HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy hozzászólhatok az alkotmánykoncepció emberi jogokkal kapcsolatos fejezeteihez. Elmondtam már ebben a Házban - elnézést a szóismétlésért -, hogy 1989-ben a rendszerváltozás táján az Ernest International Emberjogi Mozgalom egyik magyarországi alapítója, alapító tagja voltam, és õszintén szólva nagy örömmel tölt el, hogy hét évvel késõbb itt a magyar parlamentben szólhatok az emberi jogok alkotmányban való rögzítésének a fontosságáról. Ahogy Varga László képviselõtársam már elmondta, ebben a mai délelõtti vitában, az Emberi Jogok Nyilatkozatát legpontosabban és legelõször a francia forradalom hallhatatlan alkotása, az Emberi Jogok Nyilatkozata rögzítette 17 nevezetes cikkelyben.
Az emberi jogoknak ez a megfogalmazása pontosan következett a felvilágosodás filozófiájából, abból a gondolkodásból, amely hitt az ember eredendõ jóságában és az örök haladásban, amely a sötét középkor után beköszönt az emberiségre. Az egyetemes jogok, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, szó szerint idézem: "Az emberi jogok nem tudása vagy megvetése egyedüli oka a közbajoknak és a kormányok elkorcsosodásának."
Azt hiszem, ez egy olyan nemes hit volt, amely valóságtartalmát mindenesetre az elmúlt kétszáz év nem igazolta, lehetünk különbözõ világnézetek vagy filozófiák hirdetõi, ezzel együtt azonban be kell látnunk, hogy nem kizárólag az emberi jogok megsértése okozza az emberiség történelmében, a nemzetek történelmében a háborúkat, a szenvedést, a nyomort. A társadalmi igazságtalanság, az önzés, a kizsákmányolás, nagyon sok más olyan gonoszsága is van az emberi életnek, amely nem következik közvetlenül a klasszikus polgári szabadságjogok megsértésébõl.
A francia forradalomnak és a felvilágosodásnak az az alapvetõ hite, hogy a szabadság és az egyenlõség feltételezi egymást, elég megadni a szabadságot, és akkor az emberek egyenlõek lesznek. Nos, ez az elképzelés, ez a felfogás megbukott az elmúlt kétszáz év történelme során, és a legkülönbözõbb politikai filozófiák, világnézetek ebben a században éppen arra építik fel gondolkodásukat akár reform, akár revolúció, forradalom útján, hogy csak és kizárólag a szabadságjogok, az elvont polgári szabadságjogok biztosításából a közjó még nem következik automatikusan.
Az embert az elmúlt kétszáz esztendõ és ez a mi XX. századunk megtanította az embert arra, hogy a szabadság egyenlõség vagy legalábbis esélyegyenlõség nélkül a kevesek demokráciáját jelenti, másfelõl természetesen az elmúlt évtizedekben itt Magyarországon azt is láthattuk, hogy az egyenlõség szabadságjogok nélkül zsarnoksághoz és idõvel ugyanakkor az egyenlõség felszámolásához is vezet.
Azt hiszem, hogy amikor az emberi jogokat az új alkotmányban rögzíteni fogjuk, akkor valóban ezzel zárjuk le végképp az önkényuralom 40 évét, és büszkék lehetünk arra, hogyha az emberi jogokat pontosan, világosan rögzítjük az új alkotmányban.
Azt hiszem azonban, hogy 1989-90-ben, amikor hát ha talán nem is forradalommal, ahogy Szájer József képviselõtársam említette, mindenesetre egy forradalmian reform átalakulással eljutottunk a demokráciába, akkor úgy gondoltuk, hogy az emberi jogokat a szociális biztonság mellé fogjuk megkapni, és gondolom, senki nem hitte, vagy nagyon kevesen hitték, hogy az emberi jogok a szociális biztonság helyett következnek.
