségtételt, hogy a közélet területén fellépõ állampolgárok és politikusok jogát korlátozni lehet. Ezzel szemben a többi állampolgárét nem. E különbségtétel védelmezõi azt az ideológiát találták ki, hogy ezt a közélet átláthatósága követeli meg. A közélet érdekében fellépõk magánélete védelmének tényleges hatása azonban úgy jelentkezik, hogy közben, a tömegmédiumokat kézbentartó politikai csoportok hatalma nagymértékben megnövekedett, a politikusokkal, különösen a jelenleg ellenzékben lévõ politikusokkal szemben. Azok a politikusok, akiknek irányzatával szemben állnak a tömegmédiumok, agresszív fürkészésnek lesznek kitéve. Ugyanakkor azok a politikusok, akik az õ politikai csoportjaikhoz tartoznak, a legnagyobb jogellenes vagy erkölcstelen cselekedetek elkövetése esetén is védettek maradnak a nyilvánosságtól. Például, az Agrobank volt elnöke, letartóztatása után szabadulva mint hõs jelent meg a Magyar Televízióban és a többi média prezentálásában, míg a többi politikai irányzathoz tartozó párt és politikus legkisebb vitatható lépése is hetekig botrányként került tálalásra a médiumokban. Megítélésünk szerint a mai magyar médiaviszonyok között ez a rendelkezés a médiahatalom erejét növeli a parlamenti intézmények rovására.
Az alapjogok közül különösen a vélemény-nyilvánítás szabadságához való jog követeli meg, hogy részletesebb kifejtésre kerüljön be az új alkotmányba. Ez az alapjog a tömegmédiumok és a sajtó mûködésének tartalmi meghatározója. A koncepió állampolgári jogként dekrarálja és rögzíti a gondolat és vélemény- nyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, a közszolgálati rádió, televízió, hírügynökség, hiteles, pontos, tárgyilagos tájékoztatási kötelezettségét. Az ilyen jellegû megfogalmazásnak semmi értelme nincs, mivel ezek csak deklaratív, a valóságban nem érvényesülõ kategóriák. Nem szünteti meg a deklaratív jelleget az sem, ha ezek a jogok nem jogként, hanem kötelezettségként kerülnének megfogalmazásra. Ha az állam köteles lenne ezeket a jogokat biztosítani, akkor azokért - nem teljesítése esetén - felelnie kellene. Amennyiben az állam, jogilag felelõsségre nem vonható, jogi érvényességrõl írott szövegnek egy alaptörvényben nincs helye. Megoldás: ezekre a jogokra mint célokra az alkotmányban csak utalni kell, például a preambulumban, melyekre majd törvények születnek.
A sajtószabadság inkább csak általában tartalmazza az újságalapítás és mûködés szabadságát. Köztudomású, hogy Magyarországon a politikai akaratképzés, és a politikai közvélemény alakítása csak részben történik meg a többpártrendszer keretein belül. Ez valójában a tömegmédiumokon keresztül valósul meg. Ezért rendkívül fontos lenne a médiumok politikai kiegyensúlyozatlansága (sic!) az egész magyar politikai rendszer mûködésének garanciájaként. A vélemény-nyilvánítás szabadságának ez az úgynevezett objektív intézményi oldala. Megítélésünk szerint ezért fel kell venni az alapjogok körébe a véleménykifejezés szabadságának deklarálása mellett ezt az objektív intézményi oldalt is.
A sajtószabadság kérdéskörével függ össze a Magyarországon kialakult torz médiarendszer. A fõvárosban centralizált média néhányszáz kulcspozíciójának birtokosai egy leválthatatlan hatalmat mûködtetnek a társadalom felett. A kialakult helyzet azért is veszélyes és tarthatatlan, minthogy a rádió és az írott sajtó vezérlése, kulcspozíciói egyetlen politikai értékvilághoz tartozók kezeibe került. Ezzel a negyedik hatalom, ellentétben a demokráciában szokásostól, nem független és pártatlan a kormányzástól. Annak ellenére sem, hogy a kormánypártok a médiák függetlenségérõl beszélnek. A tömegmédiumokon belül, belül is távol, önálló és diktatórikus politikai erõvé szilárdultak meg, és mint politikai fegyvert használják az általuk elfoglalt sajtót és tömegmédiumokat.
(10.10)
Ennek következtében Magyarországon a demokrácia, a sajtószabadság súlyos csorbát szenved, melyre az alkotmánykoncepció nem ad megoldást. Ez számunkra elfogadhatatlan.
Tisztelt Országgyûlés! Az élethez való joggal kapcsolatban vetõdik fel a halálbüntetés kérdése. Ez olyan fontos kérdés, hogy alkotmányszintû szabályozását nem lehet megkerülni. Amennyiben az új alkotmány készítõi ezt a kérdést hallgatólagosan kívánják eldönteni, úgy az alkotmány elfogadásának népszavazással való megerõsítése komédiává válnék.
