MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az MSZP- frakció hozzászólójaként, az alkotmánykoncepció vitájában nem jogászként, és különösen nem alkotmányjogászként kívánok részt venni.
Eddigi pályafutásom során nem foglalkoztam konkrét jogi kérdésekkel, mégis engedtem a csábításnak. Azzal gyõztek meg jogász képviselõtársaim, hogy gyakran még a legkiválóbb elméleti gondolkodók, alkotmányjogászok sem képesek minden apró részletre figyelemmel lenni, és a zseniálisan kiemelt gondolatok az élet egy adott területén nem illeszkednek a velük együttmûködõ szervezetek gyakorlatához.
Az általános vita ezen szakaszában az alkotmány és a külügyek kapcsolatával kívánok foglalkozni. Különös tekintettel a koncepció illeszthetõségével integrációs törekvéseinkhez.
Kivételes feladat elõtt áll a Magyar Országgyûlés, hiszen a tegnapi hozzászólásokban is elhangzott, szabad akaratából, széles társadalmi, szakmai és politikai konszenzusra támaszkodva van esélye megalkotni az ország új alkotmányát, s ezzel végérvényesen szakíthat az át- és újrajavítgatott 49-es alkotmánnyal.
Minden parlamenti párt választási programjában jelezte az alkotmány módosításának szükségességét, a megalakult Alkotmány-elõkészítõ Bizottságban természetesen a pártok, jellegükbõl és politikai alapvetéseibõl következõen mást és mást tartottak fontosnak. Szükséges és elengedhetetlen a konszenzuskeresés természetesen, mint ahogy már elhangzott, gyakran vezetett fontos kérdések változatlanul hagyásához, és bizonyos esetekben koherenciazavarokhoz.
Az új alkotmánynak, úgy gondolom, meg kell felelni az egyesülõ Európa szellemének, és segítenie kell integrációs törekvéseinket. Természetesen nemzeti érdekeink figyelembevétele mellett. Szükségesnek tartjuk a kínálkozó és talán rövid távon nem visszatérõ történelmi lehetõség kihasználását, hogy modern európai Magyarország rendelkezzen mondern európai új alkotmánnyal. Az általam tárgyalt alapkérdések: a szuverenitás átruházása és a monizmus- dualizmus vita esetleges nem elõremutató meghatározása, már rövid távon komoly problémát jelenthet a jogalkalmazók számára, ami akár azt a veszályt is rejtheti magában, hogy az új alkotmány elfogadása után röviddel az alaptörvény módosítása válik szükségessé. A szuverenitás kérdésével kapcsolatban kívánom megjegyezni, hogy szükségesnek és elengedhetetlennek tartjuk az új alkotmányban szabályozni az állami szuverenitás egy részének átruházását.
A parlamenti pártok között egyhangúlag támogatott európai csatlakozás feltétlenül együtt jár ezzel. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a kérdésben, a fent elmondottakból következõen komoly vita a parlamenti pártok között nem alakulhat ki. Természetesen elméletileg az államközi együttmüködések is, pld. a kettõs adóztatást kizáró egyezmények szuverenitásátruházással járnak, de ezekre külön úgy gondolom, nem szükséges utalni a koncepcióban.
Két rövid megjegyzésem lenne még ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódóan.
Az elsõ: Célszerûnek látszik a koncepcióban szereplõ szervezet helyett nemzetközi intézmény kifejezést használni, mert jobban leírja például az Európai Uniót is.
A második: Az európari gyakorlatnak megfelelõen várható uniós csatlakozásunról népszavazás dönt majd, ezért nem világosan szabályozott a koncepcióban, hogy ez hogyan viszonyul a kétharmados parlamenti döntéshez.
Szorosan kapcsolódik az általános részhez - bár konkrét megfogalmazása a késõbbiekben szerepel, az igazságügy-miniszter úr tegnapi hozzászólásában már jelzett - ez a legnagyobb dilemmát okozó kérdés, a monizmus-dualizmus vita.
A bizottság belsõ mûködésébõl következõen nem került elfogadásra a monista elv, így a hatályos alkotmánynak megfelelõen a dualista elv került rögzítésre.
Véleményünk szerint a dualista elv fennmaradása sokkal több hátrányt hordoz magában, mint a nem teljesen aggálymentes monista elv alkalmazása. Az Európai Unió tagállamai között egyaránt megtalálható a monista és a dualista felfogást érvényesítõ jogrendszer, de a dualista rendszerû országoknak általában több problémájuk van az uniós rendeletek honosításával, mint a monista jogrendszerû tagállamoknak.
A dualista rendszer elméletileg és praktikusan is túlhaladottnak tûnik. Elméletileg azért, mert a rendszerbe be van építve a nemzetközi szerzõdések folyamatos megsértése. A ratifikáció és a magyar törvénnyé változtatás kihirdetés idõpontja között sokhónapos, gyakran többéves eltérés ideje alatt, nem tudjuk vállalt nemzetközi szerzõdéseinket átültetni a gyakorlatba.
Praktikusan pedig azért, mert minimum kétszer fordul meg a szerzõdés az Országgyûlés elõtt, holott a monista rendszerben egyszer is elegendõ lenne.
Szólnak persze érvek a dualizmus mellett is, de ezek, mint például a közjogi hagyományok, félelem a parlament jogkörének aláásásától inkább elvi természetûek és kevésbé tûnnek fontosnak, mint a monizmus mellett szóló érvek.
Szeretnénk külön hangsúlyozni, hogy az új demokráciák kevés kivétellel áttértek a monizmusra, s amennyiben Magyarország az Európai Unió tagja lesz, s fenntartjuk a dualizmust, akkor is vegyes rendszer jön létre, hiszen az unió aktusai közvetlenül kötelezõek lesznek minden természetes és jogi személyre.
(11.00)
Mindezek alapján fontosnak tartanánk, ha a Magyar Köztársaság alkotmánya a monizmus koncepciójára épülne.
Befejezésképpen néhány kérdést vetek fel, kizárólag címszószerûen, melyek nemcsak az általános rendelkezéseket érintik. Javasoljuk, hogy a koncepció a kiemelt fontosságú kérdések között a határon túli magyarságért való felelõsség kinyilvánítása mellett szerepeltesse az euroatlanti integráció iránti elkötelezettséget is. Célszerûnek tartanánk a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatban végiggondolni, hogy mely esetekben kell, s mely esetekben nem lehetséges népszavazás kiírása.
Szerencsésnek tartanánk, ha a kormány feladat- és hatáskörével foglalkozó rész tárgyalná a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárást. Szakmai háttéranyagban jelent meg a gondolat, mely szerint a külpolitika demokratizálása történetileg lényegesen lassabban zajlik, mint a belpolitikáé, és ezért jelentõs demokrácia-deficitje van. Én azt gondolom, hogy itt a lehetõség, hogy tegyünk ezért, hogy ne így legyen. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)