Azt hiszem, hogy az új alkotmánynak akkor van értelme, akkor szolgálja felemelkedésünket és egy emelkedõ nemzet alkotmányává akkor válhat, ha az emberjogokat és a szociális biztonsághoz fûzõdõ jogokat együttesen tudja biztosítani. Õszintén remélem, hogy az új alkotmány ilyen lesz.
A szabadság és az egyenlõség összhangjának a megteremtése természetesen nem könnyû feladat, tisztelt képviselõtársaim. A maga módján a szociáldemokrácia, a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus egyaránt azzal küzd, hogy hogyan lehet megteremteni a szabadságnak és az egyenlõségnek vagy legalábbis a szabadságnak és az esélyegyenlõségnek az összhangját.
Semmiképpen sem jó megoldás azonban számomra legalábbis az az elképzelés, amely kizárólag a klasszikus szabadságjogok hangsúlyozásával kívánja ezt a dilemmát megoldani.
Hogy néhány nagyon egyszerû és - tudom nem alkotmányjogászhoz illõ példát idézek, de nem is vagyok alkotmányjogász, sõt jogász sem vagyok - az egyik például az ártatlanság vélelme. Mindenki egyetért gondolom ebben a Házban meg a televíziót figyelõ közönség is azzal, hogy alapjog az, hogy senkit se csukjanak ártatlanul börtönbe.
Képviselõtársaim ez alapvetõ és fontos szabadságjog. De azoknak az embereknek - és vannak ilyen emberek -, akik lakásuktól, megélhetésüktõl, emberi ellátásuktól oly mértékben meg vannak fosztva, hogy telenként csak azért követnek el kisebb bûncselekményeket, hogy börtönbe jussanak, és ott legalább fûtés, legalább minimális ellátásban részesüljenek. Ezeknek pusztán az elõbb említett szabadságjog én szerintem kevés. És egy modern európai demokráciának igenis bizonyos minimális szociális jogokat is garantálnia kell.
A titkos és általános választáson való részvétel joga fontos, alapvetõ szabadságjog. Nagyon jó, hogy rögzítve van ebben az alkotmánykoncepcióban és még jobb, hogy már két ilyen szabad választást meg is értünk. De azt hiszem, a választás valójában csak akkor demokratikus, ha a lakosság széles tömegei, az ingyenes közoktatás és a felelõs demokratikus média révén tájékozódni is tudnak a különbözõ politikai értékek, a pártok kínálata között. Egyébként csak a kevesek számára szabad a választás.
Azt hiszem hozzá kell tennem azt is - tudom, hogy sokan vitatni fogják ezt a nézetemet - de valóban elsõsorban magam nevében szeretnék ezúttal szólni és hát nagyon sok baloldali gondolkodású ember nevében, õszintén remélem. Tragikus leszûkítése a szabadságnak, az emberi jogoknak, ha csak és kizárólag az állami elnyomástól való szabadságot jelenti. Természetesen ez is fontos, természetesen ezzel kell kezdõdnie egy alkotmánykoncepciónak, de az emberi jogokat az egyénnek az állam esetleges túlkapásaival szembeni védelemre korlátozni, olyan abszurd túlzás, mint ha az egészségügy például kizárólag azzal foglalkozna, hogy a pácienst akarata ellenére ne vessék alá kényszergyógykezelésnek, és ezért mindenfajta gyógyító tevékenységet is beszüntetnének. Az emberi jogok egyik része az állami elnyomástól való szabadság, a másik része a mindenfajta elnyomástól való szabadság, mindenfajta igazságtalanság elleni védelem.
Õszintén hiszem és õszintén remélem, hogy a szabadság alkotmányának, a szabadság alkotmányában ezeknek a gondolatoknak is benne kell lenni. A lakáshoz, a munkaalkalomhoz, az emberihez méltó megélhetéshez, a szociális biztonsághoz való jog.
Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, demokratikus alapjognak tekinthetõ ez, hiszen szomorú kimondani, és remélem senki nem érti félre azt, amit mondok, de ma többen félnek ebben az országban a bûnözõktõl, a gyilkosoktól, a köztörvényesek brutalitásától, mint ahányan a Kádár-rendszerben a politikai rendõrségtõl féltek, és ez nem jó, hogy így van, és nem hiszem, hogy egy új alkotmányos szabályozásban figyelmen kívül kellene hagynunk az állampolgároknak a jogos kívánságát egy biztonságos társadalomhoz.