Több mint öt év telt el a büntetési rendszer legsúlyosabb büntetésének, a halálbüntetésnek az 1990 decemberi alkotmánybírósági megszüntetése óta. Az elmúlt években és ma is folyamatosan felmerül a kérdés a közvéleményben és szakmai körökben is, hogy indokolt volt-e megszüntetni a halálbüntetést, hogy a rendszerváltoztatás utáni kaotikus állapotok körülményei közepette egy jó ideig még szükség lett volna elrettentõ erejének fenntartására, a bûnözés növekedésének megállítása céljából.
Bizonyára emlékeznek képviselõtársaim arra, hogy a halálbüntetés megszüntetése elõtti hónapokban az erre törekvõk fõ indoka az volt, hogy a halálbüntetésnek semmilyen visszatartó ereje nincs a gyilkosok megfékezésében, és állították, hogy a világ egyetlen országában sem növekedett a legsúlyosabb bûnesetek száma a halálbüntetés megszüntetése után. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a több, mint kétszázéves demokráciával bíró Egyesült Államokban újból bevezették, miután megszüntetése után több évre vonatkozóan megismerték a gyorsan felszökkenõ gyilkosságok számát. Ma az 50 államból 37-ben állították vissza a halálbüntetést. Közöttük New York Államban is, (Közbeszólás a bal oldalról: Néhány államban.) ...ahol a magyar származású George Pataki kormányzóvá választásához nagyban hozzájárult visszaállítását hangoztató szlogenje.
A magyar bûnügyi statisztikák szerint 1990 decembere óta már a következõ évben hirtelen 50%-kal emelkedett a szándékos emberölések száma, s ezen belül is az elõre kitervelt, illetve különösen kegyetlen módon elkövetett, minõsített esetek száma felugrott az összes szándékos emberölések egyharmadára. Ez a valóságban azt jelenti, hogy az eltörlés elõtti kétszáz körüli gyilkosság helyett évente 300-320 ember válik gyilkosság áldozatává. Az elmúlt öt évben félezernél is több embernek kellett azért meghalnia, mert a tömegmédiumok által támogatott liberális szakértõk tévesen prognosztizálták a halálbüntetés eltörlésének kihatásait.
Különösen elgondolkodtató, ha tudjuk azt, hogy a 70-es évektõl már ritkán ment fel a ténylegesen végrehajtott halálbüntetések száma évi ötre, ami a 80- as évek végén lecsökkent 1-2 esetre. Ez a szórványos végrehajtás is elég volt arra, hogy visszatartsa a megrögzött bûnözõket a gyilkosságoktól. Ma az országban évente százak válnak rablógyilkosság áldozatává, szükségtelenül. Annak ellenére, hogy az ügyészség és a Belügyminisztérium felsõ berkeiben tájékozottak a helyzetet illetõen. A tömegmédiumokban uralkodó liberális erõk mint szélsõséget igyekeznek beállítani azt, aki a halálbüntetés kérdését felveti. Egy-egy brutális gyilkosság után hiába indulnak meg helyi népmozgalmak a halálbüntetés visszaállítására, a médiák elhallgatják ezeket és gúnyolódnak rajtuk, mint a primitív bosszúvágy kifejezõdésén. Megítélésünk szerint inkább annak érkezett el az ideje, hogy a liberális erõk beismerjék tévedésüket.
A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja több alkalommal indítványozta a halálbüntetéssel kapcsolatos büntetõjogi rendelkezések felülvizsgálatának szükségességét. Erre mindmáig nem került sor. A közvélemény elszomorítónak tartja, hogy a halálbüntetés kérdésének minden irányú megvitatására nem került sor. A gyilkosok személyiségi jogaival való törõdés mindeddig fontosabb volt, mint az áldozatok személyiségi jogai. A kérdés megoldásához kapcsolódik, hogy a kormány átmenetileg felfüggessze a nemzetközi megállapodásban vállalt kötelezettségeit, továbbá, hogy az Európai Unióval kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségének tegyen eleget. A Független Kisgazdapárt ellenben, ha kormányzati tényezõvé válik, ideiglenes jelleggel vissza fogja állítani a halálbüntetést.
Mindent összegezve, a mai átmeneti teljes válságot tükrözõ viszonyaink közepette legfeljebb elõkészületeket folytathatnak szakmai mûhelyek a mainál jobb, tökéletesebb közjogi rendszert eredményezõ alaptörvény megalkotására. Ami történik, az elhamarkodott alkotmányozás, sértõ a magyar nemzet nagy többségére. Mindezért a Független Kisgazdapárt képviselõjeként a felelõsséget az indokolatlanul rohanókra és a rossz alkotmányszöveg megszavazóira hárítom. Köszönöm figyelmüket.