Azt hiszem például, hogy az alapvetõ közbiztonsághoz való jog is emberi jog, még akkor is, ha nem feltétlenül, ha nem csak a rendõrség túlkapásaival szembeni védelmet jelenti.
Az egyén jogait a demokráciában az államon túl, más egyének, szervezetek és korporációk is veszélyeztethetik, sõt veszélyeztetik nagy számban és sûrûn, és azért gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogy nem helyes az az álláspont, amely csak és kizárólag a klasszikus polgári szabadságjogokat kívánja rögzíteni egy alkotmányban.
Ilyen értelemben úgy érzem, becsülöm nagyon azt a munkát, amit végeztek képviselõtársaim, és remélem, nem bántódnak meg, ha inkább a hiányról beszélek, mintsem dicsérem azt, ami benne van. Bár megállapítom, természetesen, hogy dicséretes mindaz, ami benne van, vagy nagyon dicséretes, de azt hiszem, hogy ez a koncepció szûkmarkú a szociális jogok, a kulturális jogok és például az egészséges környezethez való jog tekintetében.
Mert itt már elõbb szó esett errõl, hogy az egészséges környezethez való jog alapvetõ emberjog is, és nem az állam felõl kell közelíteni a környezethez, hanem a környezetben, a természetben élõ egyénen keresztül kell ehhez a problémához közelíteni.
(12.00)
A részletekre, néhány részletre rátérve, már az elsõ fejezet (a) pontjában az alkotmánykoncepció felsorolja azokat a nemzetközi szerzõdéseket, konvenciókat, amelyeket kívánatosnak tart, hogy az alkotmányban is tükrözõdjön a szellemük.
Sajnálatos módon azonban hiányzik ebbõl az Európai Szociális Charta, amely nagyon fontos szociális alapjogokat rögzít. Magyarország tagja az Európa Tanácsnak, amely a Szociális Chartát megfogalmazta, továbbá azt is tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásnál minden valószínûség szerint alapkövetelmény lesz a Szociális Charta teljesítése. Ezért õszintén szólva nagyon helyesnek tartanám, ha bekerülne az elsõ fejezet (a) pontjába a Szociális Charta is, más fontos nemzetközi konvenciók és szerzõdések megemlítése mellett. Egyébként minden frakcióból vannak az Európa Tanácsban tagok, akik ott érzékelhetik, hogy mennyire a szociális jogokra is épül a közös Európa, és ilyen értelemben, gondolom, mindannyiban egyetértünk azzal, hogy mi a szociális piacgazdaságok európai uniójához szeretnénk csatlakozni, és nem - mondjuk - egy latin-amerikai szabad kereskedelmi zónához.
Jogegyenlõségrõl helyesen beszél az alkotmánykoncepció, de természetesen utalni kell arra, hogy még szûken véve az igazságszolgáltatásban is alapfeltétel bizonyos fajta esélyegyenlõség. Hiszen ha csak a gazdag embernek van joga, pontosabban, ha csak a gazdag embernek van lehetõsége megfelelõ és igényes jogi védelemre, akkor a jogegyenlõség inkább írott malaszt, mint valóságos alkotmányos jog.
Külön szeretnék szólni az elsõ fejezet f), j) pontjáról, a tandíjmentes állami közoktatásról. Ugyanis ennyit ígér az új alkotmányos koncepció: tandíjmentes állami közoktatást.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy ez egy elég soványka jog, valljuk be õszintén! Ebben az országban már régebben alkotmányosan deklarálták az ingyenes közoktatásnak a jogát. Talán nem kell részletesen magyaráznon, hogy a tandíjmentes állami közoktatás ennél sokkal kevesebbet jelent. Hogy például egyetlen dolgot említsek, nemcsak Budapesten és nagyvárosokban születnek gyerekek, hanem falvakban is. Ilyen értelemben tehát, ha a tandíjmentességbe nem tartozik bele a kollégiumi ellátás ingyenessége, akkor ez a lakosság egyik felének alapjog, a másik felének pedig nagyon drágán megvásárolható jogot jelent csak.
Arról nem beszélve, hogy igen nehéz eldönteni, hogy mit jelent az, hogy állami közoktatás. Énszerintem a szabad iskolaválasztás joga is alkotmányos jognak tekintendõ és kellene tekinteni, ilyen értelemben az államnak inkább a közoktatás egységes szakmai felügyelete felett kellene õrködnie. Hiszen vannak egyházi iskolák, hiszen vannak kisebbségi iskolák, hiszen vannak alapítványi iskolák is. Alapvetõen hiányzik szerintem az oktatási fejezetnél az esélyegyenlõség elve, amely énszerintem alapvetõ demokratikus jog, és nem demokratikus az az oktatás, amelyben az esélyegyenlõség elve legalább a közoktatásban nem érvényesül.
Arról nem beszélve, hogy én õszintén, hosszú távon remélem, hogy még meg fogom egyszer érni, amikor nemcsak a tandíjmentesség lesz, hanem például a tankönyvek is ingyenesek leszek. Ez nem választási propaganda, nem ígérem, hogy '98-ban ezt be tudjuk hozni, de errõl, mint távlati célról, elvrõl, én nem szeretnék lemondani. Ezért ülök abban a pártban, amelyben ülök.
Megemlíti egy félmondat valóban ebben az alkotmánykoncepcióban a szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jogot. Ez a fél sor persze elég furcsán aránylik ahhoz, hogy két teljes oldalon keresztül olvashatunk az emberi jogok idõleges felfüggesztésének a szabályozásáról, ami nagyon fontos alkotmányos alapelv, de azért talán a szociális jogokról is valamivel többet kellett volna írni.
Itt a szabaddemokrata képviselõtársam Oroszországot, fiatal demokrata képviselõtársam Ukrajnát említette olyan országként, mint ahol hosszú tételekben föl vannak sorolva a szociális jogok, ehhez képest nem valósulnak meg. Tehát, hallottuk kétszer egymás után, két liberális párt képviselõitõl, nem is nagyon érdemes ezeket a jogokat az alkotmányban rögzíteni.
Emlékeztetnék arra, hogy a szabadságjogokat olyan részletesen talán senki nem sorolta föl, mint az 1936-os sztálini alkotmány szerzõje. Ennek ellenére mégsem mondjuk azt, hogy annak kudarcából ítélve immár többet nem is érdemes az általános szabadságjogokat kodifikálni, felsorolni. A rossz példa, a negatív példa énszerintem nem ok arra, hogy a jó célt, a jó kezdeményezést is félretegyük. Ahhoz, persze, hogy a szociális értékek ne csak egy félszóban, félmondatban jelenjenek meg ebben a koncepcióban, mondjuk a társadalombiztosítási önkormányzatok fogalmát is bele illene venni abba a koncepcióba, amely önkormányzatok címen két teljes oldalon keresztül tárgyalja a helyi önkormányzatokat, arról a tényrõl azonban, hogy Magyarországon társadalombiztosítási önkormányzatok vannak, és ezeket hárommillió ember, az összes lakosság, a szavazásra jogosultak 40%-a választotta meg, errõl megfeledkezik ez a koncepció.
Nem szerepel a koncepcióban egyáltalán az érdekegyeztetés fogalma. Holott olyan szociális piacgazdaságok közé szeretnénk belépni, még egyszer hangsúlyozom, amelyek jórészt, nagyrészt, az érdekegyeztetés, a társadalmi érdekegyeztetés elvére épülnek. Úgyhogy nagyon fontosnak tartanám, és nagyon remélem, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok és az érdekegyeztetés értékként, megvédendõ értékként bekerül ebbe az alkotmányba, hogy ne visszalépjünk a szociális biztonság, a szociális szabadságjogok területén.
Az elsõ fejezet g), d) pontja arról beszél, hogy a tudomány, a mûvészet és a kultúra nemzeti értékeit védeni és támogatni kell. Õszintén remélem, hogy itten csak egy felületességrõl van szó. Nem hiszem, hogy mondjuk a Biblia, az aquincumi római kultúra, az olasz reneszánsz festmények, a szentendrei szerb ortodox kultúrkincsek, Dosztojevszkij könyvtárban levõ regényei, hogy a Lumiére fivérek némafilmjei nem érdemelnek támogatást a magyar kultúrpolitikától.
Õszintén hiszem, hogy egyszerre szeretnénk a nemzeti és az egyetemes kultúra arra érdemes értékeit védeni, és nagyon szeretném kérni, hogy ez ilyen módon kerüljön be a koncepcióba.
A vallásszabadsággal kapcsolatban azt hiszem, hogy az 1990/4-es törvény a lelkiismereti szabadságról - legpontosabban ez rögzítette a vallásszabadság alapelveit. A történelmi egyházak, általában a felekezetek elégedettek ezzel a törvénnyel, és immár a 3. ciklusban vagyunk, és senki nem óhajtotta megváltoztatni.
Szerencsés lenne, ha annak alapvetõ tételei kerülnének bele ebbe a koncepcióba, hiszen különbözõ felekezetek máris hiányolták ebbõl az új koncepcióból az egyházaknak a törvény elõtti egyenlõségét. Nem hiszem, hogy az alkotmánykoncepció fogalmazói tudatosan felejtették ezt ki. Egyszerûen arról van szó, hogy nem kerültek átvételre talán. Furcsának tartom azt, hogy rögzíti a vallási szertartás gyakorlásának szabadságát. Ennél a hitélet, a vallás, mint a társadalom egyik nagyon fontos szegmense, talán mást, talán többet érdemelne. Biztos, egészen biztos vagyok benne, hogy a koncepció fogalmazói ugyanúgy hívei annak, hogy az egyházak a társadalmon belül igen fontos szerepet töltenek be, mint én. Egyszerûen ez a fogalmazásmód talán nem tekinthetõ teljesen szerencsésnek.
Még egyszer elnézését kérem az alkotmánykoncepció fogalmazóinak, hogy elsõsorban a negatívumokról beszéltem, de nem hiszem, hogy egy mezei képviselõnek az lenne kizárólag a feladata, hogy az elénk írt, készített anyagot feltétlenül csak dicsérõ szavakkal illesse.
Általában véve én személy szerint - és talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel ebben a Házban - olyan alkotmányt szeretnék, amelyik a szabadságot, ha nem is az egyenlõséggel, de az esélyegyenlõséggel, valamint a társadalmi igazságosságra és méltányosságra való törekvéssel együtt jeleníti meg.
Fiatal demokrata képviselõtársam a szociális jogok deklarálásának lehetetlenségérõl beszélt, és lényegében a Bokros-program filozófiáját jelenítette meg elõttünk. Nekem az a véleményem, abban különböznék talán a Fidesz tisztelt képviselõitõl, hogy én - velük szemben - megszavaztam a Bokros-programot, mert õszintén azt hittem, és mai is hiszem, hogy a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében ez szükséges lépés volt. Nem hiszem, azonban, hogy a Bokros-program szellemiségébõl kellene alkotmányt építeni. (Taps az FKGP soraiból.)
(12.10)
Én szerintem a mi gondolkodásunk lényegének annak kell lenni, hogyha szükség van restrikcióra, hogyha szükség van gazdasági megszorító intézkedésekre, azokat meg kell egy ciklusra, vagy egy évre, vagy két évre hozni, de reménykednünk kell abban, hogy egy emelkedõ, felemelkedõ Magyarországnak joga és alkalma lesz széles körû szociális biztonságot, széles körû szociális jogokat is adni polgárainak. Szeretném, ha ez az új alkotmányban is tükrözõdne. Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.)